Gyenge vagyok szeretni téged.
A gőg és a hiúság megvakít, megéget.
Elzsibbad a fül, káprázik a szem,
A világ marcangolja szomorú életem.
Szeretni kellene, mert abban van az élet,
De Nélküled a szeretet csak korhadó ígéret.
Nem tudok szeretni, bárhogy is akarom,
A testem is elfárad, leszakad a karom.
Mit tegyek hát érte? Hogyan lehet enyém?
Keservesen zokogok a Bábel tetején.
Mi közöm hozzá? Hisz erőtlen vagyok.
Semmi nem teljesül, bármit is akarok.
Segíts hát megszűnnöm szüntelen akarni,
S a kegyelem ajándékát türelmesen várni!
Nem akarok többé harcolni hiába!
Hívjál vissza engem a holnapból a mába!
Könyörülj énrajtam, szenvedtem eleget!
Ha Te vagy a szeretet, engedd, lélegezzelek!
Törjél szét teljesen, formáld át életem,
Költözzél belém, te légy szeretetem!
Újítsd fel teljesen a lelkem otthonát,
Hogy a fényed elárassza, tisztítsd meg ablakát!
Maradj mindig velem, hogy ne éljek hiába,
Legyél te énbennem a világ világossága!
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Máté 5:16 )