AZ ELHUNYT NAGYMAMÁVAL IMÁDKOZTAM

Kiáltó Szó a Pusztában
Kiáltó Szó a Pusztában
AZ ELHUNYT NAGYMAMÁVAL IMÁDKOZTAM
Loading
/

Mit jelképez az elhunyt nagymama? Mi értelme egy halottal imádkozni?

„A jóisten se nyomja le torkunkon a tutit” 

„…öszinte leszek, az a legerősebb emlékem rólad, hogy a blok előtt beszélegtünk és kérded, hogy olvastame a legújabb írásodat, akkor még lehet levél volt, egy gyergyói civil listán (?)…s miközben meséled a legújabb gondolataidat (amiért akkor felnéztem rád, hogy kritikusan gondolkozol, hogy szánsz erre időt) ki is jelented, hogy te nem olvasol mást. Ahányszor szembejönnek az írásaid, most már látom nyilvános leveleket osztasz meg címzettel, mindig jön a gondolat, hol van itt az egyensúly, komolyan gondolode, hogy valakinek ez lehet az útja a hogy ilyen hosszas eszmefuttatásokat olvasgasson. Másról nem tudom, hogy éli meg ezeket, engem nem töltenek fel, az elmémet sem az érzéseimet sem táplálják. Pl a ló és a bárány szimbolikáját pont fordítva is láttam értelmezni, a ló aki a szabadságot a bárány aki a behodolást választja, akkor is ha rossz az irány. Kinek mi. My story no good for you. A magabiztosságod is átjön, örvendek, hogy megtaláltad a te útadat, de el kell fogadnod, hogy ez nem mindenki számára út, illetve, hogy belül fog ez megszületni, hiába álmodja meg valaki más nekem ha nem rezgek egyáltalán vele együtt, csak egy külső információ marad. Még a Jósiten se nyomja le a torkunkon a tutit, szabad akaratot gyakorolni jöttünk erre a világra. Az én útam pont hogy belefele tanuljak meg jobban figyelni, vissza visszakapcsolódni magamhoz, a Jóistenhez, ami a hitem szerint nem szétválasztott egymástól, csak ha nagyon ego vezérelten élünk lesz a különvalóságunk érzése. Erőssen hiszem, hogy a szégyen bűntudat félelem keltés a legalacsonyabb rezgésformák, életellenes érzések. Úgyhogy ha valamilyen tanítás erre apellál az nem hiteles számomra. Isten áldjon!” 

Válasz: 

Örülök az őszinte soraidnak. Megpróbálom kérdések formájában megfogalmazni a válaszom, hogy ne vedd tolakodásnak, se azt ne érezd, hogy megpróbálom ‘lenyomni a torkodon’, amit ‘én gondolok’. És örömmel fogadom ezután is őszinte gondolataidat, még ha nem is értesz egyet velem. Sőt, kérlek, cáfolj meg, ha úgy gondolod, vannak érveid, amelyekkel megtudod cáfolni, amit mondok. 

Valahányszor könyveket olvastál, vagy részt vettél valamilyen spirituális tanfolyamon, nem azt tetted, hogy ‘hosszas eszmefuttatásokat’ fogadtál be, amelyeket igaznak hittél, és amelyekről most azt gondolod, hogy a saját gondolataid? 

NEM TALÁLTAM MEG AZ UTAMAT 

Ha hiszed, ha nem, bár sokat kerestem, nem találtam meg az én utamat. Az Úr Jézus, akinek nevét és szavait szégyelli, és megveti a modern társadalom, azt mondja, nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Tehát, amennyiben az úton vagyok, bizton állíthatom, nem én találtam meg az utat és az igazságot, hanem az Út, az Igazság és az Élet talált meg engemet, mert Ő előbb volt, mint én. 

A kérdés az, hogy valóban magabiztos vagyok-e, vagy pedig bízom abban, aki engem nyomorultat, megtalált és megmentett? Ismered az ‘Amazing Grace’ című dalt? „Csodálatos kegyelem, ó mily édes az a hang, amely megmentett engem, nyomorultat. Elveszett voltam, de megtaláltattam, vak voltam, de most újra látok…” Tehát nem én találtam meg az utamat… Ezért nem is a magam nevében szólok, hanem annak nevében, aki megtalált. Amit én találtam meg, az nem az élet volt, hanem a halál, amely elhitette velem, hogy ő az élet. 

