Szia George!
Adott az Úristen egy nagyon tanulságos álmot, amelyben te is szerepeltél. Ez alkalommal lelepleztél egy olyan emberi működést, amely megkötözi, és hazugságban tartja az embereket. Tulajdonképpen az Ádám és Éva közötti elbukás lényegére mutattál rá.
Egy táborban voltunk, amolyan felnőtt gyermektáborban, ahol mint szokás, az emberek ismerkedhettek, interakcióba léphettek egymással.
Az álomfilm elejéből arra emlékszem, hogy a fű le volt kaszálva a tábor területén, de nem egyformán száradt. Bizonyos helyen ki kellett volna vinni a füvet az árnyékból, hogy jól száradjon, de azt senki nem akarta megcsinálni. Ennek jelentéséről, majd a későbbiekben, a hangfelvételben fogok beszélni.
Az emberkék örömködtek egymás társaságában. Azonban te egy kisebb dombról nézve őket megszólítottál két résztvevőt, és felhívtad a figyelmüket arra, hogy veszélyes dolog, amit tesznek.
Amit megláthattál közöttük, az volt, hogy az egyik sokat beszélt önmagáról, és a másik csak hallgatta őt, mintegy megerősítve a beszélő felet az ő állításaiban. Felhívtad a beszélő figyelmét, hogy nem igaz, amit magáról mond, és épp azáltal erősödik meg a hamis identitásában, hogy a másik illedelmesen végighallgatja, miközben ő saját magáról beszél. Úgymond asszisztál az ő önámításában. Még csodálkoztam is, hogy milyen szépen kiszúrtad ezt az alattomos játszmát, amellyel az emberek megkötözik saját magukat, és egymást.
Nemrég készítettem egy felvételt, amelynek címe: Szabadulás lépésről lépésre. Legutóbb abban a hanganyagban beszélhetek arról, hogy a Teremtés könyvében az Ádám nem feltétlenül a férfi, és az Éva nem feltétlenül a nő. Tudniillik Ádám csak az elbukás után lett férfi, miután megfogant benne az a gondolat, hogy segítőtársra van szüksége, ezután pedig elaludt, és kivétetett belőle a nő. Eszerint korábban ő teljes értékű ember volt: férfi és nő egyben, ami a mai ember számára már elképzelhetetlen még annak ellenére is, hogy a világunkban léteznek hímnős élőlények. És az embereknél is van olyan, hogy mindkét nem jelen van egy testben.
Az LMBTQ mozgalom anélkül, hogy tudna róla, gyakorlatilag az elbukás előtti állapotot próbálja megvalósítani, de sajnos testileg, és nem lelkileg. És ezáltal perverzé, ördögivé, antikrisztusivá válik a dolog.
Te olvastad az írást. Így valószínűleg emlékszel Jézus kijelentéseire, miszerint a feltámadás után, ami itt a földön kell, hogy megtörténjen, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, mert úgy lesznek, mint az angyalok a mennyben.
Ez gyakorlatilag az újjászületés, amikor Isten lelke megérinti, és átformálja az embert. Más szóval a Krisztus szava, az igazság ereje által a hiányzó részt visszahelyezi az emberbe. A férfiba a nőt, a nőbe pedig a férfit. Azonban mindezt a lélekben munkálja Ő. A testi kivetülése az újjászületésnek az, hogy az ember megszabadul a szex rabságából, mert az ő társában már nem a férfit, illetve a nőt látja, hanem a gyermeket, az elbukás előtti tökéletes embert, Ádámot. Ezért már nem akarja őt elvenni. Nem akarja magáévá tenni, és nem akarja újból elvenni az ártatlanságát.
Ekképp a hiányzó rész által történő kiegészülés, az egésszé válás, ami az embernek testi módon, a testiség útján nem sikerült, megadatik ingyen ajándékba Istentől az újjászületés által. Ezért mondja Jézus az üdvösségre, hogy embernél lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.
