Sok férfi, aki elhitte, hogy képes kielégíteni a nőt, már rég alulról szagolja az Ibolyát, miközben a nő tovább sétál a világban kielégítetlenül, keresve azt a férfit, aki képes kielégíteni őt.
Teremtőnk megengedte, hogy eljátszadozzunk azzal a gondolattal, hogy mi is istenek lehetünk, akik ki tudják elégíteni mások öröm szükségletét. Miután kipróbáltuk, beláttuk, hogy még egyetlen személyt sem vagyunk képesek kielégíteni, mert az űr, amely az ember szívében tátong, sokkalta nagyobb, mint a legnagyobb ajándék, amit ember adhat egy másik embernek. Ezek után mégis le tudtunk süllyedni arra a szintre, hogy elhitettük magunkkal és egymással, hogy létezik olyan személy a Földön, aki egymagában több ember örömszükségletét is képes kielégíteni. Nem kell hozzá más, mint egy jól működő törvényrendszer, amely a jobb élet és a szebb jövő reményével kecsegtetve, lépésről lépésre teljesen kiöli belőlünk a gyermeket, a lelket. Ekképp megérthettük, hogy a törvények azért születnek, hogy elrejtsék előlünk a szembesülés lehetőségét, miszerint nem az a dolgunk, hogy elhitessük magunkkal és egymással, hogy meg tudjuk oldani mások problémáit, hanem az, hogy gyermekek legyünk, akik engedik az Élet istenadta rendjét munkálkodni, és örömöt okozni szerre és egyszerre mindenkinek.