Noha magabiztosságnak tűnik, amit mutatok, nem magabiztosság az, hanem inkább bizalom abban, aki megtalált, és megmentett. 

Ezt figyeld: Ha azt tapasztalom, hogy minden akaratom ellenére egyre öregebb vagyok, gyengülök, és mint mindenki más, a temető felé tartok, miért akarnék bízni saját magamban? És ha magamban bízok, nem abban bízok-e, aki akarata ellenére a pusztulás felé tart és elrothad? Miért akarnék bízni egy olyan rohadékban, mint én? 🙂

Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az út belül kell megszülessen, de hogyan születhetne meg, ha senki sem beszél arról, hogy van (ki-)út abból a mókuskerékből, amibe belekerültünk, és amit szabadságnak hiszünk? A próféták beszéltek, Krisztus beszélt, és az apostolok is beszéltek, hogy tudtunkra adják, hogy az általunk ismert, romlandó világgal egyidőben és párhuzamosan létezik egy másik világ, amely romolhatatlan. Ő pedig azért jött, hogy megmutassa nekünk az oda vezető utat. Viszont minket ez nem érdekel, mert ragaszkodunk ahhoz, hogy nem a jót kell megtalálni, hanem a rosszat megjavítani. De hogyan javíthatnánk meg, azt ami eredendően rossz? Ha a romlandót szeretjük, és folyton azt javítgatjuk, hogyan ismerhetnénk meg a romolhatatlant? 

Igaz, hogy a ‘jóisten sem nyomja le torkunkon a tutit’. Épp ez az egyszerű oka annak, hogy nemcsak a mennyei állapot létezik, hanem a pokoli is, ahol az embernek meg kell tapasztalnia saját, ‘Isten akaratától független’ döntései következményét. 

Sosem gondoltál arra, hogy épp a ‘szabad akaratunk’ visz oda, ahova senki sem szeretne menni, a halálba? Ezért mondja az Úr Jézus, hogy kérjük Istentől, hogy legyen meg az Ő akarata? ‘Legyen meg a te akaratod!’ 

Erre bárki mondhatja, hogy nem fél a haláltól, de ha úgy lenne, nem menne orvoshoz, amikor baj van, hanem kivárná, hogy a betegség bevégezze a dolgát. Én egyszer döntöttem úgy, hogy nem megyek orvoshoz, és épp akkor érintett meg Isten. Közel 20 éve nem voltam orvosnál, és ez nem az én érdemem, hanem az Ő féltő szeretete. 

Hogyha a Jóistent magaddal azonosítod úgy, hogy nem vagy tökéletes, és úgy, hogy akaratod ellenére megbetegedsz, gyengülsz, öregedsz, és meghalsz, akkor mivel azonosulsz te valójában? Nem a romlással, a betegséggel és a halállal? 

Hogy mondhatod azt, hogy Isten és az ember ‘nem szétválasztott’ egymástól, ha akarata ellenére mindenki megbetegszik, meggyengül, megöregszik, és meghal? Nem teljesen nyilvánvaló, hogy igaz az írás, miszerint egy elbukott világban vagyunk, ahol az ember el van választva Istentől, és bármilyen pozitívan gondolkodik, a halál felé tart? 

A másik kérdés: Lehetséges-e, hogy azért gondolod, hogy a Jóisten és te nem vagytok szétválasztva, mert korábban elolvastál, vagy hallottál hosszú eszmefuttatásokat, amelyek ezt állították, és megtanultál azokkal együtt rezonálni, mert tetszett a füleidnek? Erre azt mondja az Úristen, hogy az utolsó időben az emberek elfordulnak a józan tanítástól, és a mesékhez odafordulnak, a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. És ezt úgy írom, mint nyomorult, aki szintén ezt cselekedte. Meg is lett a következménye. 

