Tudjátok, miért van ekkora gazdagság a mai világban? Azért, mert a belső kincset elvesztettük, és ez hatalmas űrt hagyott maga után, amit külső kincsekkel, testi örömökkel próbálunk betölteni. Azonban mivel a bennünk lévő űr végtelen, a halálunkig kínlódunk, hogy betöltsük azt a külső kincsekkel, az internetről rendelt műanyag örömökkel, alkohollal, testi élvezetekkel, kábítószerekkel, az emberek elismerésével, hazug barátokkal stb…
Az az ember aki a halála előtt nem jön rá arra, hogy a belső űrt lehetetlen külső dolgokkal betölteni, úgy kell átlépje az élet és a halál küszöbét, hogy semmije sem lesz. És ez maga a pokol. Ugyanis a lélek örömre van teremtve, és odaát noha létezni fog, azokból az örömökből, amiket a testben gyűjtött, semmit sem vihet magával.
Teremtőnk azt mondja, hogy noha anyagi kincseket nem vihetünk a küszöbön túlra, gyűjthetünk lelki kincseket.
‘És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje.
Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet.
És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek? Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag… Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten…. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.’