Kívánom, hogy inkább békességed legyen az új esztendőben, mert a boldogság, amit eddig üldöztünk, mint tapasztaljuk, nem oda visz, ahova menni akartunk.
Emlékszel még, hogyan lehet igazi békéje az embernek, mire adja a mi Atyánk a békességet? Azokra a dolgokra, amelyek Tőle vannak. Amelyek e világ urától vannak, arra nem adhatja, mert ha adná, becsapna minket. Ő pedig ilyent nem tehet.
Emlékszel a szőlőmunkások példázatára? Akik egy órát dolgoztak a szőlőben, azok is ugyanazt a fizetséget kapták a gazdától, mint azok, akik egész nap dolgoztak.
Azt mutatja a mi Jóságos Mennyei Atyánk, hogy elérkezett az utolsó óra, de még mindig van munka a szőlőben ugyanazért a jutalomért, amit azok kapnak, akik első perctől ott dolgoztak.
A kérdés az, hogy érzel-e vágyat a szívedben, hogy az utolsó órában beállj a szőlőbe dolgozni?
Tudod te is, hogy Atyánk senkit sem kényszerít erre a munkára, de mindenkinek felkínálja a lehetőséget, és a jutalmat is megadja, ami Pál barátunk szerint a békesség, amit csak az kaphat meg, akinek Mennyei Édesapánk ajándékba adja.
‘Mert az Isten országa nem evés, nem ivás (nem földi örömök), hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.’
Sokan észre sem veszik, de nagyon intenzíven történik az emberek szétválasztása. És közel van az az óra, amikortól mindenki azokkal a kincsekkel fog maradni, amiket összegyűjtött, és amiket az életével hirdetett.
Többször eszembe jutottál mostanában. Gondoltam, rád írok, és elmondom, hogy az elmúlt években az Úr Jézus szaváért kaptam hideget is, és meleget is. Éppen úgy, ahogy Ő előre megmondta. De megérte, mert minden mellé adta a békességet is, amit sem pénzen, sem semmilyen földi eszközzel nem tudtam volna megszerezni.
Voltak fájdalmak, voltak szembesülések a saját bűneimmel, de volt bűnbocsánat, volt vigasztalás, volt békesség és Szentlélek általi öröm.
Olyan csodákat tett az Úr Jézus, mint kétezer évvel ezelőtt. A megvakult barátomat, és a vérrákos asszonyt kérés nélkül meggyógyította, miután hallották az evangéliumot. Ahogy kérés nélkül adta neked a jelt a fehér galambbal, úgy kérés nélkül tett sok csodát velem és mindazokkal, akik örömmel fogadták az Ő beszédét, amit szólhattam. Mindezt valláson kívül, csak azért, mert kaptam, és adtam a mindennapi kenyeret. Mint említettem, egy barátom testvérét egy óra után a halálból hozta vissza, mert a barátom is befogadta a Krisztus beszédét, és a kegyelem az ő családjára is kiterjedt pontosan úgy, mint Zakeus esetében. Csodálatos látni, ahogy az ő jellemét is formálja napról napra.
Ezekről a dolgokról a világ nem beszél. És ha még mi is elhallgatunk, talán már senki sem fog beszélni. Sokan azt cselekedtük, amit a kilenc leprás a tízből. Miután Isten meggyógyított, visszamentünk a leprába ahelyett, hogy örömmel beszéltünk volna embertársainknak, hogy mit tett, és mit tesz Ő folyamatosan a mi életünkben.
Azt látom, hogy az emberek annyira meggazdagodtak, hogy még azok is szégyellni kezdték Jézus nevét és az Ő szavát, akiket Ő hatalmas csodákkal és jelekkel hívott el erre az útra. Sokan tapasztalják, hogy a világ mindent felkínál az emberek számára, ami a testi érzékek ingere, de békességet nem tud adni, csak mulandó testi örömöt, és bizsergést, amiért sokan veszni hagyják a legértékesebb kincset, a lelküket.
Drága barátom, a látszat csal, borzalmas idők jönnek, és jelképesen még van egy óra arra, hogy dolgozzunk a szőlőben, és azáltal felvállaljuk, kihez tartozunk. Atyánk engedelmével növekszik a nyomás a világon, hogy mindenki eldönthesse, melyik oldalt, és mely kincseket választja. Az Úristen pedig nem kényszerít sem téged, sem engem, sem senki mást arra, hogy a szőlőben dolgozzon. Azonban a lehetőséget felkínálja, ha mi örömmel fogadjuk, és úgy döntünk, hogy azt a jutalmat választjuk, amit csak Ő tud megadni számunkra.
‘Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván? Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szõlõbe, és a mi igazságos, megkapjátok.’
Ha kérünk, kapunk látást szemeinkre. És meglátjuk, milyen dolgok vannak az életünkben, amelyek jónak és kedvesnek tűnnek testi szemeinknek, de elválasztanak Tőle. Nemcsak megmutatja, hanem meg is szabadít mindentől, hogy mi békességgel, gyermeki örömmel tudjunk beszélni embertársainknak a halott dolgok helyett az Élőről, hogy azáltal nekünk is életünk legyen.
‘Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!’
Ezt a békességet kívánom néked az Új esztendőre, és tudom, hogy meg is kapod, ha az Atyától kéred, és elfogadod. 🩸