‘A BŰNTUDAT ALACSONY REZGÉSFORMA’ – mondod

Lehetséges-e, hogy Teremtőnk azért engedi meg a bűntudatot, hogy, ha már van bennünk bűn, mert bevettük, akkor szerezzünk tudomást arról, és szabaduljunk meg attól? Te úgy gondolod, nem szükséges tudni a bűnről? De ha van bennem bűn, és nem szerzek tudomást arról, hogyan szabadulhatok meg attól? Pozitív gondolkodással, relaxációs zenével, meditációval, tantrikus szexszel, illatos füstölögtetővel, növényalapú táplálkozással, mandala festéssel, egészséges testgyakorlatokkal, önszeretettel, munkamániával? 

Ha azt kérdem, szeretnél-e megszabadulni a bűneidtől, feltehetőleg azt mondod, hogy nem. Miért akarna az ember megszabadulni bármitől is, amit szeret, pl. a testi élvezetektől, amelyek a rothadó testtel való azonosságban tartják, elválasztva őt Teremtőjétől? 

De ha magyarul fogalmazunk, és azt mondjuk, hogy a bűn nem más, mint a bennünk lévő életellenesség, aminek köszönhetjük a romlást, az öregedést, a betegséget és a halált, mindjárt másképp hangzik a kérdés: Szeretnél-e megszabadulni a benned lévő életellenességtől, ami betegséget okoz, megöregít és elválaszt az élettől? Mit válaszolsz a kérdésre? 

Velem őszinte voltál. Tudsz-e magaddal őszinte lenni? Lehetséges-e, hogy azért mondod, ‘a bűntudat alacsony rezgésforma’, mert korábban elolvastad emberek hosszú eszmefuttatásait, akik meggyőztek téged erről? Sőt, jelenleg is emberek hosszú eszmefuttatásait hallgatod a suliban, ahova jársz. Márpedig Isten szava szerint, amennyiben halljuk Őt, ez teljességgel szükségtelen. Miért akarná bárki is emberek eszmefuttatásait olvasni, vagy hallgatni, ha hallja Istent? Az, hogy emberek eszmefuttatásait hallgatjuk, és olvassuk kintről, nem épp azt bizonyítja, hogy nem halljuk az igazságot bentről? 

Be tudjuk-e látni, hogy az a kijelentés, hogy a bűntudat ‘alacsony rezgésű’ dolog, a legnagyobb örömhír a testnek, az egónak, mert onnantól kezdve szabadon, lelkiismeret furdalás nélkül, csinálhatunk, amit akarunk? 

Mit gondolsz, ha valaki meglopta embertársát, vagy embert ölt, fontos-e, hogy legyen bűntudata, vagy sem? Ha nincs bűntudata, akkor mi a garancia arra, hogy újból nem követi el azt a bűnt? Ha a gyermekedet valaki bántalmazza, azt szeretnéd-e, hogy annak az embernek ne legyen bűntudata, és azután is bántsa az ártatlanokat, vagy azt, hogy ébredjen fel benne a lelkiismeret, legyen bűntudata, és bűnbánata, hogy megszabadulhasson a bűntől? Biztos lehetsz abban, hogy nem vagyok sem okosabb, sem jobb, mint te. Én is elolvastam, és meghallgattam mások hosszú és hamis eszmefuttatásait, amelyek olyan eszméket ültettek el a fejemben, amelyek az élet ellenségévé, avagy bűnössé tettek engem. Így jutottam el arra a ‘szintre’, hogy bűntudat nélkül tudtam bűnt elkövetni bárkivel szemben, miközben pozitívan gondolkodtam magamról, és kizártam minden negatív gondolatot az életemből, ami ráébreszthetett volna arra, hogy életellenesség van bennem, ami az élet ellenségévé tesz, elválasztva engem az élettől, és annak Teremtőjétől. Az ‘alacsony rezgésű bűntudat’ elutasításával választottam el magam a Jóistentől, aki nyilvánvalóan nem én vagyok, mert ha én lennék, nem betegednék meg, és nem veszíteném el az életemet akaratom ellenére. 

