Bekövetkezett, amitől a legjobban tartottam. Megtörténhet, hogy mostantól örökre a rendszer rabja maradok. Vagy mégsem?
Amit megérthettem:
Bármennyire is hihetetlenül hangzik, azáltal támogatjuk a legjobban a rendszert, hogy meg akarunk szabadulni tőle. A rendszer akarja, hogy harcoljunk ellene, mert tudja, hogy azáltal, hogy harcolunk ellene, őt támogatjuk, és azzal is tisztában van, hogy csak úgy tud kizsigerelni, ha gyűlöljük őt, és lázadunk ellene.
Amíg kint harcolunk a rendszer ellen, addig nem vesszük észre, hogy bennünk él ő. Aki a harcot nem vívja meg a saját szívében lévő rendszerrel, haláláig rabja marad a külső rendszernek. A túlvilágon pedig örök rabság a sorsrésze. Aki nem kéri Isten segítségét, és nem ismeri meg Jézus beszédét, még csak meg sem láthatja, hogy a szívében él a rendszer, és onnét irányítja őt.
Aki gyűlöli a rendszer emberét, saját maga ellensége.
Mindenkit el fog pusztítani a rendszer, aki saját magában nem ismeri fel a rendszert, és nem szabadul meg tőle Jézus Krisztus beszéde és Isten ereje által.