A gyermekek, a szelídek és a lelki szegények kivételével, az emberek nem arra használják az agyukat, amire az adatott. És ha valaki nem arra használja az agyát, amire adatott, azzal súlyos károkat okoz a léleknek. Ezért jobb az agynak, ami mulandó, és halandó, kárt szenvedni, mint a léleknek, aki örökkévaló, kárba veszni.
Az agydaganatot az ember vagy Isten kezébe helyezi, aki képes volt az eget, a földet és az életet megteremteni, a halottat feltámasztani, vagy az emberek kezébe, akik az Istentől elszakadt gondolkodásukkal létrehoztak mindenféle betegséget, és azután pedig megalkották a szembesülés elkerülésének eszközeit, az orv(-os)tudományt.
Aki Istent, és az Ő Teremtő Szavát választja a gyógyulásra, végérvényesen megszabadul betegségétől. Meggyógyul a lelke. Aki emberekhez fordul ezzel a betegséggel, emberi megoldást fog kapni. Talán ideig-óráig meghosszabbítják az életét. Az ilyen életvitele, gondolkodása nem fog megváltozni, mert a betegség gyökere benne maradt az Ő szívében. Ezért visszamegy abba az életvitelbe, azokba a cselekedetekbe, amelyeknek köszönhetően kialakult a betegsége. Így ismételten kiújul az, és örökre elveszi tőle az élet lehetőségét.