A modern spiritualitás tanai, amelyekkel találkozik az ember a jóga iskolában, a ‘gyógyító tanfolyamokon’, és a spirituális könyvekben, úgy tesznek minket bűnösökké, avagy az élet ellenségeivé, hogy mi észre sem vesszük, mert pozitív gondolkodással hárítjuk a szembesülést a bennünk lévő bűnnel, életellenességgel. De ha nem szembesülünk betegségeink és nyomorúságunk bennünk lévő okával, hogyan szabadulhatnánk meg attól? Azért adta Teremtőnk az Ő szavát a próféták és az Úr Jézus által, hogy szembesülhessünk, lássuk meg, lássuk be, bánjuk meg, és szabaduljunk meg bűneinktől, avagy a bennünk lévő életellenességtől, amely elválaszt minket az élettől. De mi az Ő tervét alacsony rezgésű dolognak tituláljuk, és nekifogunk pozitívan gondolkodni, hogy ‘felrezegtessük’ a testünket a lelkünk kárára. 

Mielőtt az orvos megműtene, vagy felírná a gyógyszert, először megvizsgál. Ugyanezt teszi az Úristen is az Ő szava által. Megvizsgálja, hogy milyen életellenes gondolatok, és minták vannak bennünk. És Igazad van abban, hogy nem nyomja le a torkunkon. Ha minket nem érdekel az Ő diagnózisa és segítsége, mi szabad akaratunkból kifolyólag megtarthatjuk a bennünk lévő életellenességet és annak következményét magunknak. De miért akarnánk megtartani az életellenességet és annak következményét, a fájdalmat, a betegséget és a halált magunknak, ha van lehetőségünk arra, hogy megszabaduljunk attól? 

Mit gondolsz, mi annak az oka, hogy nem tudunk együtt rezonálni az ilyen gondolatokkal? Nem épp azok a hosszas eszmefuttatások, amelyeket elolvastunk, és meghallgatunk olyan emberektől, akik itt a Földön, az elbukott világban akarnak mennyet berendezni maguknak ahelyett, hogy vissza akarnának menni a tökéletes- égbe? 

Ló és bárány. Mindkettő jellemét megismerhettem valamelyest. Ha valaki élt szabadosan, én éltem. Azt csináltam, amit akartam. Meg kellett értenem, hogy én ugyanúgy, mint a legtöbb ember, tévesztem a szabadságot a szabadossággal. A szabadosság a szabadság illúziója, ami az elmében, az egóban van, nem a lélekben. A szabadság pedig a belső szabadság, amit az ember akkor tapasztalhat meg, ha megszabadul a lelkére tapadó életellenességtől, bűnöktől, amikor felismeri, őszintén megbánja, az Úristen pedig megbocsátja, elveszi tőle azokat. 

Te úgy gondolod, vagy úgy ismersz engem, hogy én ‘birka módra’ behódoltam bármilyen földi hatalomnak? Vagy úgy gondolod, Krisztus behódolt valakinek? 

Akiben a bárány lakik, az szabad. Aki Istennek enged, azt nem köti a megfelelési kényszer semmilyen emberi rendszerrel szemben. Úgy igazából minden ember e kettő közül választhat. Az emberekkel szembeni megfelelési kényszer, és az Istennek való engedelmesség. Az utóbbihoz pedig szükséges a bűntudat. Különben lehetetlen megszabadulni a bűntől, ami a megfelelési kényszer által rabságban tart minket. És ez a modern spirituális tanokkal ellentétben nem egy alacsony rezgés, hanem ajándék Istentől az alázatos szívűeknek, akik megszabadulva bűneik terhétől megláthatják a teljes szabadságot, ami bennünk kell legyen, ahogy te mondod, mert az Úr Jézus is azt mondja, hogy a mennyek országa mibennünk van, ott épül. De csak miután megszabadultunk a bennünk lévő összes életellenességtől a bűntudat, a bűnbánat és a bűnbocsánat által, ami ajándék Teremtőnktől, Aki nem mi vagyunk. 