Ennek az átformálódásnak a klasszikus, mindannyiunk által ismert útja a kemény, hiábavaló munka és az idő által való megtöretés és megöregedés volt, ami révén a test elveszítette hatalmát a lélek fölött, és aminek következtében táti és mámi életük vége felé fog nélkül mosolyogtak a kapuban, mint két kisgyerek. Ezt követően pedig nem meghaltak, hanem megboldogultak, üdvösségre jutottak, szabad lélekként távoztak. Azonban láthatjuk, hogy ez az opció a modern európai ember számára szinte teljesen elérhetetlen. Mivelhogy meggazdagodtunk, megfeledkeztünk a lelkiekről, és minden gazdagságunkkal a testet tápláljuk, erősítjük, építjük. Így jön képbe a fájdalmasabb opció, ami nem más, mint a test betegség és szenvedés általi megtöretése, ami az édesapáink esetében is történt. És ez még mindig kegyelem, mert ha a test nem töretik meg, fennáll annak veszélye, hogy a lélek tisztátalan állapotban, a testiségtől meg nem szabadulva, végzi be földi pályafutását, főképp azokban az esetekben, amikor a test hirtelen hal meg. Ekképp a lélek majdhogynem szó szerint a pokol tűzére vettetik azáltal, hogy azokból az örömökből, amelyeket ő korábban megszerezhetett a test által, semmit sem tud megélni, és az öröm utáni sóvárgásában emészti, égeti saját magát, és mivel a test halála után már nincs idő, mindez örökkön tart, ahogy Jézus is beszél az örök gyötrelemről.
Visszatérve a hiányzó résszel való kiegészülésre: Salamon király 1000 nővel sem tudta pótolni magában a hiányzó részt, mint ahogy mi sem tudjuk. Ebben az igyekezetemben többszöri próbálkozás után én magam is kudarcot vallottam, és meg kellett értenem, hogy mivel az elbukás a lélekben történt, a kiegészülés testileg, egy másik testi ember által lehetetlen. Így igazolódik be Jézus szava, miszerint az üdvösség, a kiegészülés, az újjászületés, a testiségtől való szabadulás, a lelkivé válás embernél lehetetlen, de Istennel, avagy Lélek által minden lehetséges. Ugyanis ami lélekben romlott el, azt testben lehetetlen megjavítani. Ezért a kiegészülés, az egészség helyreállítása a lélekben kell, hogy megtörténjen.
Természetesen a lelki halálból való feltámadás után biológiailag továbbra is azok leszünk, amik addig voltunk. Azonban lelkileg elváltozunk, gyerekké, gyermekivé válunk. Tökéletes Ádámmá, aki újból teljes, egész-séges, és egységben van az Atyában, nem pedig kettősségben az Évával, az illúzióval.
Ezt röviden le kellett írnom az édenkerti elbukásról, a szétszakadásról és az egyesülésről, a kiegészülésről ahhoz, hogy elmondhassam, hogy mi volt az, amit az álomban lelepleztél. Egészen pontosan, amit az Atya a te ábrázatodat használva leplezett le.
Kanyarodjunk vissza oda, hogy az Éva nem feltétlenül a nőt jelenti, hanem az általunk választott társat. A férfi esetében a nőt, a nő esetében pedig a férfit. Egészen pontosan az illúziót, a hazugságot. Miért illúzió, és miért hazugság a társ, a segítőtárs? Azért mert a férfiak nem a nőt veszik feleségül, hanem azt a elképzelést, amit a fejükben alkottak a nőről. Más szóval az illúziót. És ugyanez igaz a nőkre is. Ők nem a férfiúhoz (félfiúhoz) adják magukat feleségül, félségül, hanem a férfiúról alkotott képhez. Más szóval az illúzióhoz.
És így történt meg az összeesküvés, az összefogás Isten szava ellen, az igazság ellen. Kölcsönösen megígérik, hogy boldoggá teszik egymást. És ez úgy valósul meg, ahogy ebben az álomban mutatta a Magasságos Isten. A férfi beszél, a nő pedig kedvesen mosolyogva láttamozza a férfi öndicsőítését. De ugyanez történik fordítva is. A férfi folyamatosan láttamozza, és megerősíti azt a női énképet, hamis identitást, amelyet a nő alkot magáról. Ekképp mindketten megmaradnak a nemiségben, a nemben, elfordulva Isten igenjétől, az Ő igéjétől.
Tudom, hogy ez eddig is elég kemény eledel, de nincs kétségem afelől, hogy neked valamiért megadatott, hogy értsd ezeket a kijelentéseket. Annál is inkább, hogy úgy volt kedves az Atyának, hogy épp a te földi formádat, ábrázatodat használja erre a leleplezésre. Továbbvíve ezt a gondolatot, könnyen megláthatjuk, hogy az Éva nevű illúzió nemcsak a párkapcsolatokban, a házasságban van jelen, hanem a baráti, családi kapcsolatokban, vallási közösségekben is. Sőt, bármilyen emberi kapcsolatban, ahol az ember önmagáról beszél, önmagát FEJleszti, és egy másik személy, láttamozza azt, megerősítve őt a hamis, Istentől eltávolodott karnális identitásában. Mindennek az alapja a hamis szeretet, illem, udvariasság, kedvesség stb. Szoktam is mondani, hogy sokan illemből, kedvességből, udvariasságból mennek egymás után a pokolba. Ezért is vannak Jézusnak olyan erős kijelentései, miszerint, aki nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, fitestvérét, lánytestvérét, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az ő követője. Más szóval, aki nem gyűlöli meg az Évákat, azokat a képeket, amelyekkel körülvette magát, és amelyek által megerősíti a saját magáról alkotott hamis képeket az ő fejében, nem ismerheti meg az igazságot, és szabaddá sem válhat általa. Avagy ki sem egészülhet, meg sem szabadulhat ebből az elbukott, testi világból általa.
