Az éjjel azt láttam, hogy egy osztályteremben Laci tanított elméleti dolgokat. És az egyik diák elmondta nekem, hogy a húgaim haragszanak rám.
Ezt a két dolgot összevetve, eléggé egyértelmű a kép. Teljes meggyőződésem, ha akartok, Gyergyóban nagyon sok jelentkezőt találtok, aki úgy beszél hozzátok, ‘tanít’ titeket, hogy rám haragudjatok.
Az a kérdés, hogy miért éppen rám haragszanak a gyergyóiak? És miért gondolják némelyek, hogy én vagyok a hibás mindenért.
Lehetséges, hogy Gyergyóban mindenkivel minden rendben, mindenki tisztességes, becsületes, senkinek sincs rejtegetni valója? Lehetséges, hogy én vagyok az egyedüli, akivel bajok vannak, aki, ha nem létezne, minden rendben lenne ebben a városban? Mindenki mosolyogva és ölelkezve, feltétel nélkül szeretne mindenkit? Úgy, ahogy eddig is tette? Egészen a sírig?
Hogy létezik, hogy amíg nem beszéltem Isten szaváról, mindenki szeretett engem? A válasz Jézus szavaiban van:
„…engem gyűlöl (a világ); mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak.” Jn 7:7
Azt mondták rá, hogy ördög van benne, még a saját családja is megvádolta őt. Ő pedig azt mondta, ha velem ezt tették, veletek is ezt teszik majd.
Lacit is megkerestem minden alkalommal, ahányszor az Úristen, elém hozta őt. De féltéssel kerestem meg, nem gonoszsággal. Nem akarok én rosszat sem neki, sem másnak. És ezt ő is tudja. A legelső alkalommal, amikor Isten álmot adott róla, az olyan volt, hogy felriadtam. Alázattal megkerestem. Akkor még nem értettem az álmot, mert ő elvileg boldog házasságban élt, és nem volt értelme annak, amit láttam. De ami most történik, azt mutatja, hogy afelé tart a dolog, amit álomban láttam. Ráírtam, de ő azt mondta, ne törődjek, minden rendben.
Ha úgy van, ahogy ő mondja, akkor hazugság az, amit a Jóságos Isten mutatott nekem. Ha pedig az a hazugság, hogy minden rendben, és továbbmegy a ‘fesztivál’, akkor az igazolódik be, amit Isten mutatott. És azt én sem szeretném, ő sem szeretné, és meggyőződésem, hogy senki sem szeretné. De ha folyton hazuggá tesszük az Úristent, aki első perctől próbált figyelmeztetni, mindannyiunkat, akkor mire számíthatunk?
Ha bárki is azt hiszi, hogy én jó kedvemből, szórakozásból kerestem meg egyenként mindenkit, akit Isten elém hozott, hogy piszkáljam őt, az téved.
Fáj a lelkem, hogy ilyen borzalmas történések után is hajlamosak vagyunk még mindig a színházat és a fesztivált választani, és megteszünk mindent annak érdekében, hogy hazuggá tegyük Isten szavát, aki féltőn figyelmeztetett annak érdekében, hogy a baj elkerülhető legyen.
Én már nem tudom, mit mondjak. Legszívesebben nem is mondanék semmit. Már rég nem kéne én veletek beszéljek. Ti kellene beszéljetek az igazság lelke által, hogy minél többen, akik meg vannak kötözve ezzel a ‘minden rendben’ hazugsággal, kapjanak esélyt arra, hogy elkerülhessék az előttük levő bajokat.
De azt látom, hogy mindenkinek úgy kéne Isten segítsége és szabadítása, hogy ne kelljen beszélni az igazságról, és továbbra is hazuggá tegyük azt, aki által Ő próbált szólni, féltőn figyelmeztetni.
Isten, úgy mint neked, Csabinak is adott figyelmeztető álmokat, még a bajok előtt. Hozzátok is éppen úgy próbált szólni, mint hozzám.
Meggyőződésem, hogy Ő engemet sem szeret jobban, mint titeket. De ha nekünk nem fontos, amit Ő mond, és továbbra is a saját fejünk szerint akarunk jók lenni, és nem az Ő szava szerint, hogyan segíthetne, hogy állíthatná helyre az életünket?