Még egy dolog. Miből gondolom, hogy igaz, amit írok? Miért vagyok olyan ‘magabiztos’? Kezdem azzal az érvvel, amit a legtöbb ember, épp a spirituális gondolatok által leplezett egó miatt nem tud elfogadni. Amit mondok, ugyanaz, ami a Bibliában is le van írva, csak modern nyelven, más szavakkal. Tehát nem megy ellene a próféták, az apostolok és az Úr Jézus szavainak. Azonban az erősebbik érv az, hogy amióta az Úristen szembesített bűneimmel, és megszabadított engem azoktól, folyamatosan jeleket és csodákat tesz az életemben anélkül, hogy kérném. Egyesek, akik meghallgatták ‘hosszú eszmefuttatásaimat’, és alázattal Istenhez fordultak, segítségül hívva az Úr Jézus nevét, gyógyíthatatlan betegségekből lettek meggyógyítva. De hogyan tehetné meg ezt valaki a saját testi és lelki gyógyulása érdekében, aki bűnös létére azt hiszi, hogy nincs elválasztva Istentől? Te úgy érzed, benned semmi bűn nincs, ami elválasztana téged tőle? Sosem loptál, sosem hazudtál, sosem paráználkodtál, sosem gyűlölted embertársaidat? Ha igen, mikor szabadultál meg ezektől a bűnöktől, ha a bűntudatra azt mondod, hogy ‘alacsony rezgésforma’? 

Még egyszer köszönöm az őszinte válaszod, és remélem, hogy te is hasonló örömmel fogadtad az én őszinte kérdéseimet. Még csak annyit fűznék hozzá ezekhez a gondolatokhoz, hogy távol álljon tőlem, hogy bármit is lenyomjak a torkotokon. Elmondtam, hogy többször álmot adott veletek az Úristen, ami azt jelenti, hogy titeket is éppen úgy szeret, mint engem, és titeket is éppen úgy szólít, mint engem. Én ezeket a képeket azzal az őszinte reménységgel osztottam meg veletek, hogy megszívlelitek, és a hasznotokra válik, de nem várok semmit sem tőletek. Annak viszont őszintén tudok örülni, ha valaki meghallja azt az igazságot, ami nem csupán ’emberek eszmefuttatása’, hanem Isten szava, és szabaddá válik általa. Szabaddá a betegségtől, és szabaddá annak okától, a szívben mélyen elásott, elfelejtett bűnöktől, életellenességtől. 

Az ‘együtt rezonálásról’ még csak annyit, hogy a betegség sem egy olyan dolog, amivel az embernek van kedve együtt rezonálni. Így van-e? Mégis bekövetkezik. Ráadásul akaratunk ellenére. Mi több, ébresztő hatása lehet az emberi lélekre. Sajnos nekem is betegségre volt szükségem, hogy kizökkentsen a sajátomnak vélt eszmefuttatásaimból, amelyek a romlás felé vittek, és megismerhessem Teremtőnk eszmefuttatását, amely meggyógyított. 

Utolsó kérdés: ha az embernek a lelke alszik, és szüksége van ébresztőre, mielőtt a teste is végleg elaludna, szerinted melyik a kevésbé kellemetlen ébresztő? Egy fájdalmas betegség, akár egy hirtelen bekövetkező tragédia, vagy pedig az ilyen ‘kellemetlen’ alacsony rezgésű szavak, amelyek szembesítenek a bennünk lévő bűnnel, életellenességgel, hogy megszabadulhassunk attól, és meggyógyuljon testünk-lelkünk-életünk. 