Most akkor gondoljunk bele, mi történik a sztárokkal, celebekkel, hírességekkel, akik kedvük szerint hoznak létre egy újabb újabb hamis imázst magukról, amelyet több ezer, vagy több millió rajongóval belájkoltatnak, megerősíttetnek. Mikor, és hogyan fognak megszabadulni ők a bűn testének börtönéből, a rothadás rabságából? Vagy mi történik a lelkükkel, a léttudatukkal, ha hirtelen meghal a testük, amelyen keresztül táplálták a magukról alkotott hamis képeket? A termodinamika második törvénye szerint semmi sem vész el, csak átalakul. Ha ez igaz a testiekre, vajon nem sokkal inkább igaz-e a lélekre. Az ember létezés tudatára, ami Jézus szerint nem szűnik meg, csak átalakul: pokolivá, vagy mennyeivé válik.
Röviden és tömören ennyit arról, amit a te ábrázatod által leplezett le az Úristen az emberi kapcsolatokról.
Még csupán egyetlen álomképet mondok el, amelyben Isten megmutatta, hogyan áll ellene a lelket megszabadító igazságnak a testi ember, az úgynevezett ego, a fejünkben összerakott hamis énképek.
Ebben a táborban az élet szaváról beszéltem, és egy ember folyamatosan beleszólt a beszédemben. Sosem várta meg, hogy teljesen kifejtsek egy gondolatot, hogy az érthetővé és használhatóvá váljon a hallgató számára. Folyton megszakított, és belekötött a szavakba, a betűkbe, elhitetvén magával, hogy ő meg tudja cáfolni azt, amit Isten Lelke által szólhattam. Bevallom, hogy az én testi emberem, avagy az én egóm ezt rengetegszer elkövette Istennel szemben. Sokszor még akkor is, amikor az írást olvastam, és nem értettem valamit, amikor fellázadva a kijelentések ellen, azt próbáltam igazolni, hogy biztos meg van hamisítva. Ilyent Isten nem mondhatott.
Amikor láttam, hogy ez az ember csak kötekedni akar, bizonyságot tettem neki arról, hogy őt nem az igazság érdekli, hanem az, hogy minden lehetséges eszközzel saját magát igazolja, hogy benne maradjon abban az elbukott, karnális tudatállapotban, amiben addig is élte az életét.
Erre mondja Isten Lelke János evangéliumának első részében, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek nem fogadták be azt, mert inkább szerették a sötétséget, mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak. Mert jobban ragaszkodtak a saját elképzeléseikhez, mint az élet szavához.
Azt gondolhatná bárki ezekre a sorokra, hogy túl szélsőséges gondolatok, ami nem is csoda, hisz ennyire az ember sosem volt belezuhanva a testbe, ennyire sosem voltunk földhözragadtak. És bizony az Ég szélsőségesen távol van a Földtől. Ekképp a földről, a földhözragadtság állapotából nézve szélsőséges minden, ami fentről, az igazságból, az Égből való. Viszont az Égből, a teljes szabadság perspektívájából nézve ugyanilyen szélsőséges minden, amit az ember alkotott, és ami megkötözi, rabságban tartja az ő lelkét.
Ezért elmondható, hogy boldog az az ember, aki megvallja az Ég és a Föld Teremtője előtt, hogy azért boldogtalan, és azért nincs lelki békéje, mert szélsőségesen el van távolodva Istentől, és hatalmas szüksége van az Ő irgalmára, hogy azáltal a halál fájdalmas szélsőségéből átléphessen az élet dicsőséges szélsőségébe, az Atya örömébe.
A Krisztus beszéde és az Atya öröme lakozzon benned gazdagon!
P.S. Ebben a két felvételben beszélek az Éváról, mint illúzióról.
https://kialtoszo.hu/szabadulas-lepesrol-lepesre/
https://kialtoszo.hu/ezt-a-vilagot-nem-isten-teremtette/