Ha elhiszed, hogy a rabságod oka rajtad kívül van, azt is elhiszed, hogy a szabadulás lehetősége is rajtad kívül van. Így csak akkor lehetsz szabad, ha kívülről megadja azt neked valaki. Így, ha nem adja meg senki, nem leszel szabad.
Ha másokat teszel felelőssé a rabságod miatt, mások kezébe helyezed a szabadságod kulcsát. Amíg mások kezében van a szabadságod kulcsa, addig mások rabja vagy. Egészen pontosan egy hazugság rabja.
Azzal, hogy másoktól kéred a szabadságot, elismered az ő uralmukat az életed felett.
Fontos megérteni, hogy az ember a panaszkodással, és mások hibáztatásával dobja el magától a szabadságot.
Minden panasszal, és minden kifelé mutogatással növekszik az egyén rabsága. Az őszinte bűnbánattal pedig virágzik az ő szabadsága.
Az első lépés a szabadság felé az, hogy őszintén kéred Teremtődet, hogy megmutassa, mi van benned, ami elválaszt a szabadságtól.
„Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján! Zsolt 139:23