Fontosnak tartom elmondani, hogy az elménk által létrehozott ‘jóisten’ nem az Élő Isten, akinek valódi hatalma van arra, hogy meggyógyítsa testünket-lelkünket. Szerinted, ha Teremtőnk maga nem ad jeleket, és nem tesz csodákat, miből tudhatjuk, hogy mi melyikhez tartozunk, az elménk által létrehozott jóistenhez, vagy pedig az Él-Ő-höz? Remélem, nem vetted rossz néven kérdéseimet, és találsz bennük valami hasznosat. Minden jót kívánok neked, Árpinak és a gyerekeidnek! blue 

Ez talán segíthet valakinek az igazságra fordítani a tekintetét: 

https://is.gd/P00sY8

Teljes szívemből örülök, hogy nem azonosítod magad a jóistennel, mint ahogy sokan elhitték, hogy ők is istenek, és amikor jött a baj, tétlenül szenvedték el az elmúlást. Ha az egyetlen tökéletes ember, nem rejtette el az igazságot, ami legyőzte a halált, én hogy rejthetném el azt, pláne miután az igazság maga többszörösen a szívemre helyezett titeket. Természetesen elfogadom, hogy titeket nem érdekel az az Út, amit Ő megmutatott, és amiben bizonyítottan gyógyulás van és élet. Mi mást tehetnék? Az eredendő rossz egy tagadhatatlan tény. Nem azért, mert bűnösként jöttünk a világra, hanem azért, mert a világ bűnben volt, mielőtt idejöttünk, és mi megfürdőztünk benne. Nem azt kérem, hogy elhiggy mindent, amit írok, hanem azt mondom, ha te megalázod magad teremtőd előtt, Ő neked megmutat mindent, ami igazán fontos. Ezért mondja Jeremiás próféta által, hogy ‘Kiálts hozzám, és én megfelelek, hatalmas dolgokat mondok, és megfoghatatlanokat, amiket nem tudsz.’ Viszont a csodák, amelyekről írtam, mind megtörténtek. És a beszédek, amelyeket mondtam, megtalálhatók az írásban. 

Épp az lenne a lényeg, hogy megtudjuk, hogy nem a test vagyunk. De ha megkérdi valaki tőled, ki vagy, mit tudsz felsorolni, ami nem a testtel, a földi ábrázatoddal kapcsolatos, ha nem ismered Teremtődet? Tudtad, hogy Isten szava szerint az igazság, amikor találkozunk vele, a gyomrunk összerándul tőle, és először ellenszenvet vált ki. A gazdag ifjúnak is összerándult a gyomra attól, hogy minden összegyűjtött kincsétől meg kellene szabadulnia ahhoz, hogy követhesse az Urat. Ezért hátat fordított neki. Azt mondta Krisztus: közel volt az Isten országához. Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint annak, aki (a fejében és a zsebében) gazdag bemenni a mennyek országába. Márpedig mi mindannyian meggazdagodtunk ebben a hirtelen demokráciában. Sok szellemi és anyagi kincset gyűjtöttünk, amit akkor sem engednénk el, ha személyesen maga az Úr Jézus kéné azt tőlünk. 

Azért rándul össze a gyomrunk az igazságtól, mert az igazság nem barát a testtel, a test kívánságaival, a test szokásaival, amelyek a karnalitásban és a bűnben tartanak minket. Engem az igazság miatt többen gyűlölnek, mint ahányan szeretnek, de épp ezt mondta Krisztus. Ennek ellenére Isten csodákat tesz, és igazol anélkül, hogy magamat akarnám megvédeni. Tehát nem az az igazság, ami kedves a testi fülnek, hanem az, ami a lélekhez szól, és szabaddá tesz. 

Orvosról. Ha netán olvastad az írást tudod, hogy Isten teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy az orvos nem tudja az ember életét meghosszabbítani. Sőt, Marosvásárhelyen a kórházban az istenfélő orvos alázattal megvallotta, hogy Isten hozta vissza a kedves barátomat a halálból, mert Ő valóságosan elvérzett a máján keresztül. Több, mint egy órája halottnak volt nyilvánítva, és a családját is értesítették, hogy menjenek utána hullaszállítóval. A nővér pedig azt mondta, hogy abból a teremből, még senkit sem látott élve kijönni, akit oda holtan bevittek. Szóval még az istenfélő orvos is bizonyságot tesz arról, hogy az élet hossza felett egyedül csak Teremtőnknek van hatalma. Hazugság az, hogy emberi módszerekkel és eszközökkel meghosszabbíthatjuk a mi életünket. 

