Az iskolák és a vallások közoktatás címszó alatt az emberi gonoszságot mutatják meg a gyerekeknek. Viszont az emberi gonoszság végtelen, kimeríthetetlen. Elhitetik, hogy azért kell a történelmet megtanulni, hogy okuljunk az elődeink hibáiból. Viszont ezzel a hozzáállással még mindig fordítva ülünk a lovon, mert azt állítjuk, hogy nincs jó, amiből tanulhatnánk, nincs Isten, aki taníthatna, szükségünk van a rosszra. Ezzel a gondolkodással meg is rendeljük a rosszat, a betegséget, a fájdalmat és a halált saját magunk és a gyerekeink számára.
Ez a folyamat annyira leplezett, hogy akik részesei annak, teljesen jó szándékkal végzik a dolgukat, és meg vannak győződve, hogy jót cselekednek. A pedagógusok és a vallási vezetők megromlott egészségi állapota, az egészségügyi rendszerrel szembeni kiszolgáltatottsága, hangosan kiáltja, hogy a megbetegedés és a büszke haldoklás művészetét tanítják a gyerekeknek.
Az emberi tévelygés és gonoszság végtelen. Aki az emberek hibáiból akar tanulni, annak sosem lesz igazi öröme, nem fogja megismerni az életet.
Aki meg akarja javítani ezt a rendszert, hazugságban van, tévelyeg. Ekképp a hazugság és a tévelygés gyümölcseit fogja learatni, ami a halál.
Krisztus nem azt mondja, hogy javítsuk meg ezt a rendszert, hanem azt, hogy ha élni akarunk, el kell hagynunk a régi tömlőt, az emberi gondolkodást, és fontos újonnan születnünk Teremtőnk gondolata által. (Jn 3:3-8)
Bár sokan személyesen megtapasztalták, egyetlenegyszer sem tettek bizonyságot Isten létezésének és jóságának tényéről.
Az emberi gonoszság véleményezése önmagában eddig még egyetlenegy embert sem gyógyított meg a betegségből. De az Élő Isten szava, Krisztus beszéde sokakat meggyógyított testileg és lelkileg egyaránt. Ezen felül rengeteg embert feltámasztott a lelki halálból, és megajándékozott az élet örömével. Ennek ellenére sokan továbbra sem beszélnek róla.
Ha az Isten szaváról, ami élet, nem beszélünk, csak az emberek gonoszságáról, ami halál, vajon merre tart a mi életünk?
A mennyek országa az igazság, Isten lelkének akadálytalan áramlásáról szól. Ott már semmi sem szabhat gátat az életet adó szernek, Isten szerelmének. Hogyan lehetne bárki is az élet örököse, aki itt és most, ebben a nyomorúságos világban nem leli örömét abban, hogy fogadja, és továbbadja embertársainak azt a szót, amelyben, feltámadás van, gyógyulás és élet?
EGY MONDATBAN VAN AZ EGÉSZ ÉLET, DE A TEST FEL NEM FOGHATJA:
“DICSÉRLEK URAM TELJES SZÍVEMMEL, HIRDETEM MINDEN CSUDATÉTELEDET.” ZSOLT 9.2
Dicsérni: örömmel szemlélni, csodálni, hálával gyönyörködni Benne, lelkesedni, játszani.
Hirdetni: nem eltitkolni, jókedvvel, ingyen továbbadni, engedni, hogy átmenjen, átfollyon, áramoljon.
E két dolog által nyer a lélek feloldozást és szabadulást a test rabságából, a testi gondolkodás börtönéből.