Bőségesen volna, amiről beszéljetek, és azzal sokat segíthetnétek másoknak is, mert mint ahogy Isten megmutatta, ez a probléma nemcsak nálatok volt jelen, hanem sok más gyergyói családnál. És Isten adná a békességet arra, hogy beszéljetek. És adná a teljes feloldozást, de ha ti nem beszéltek, akkor majd beszélnek mások. Tanítani fognak titeket olyan dolgokra, amelyek visszavisznek oda, ahol voltatok, és ami szinte a halálba juttatott.
És ez rám is éppen úgy igaz, mint rátok. Ha én abbahagyom, hogy Isten szaváról és az igazságról beszéljek, akkor szépen visszaengedem a régit. Mehetek vissza a vagányságba, a paráznaságba, a képmutatásba, a műmosolyokba, ölelkezésekbe. Talán még nosztalgiabulikat is szervezhetnék. Akkor majd újból szeretni fog engem engem mindenki, mert a buli és a fesztivál, mint tudjuk, kiváló eszközök arra, hogy elhallgattassák a lelkiismeretünket, amely próbál jelezni, hogy nagyon rossz az irány.
Isten segít nekem, nektek, és mindenkinek, de ahhoz mi is kellünk. Nem kellemes az embernek megvallani a bűneit, a saját nyomorúságát, de Isten ad erőt és bátorságot, hogy megtegyük, és adja mellé a teljes feloldozást, a lelki szabadságot és a békességet.
Tudjátok ti is, hogy nem lehet csak úgy elfelejteni a múlt dolgait Még nagyon sok fontos pótcselekvéssel sem. Sőt, nagyon sok olyan ember segítségével sem, akik kedvesen mosolyogva leplezve saját bűneiket, a hazugságot erősítik meg bennünk. A múltat elfeledni, csak Isten segítségével lehet, az igazság felvállalásával. Bárki bármit is mondjon, nem számít, mert csak Isten szava számít… mert csak Ő tudja megadni az embernek azt, hogy az utolsó órában boldogan, teljes békességgel tudjon távozni ebből az életből.
Akik betanult emberi jóságból szeretetet játszanak, körbeölelgetve és körbe puszilgatva minket, nem tudják ezt megadni nekünk, hisz ők maguk sincsenek békességben. Nekik is sok minden van, amit leplezniük kell az emberi jó téteményekkel, a műmosolyokkal, agykontrollal, pozitív gondolkodással, pótcselekvésekkel. Ők is ugyanúgy küzdenek, hogy elhallgattassák a lelkiismeretüket, mint ahogy mi is küzdöttünk. Ők nem tudnak igazi vigasztalást adni. De ezt közülünk talán te tudod a legjobban.
Én nem haragszom, és nem is akarok neheztelni rátok semmiért, mert az nekem is épp akkora teher lenne, mint nektek. Azt kívánom, hogy legyen teljes a békességetek, de elmondom, hogy ez csak az egyenes úton lehetséges, amihez Isten megad minden segítséget, erőt, szavakat és békességet. A kerülőutak pedig nem a békességbe visznek, hanem oda, ahol már voltatok.
Isten könyörüljön rajtunk, szorongasson meg mindenkit, hogy ne tudjunk szerepelni, és ne tudjunk visszamenni azokba az alattomos játszmákba, amelyek egyszer már szinte a halálba vittek! És legyünk képesek felvállalni az igazságot és az életet a saját lelkünk békességéért, és azok szabadulásáért, akik még mindig meg vannak kötözve súlyos bűnökkel, szerepjátékokkal, amivel veszélybe sodorják a saját életüket és mások életét.
Előbb vagy utóbb, mindenkinek választania kell az emberi, tesi gondolkodás, és az Úristen szava között. És le kell aratnia választásának gyümölcseit.
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” Gal 6:7
https://kialtoszo.hu/hogyan-latja-isten-a-gyergyoi-fesztivalt/
https://kialtoszo.hu/csaladi-tragedia/
https://kialtoszo.hu/miert-beteg-a-gyermeked/
Egy dal, amely megmutatja, hogy milyen játszmákat játszunk a szeretet nevében:
https://youtu.be/HrWrGYa_BKo?list=PLVxhuomWeIuwIqXAMHHtW9YkS93ra9B-C