Az önmunkát csak azért emelem ki soraidból, mert nagyon elterjedt a köztudatban, és rengetegen hiszik azt, hogy az önmunka által válhatnak szabaddá, de ez szöges ellentéte Teremtőnk szavának, aki nyilvánvalóvá teszi, hogy az embert nem az önmunka szabadítja meg, hanem az Ő kegyelme és szava. Önerőből pedig senki sem lehet szabad, csak még jobban megkötözött. Amikor a fél szemére megvakult emberrel beszéltem az evangéliumról, abban az önmunka csak annyi volt, hogy belátta, hogy nyomorult, és hálával hallgatta, amit mondhattam neki. És Isten még abban az órában visszaadta a látását. Pedig két szemorvos is közölte vele, hogy azzal a szemével többet sosem fog látni. 

Ha működne az önmunka, nem lett volna szükség arra a drasztikus lépésre, hogy Ő testté legyen, és vállalja azokat az atrocitásokat, amiket mi rámértünk. 

Sajnos, valóban van hamis bűntudat keltés. De ha valaki nem bűnös, azon nem is fog a bűntudat. Azt mondja Krisztus, hogy most jön a világ fejedelme, de énbennem nincs semmije. Tehát nem volt bűn benne, amibe bele kapaszkodhatott volna a halál. Így legyőzte azt. Azonban, ha van bennem bűn, akkor a bűntudat, noha önmagában nem elegendő, a legelső dolog, ami kimozdíthat a tévelygésből. Hisz hogyan szabadulhatnék meg a bűntől, ami megbetegít és megöl, ha nem vagyok hajlandó tudomást szerezni arról? 

Engem sem tartott benne az Úristen a bűntudatban, de lehetővé tette, hogy tudomást szerezzek a bűnről. Különben nem szabadulhattam volna meg attól. Ha azt mondja az orvos a páciensnek, hogy vetkőzzön le, mert felnyitják a mellkasát, és következik egy három órás műtét, abban a páciens nem megy bele. Azonban ha megmutatják neki a diagnózist és a röntgen képeket, már elfogadja a beavatkozást, bármilyen drasztikus is legyen az. 

Kérdés, amikor teszel azért, hogy jobb világunk legyen, kinek engedsz? A saját gondolatodnak, vagy pedig teremtődnek? Miből gondolod, hogy Hitler nem épp abból a megfontolásból tette, amit tett, hogy jobb világunk legyen, hogy megtisztítsa a világot a szerinte ártalmas emberektől? Azt mondja Teremtőnk, hogy az utolsó időkben az emberek a jót rossznak, és a rosszat jónak nevezik, és minden ember igaz a maga szemében, de csak Isten a tudója, mi van a szívében. Van-e a garanciád arra, hogy te nem ezt teszed? Ha van, mi az? Én korábban azt hittem, hogy jót cselekszem, és sok visszajelzést is kaptam az emberektől, akik megdicsértek. Végül kiderült, hogy én az elbukott emberi gondolkodás szerint cselekedtem a jót, sokat azért, hogy leplezzem a bennem lévő rosszat. Át voltam verve. Bármilyen furcsán hangzik, átvertek a szeretteim. És én is átvertem őket. Bele dicsértük egymást a tévelygésbe. Ezért is mondja az Egy igaz, hogy dicséretet (kitüntetést, elismerést stb.) emberektől nem fogadok el. 

Köszönöm, hogy időt szántál arra, hogy elolvasd és reagálj az üzenetemre. Én nem tudlak sem téged, sem mást meggyőzni arról, hogy Isten nélkül mindenki úgy tévelyeg, hogy közben azt hiszi jó úton jár. Ha netán felmerülne ennek gyanúja benned, tudd, hogy az Úr Jézus teljesen komolyan gondolta, hogy én vagyok az Út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam, mert az emberi jóság és az emberi szeretet önmagában csak arra elegendő, hogy megbetegítsen, és oda vigyen, ahova senki sem szeretne menni. Ha nekem valaki azt mondta volna, hogy ne bízzak a saját jóságomban, mert megcsal, én sem hittem volna. Ezért én sem várom, hogy te elfogadd ezt nekem. A legjobbakat! 

MI ROSSZABB? 

Betegség, fájdalom, tragédia által kapni figyelmeztetést arról, hogy rossz az irány? Vagy érthető, emberi szavak által, amelyek szembesítenek a tévelygéssel, és rámutatnak a helyes útra? 

Ha az előbbi rosszabb, mint az utóbbi, miért van az, hogy a legtöbben az utóbbit választják? 

Meddig és hányféleképpen szólhat a Jóságos Isten az emberekhez, hogy rossz az irány, mielőtt lejárna az időnk, és végleg elveszítenénk a megbékélés lehetőségét? 

Nem azért hisszük egy dologról, hogy igaz, vagy helyes, mert valóban igaz, hanem azért, mert hozzászoktunk ahhoz. Legegyszerűbb és legnépszerűbb példa a poháremelgetés, a telefonsimogatás, a testi élvezetek, a szex. Annyira begyakoroltuk, és annyira megszerettük, hogy el sem tudjuk képzelni az életünket anélkül. Pedig az első alkalom senkinek sem volt jó, mert szégyenérzet és bűntudat kísérte. És öröm sem volt annyi benne, mint amennyit a színészek arcán láttunk. De később begyakoroltuk, és hozzászoktunk ahhoz, hogy az jár nekünk. Ennek ellenére minden jel arra utal, hogy meg kell szabadulnunk attól, mert nem helyes, és tönkre teszi az életünket. Gyermekkorunkban, amikor még volt igazi örömünk, egyiket sem műveltük. 

Van, aki súlyos vagy gyógyíthatatlan betegség árán szabadul meg ezektől a begyakorolt örömöktől, és van, aki az igazság ismerete és öröme által. Aki nem az igazságot választja, csak súlyos testi és lelki fájdalmak árán szabadulhat meg azoktól a haszontalan dolgoktól, amelyekre valójában soha nem is volt szüksége. Boldogok, akik az igazság ismerete és öröme által szabadulnak meg azoktól a bűnös szokásoktól, amelyek rárakódtak a lelkükre, és fojtogatják azt. 

Ezt mondja az Úr Jézus, akinek nevét és szavait szégyelli a modern ember: 

‘Hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet.’ Mt 13:44 

A szántóföldben elrejtett kincs az igazság öröme, ami szabaddá tehet bárkit, aki teljes szívével vágyik arra, hogy megismerje. 

Akik megcselekszik az én beszédemet, megismerik az igazságot, és az igazság szabadokká teszi őket. – mondja Krisztus. 

A mennyek országa nem evés, nem ivás (nem testi örömök, és begyakorolt szokások), hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm. – teszi hozzá Pál apostol. 

‘Békességet adok néktek, az én békémet adom néktek, de nem úgy adom én néktek, ahogy a világ adja (ahogy a szokásaitok adják).’ mondja az Úr.  

Tehát az igazság nem az, amihez hozzászoktunk ebben a modern világban, nem egy vallás, nem teológia, nem egy emberi elmélet, nem egy testi szokás, hanem az Istennel való személyes kapcsolat, amely által igazi és örökké tartó békességre lel a lélek. 

‘Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.’ És Ő ezt be is bizonyította. Ennek ellenére a hirtelen megokosodott és meggazdagodott emberek gyűlölik őt, mert szavai szembesítik őket a tévelygésükkel. Ezért a legtöbben azt választják, hogy a betegség, a testi fájdalom és a halál vegye el tőlük azokat a hamis örömöket, amelyeket begyakoroltak életük folyamán. 

Bizony boldogok, akik keresik, éhezik és szomjazzák az igazságot, mert megismerik azt, és az igazság megszabadítja őket őket a begyakorolt bűnös szokások rabságából. 

https://kialtoszo.hu/mindent-elvesznek/

https://kialtoszo.hu/magyarok-ezreit-betegitettek-meg-tanacsaikkal/

https://kialtoszo.hu/ki-a-bolond/ https://kialtoszo.hu/tabu/

https://kialtoszo.hu/a-lesujto-valosag-es-a-felemelo-igazsag/