Talán mindenki számára ismert, az nemrég napvilágot látott hír, melyben arról számolnak be, hogy az amazonász őseredői fölött lezuhant egy repülőgép. Melynek minden felnőtt utasa meghalt, kivéve a 4 gyermek utast, akik testvérek voltak. Túlélték, hisz nem találták a roncsokban, mely orral fúródott a földbe.
Az új hír pedig az, hogy 40 nap után, pénteken délután 17 órakor, élve megtalálták a 4 testvért – egy tizenegy hónapos csecsemő, egy négy-, egy kilenc- és egy tizenhárom éves fiú.
Ez a 4 gyerek, akik közül az egyik még az egy évet sem töltötte még be, 40 napig bolyongott, az őserdő, egyik legzordabb, semmiképp nem játszótérnek nevezhető részén, ahol megannyi ragadozó vad, és óriás kígyó él.
Ezt a történet a teremtőnk, azok számára, akik lélek által képesek látni, tükörként állítja eléjük. És általuk a világ elé, mert ezáltal a történet által is üzen számunkra, mai friss történetekkel, hogy lássuk végre az igazat, ami meg is van írva, és ami örök.
Miket is mutat meg számunkra ez a történet?!
Először is a teremtő megmutatja, hogy létezik élő gondviselés, és soha semmilyen körülmények közt nem hagyja el az ő gyermekeit.
Ez a kis gép a levegőben meghibásodott, és amint a képen is látszik, (a kép nem illusztráció) majdhogynem orral fúródott a földbe. Ezt a képet látván senki nem hinné, hogy ebből a gépben lehet egyáltalán túlélő.
De amint a mi Atyánk mondja: Hogy az ő akarata nélkül még egy hajszál sem eshetik le a fejünkről, úgy ennek a 4 testvérnek sem esett semmi bajuk! A csodálatos az, hogy a mi Teremtőnk épen egy karcolás nélkül tette le a földre az ő gyermekeit.
Mi ebből a tanulság, és mit erősít meg számunkra Krisztus?! Az ő beszédét, melyben azt mondta:
„Legyetek olyanokká, mint a kisgyermekek”
Mert övéké a mennyeknek országa! Ezt a négy kisgyermeket a Teremtőnk a legbarátságtalanabb, legvadabb, legzordabb őserdőben őrizte meg 40 napon keresztül, mígnem rájuk találtak. És nemhogy nem lettek a vadállatok eledelei, hanem táplálta őket,, egy olyan vad helyen, ahol a szakértők elmondása szerint csupán 2 fajta ehető gyümölcs termett, a többi növény mérgező. De ez a négy gyermek 40 napig nem halt meg egyetlen mérgező növénytől sem.
Kérdem én tőletek, és tegye fel mindenki magában ezt a kérdést, hogy a lélek válaszolhasson rá: Vajon ki táplálhatta ezeket a gyermekeket?! (…)
A gyermekek számára Jóisten még egy kis kutyust is küldött. A megtalált gyermekek még nem igazán beszédesek, még nem sokat meséltek a rendszer embereinek. A hír számomra pedig olyan sok bizonyságot tartalmaz, hogy nem tudtam megvárni, míg a gyermekek besszélnek, mert amit „tollba mondd” a lélek, azt le kell jegyeznem. Aztán a gyerekek elmondása szerint ez a kiskutyus eltűnt. Vajon honnan került egy kiskutyus az őserdő kellős közepébe, pont oda, amerre a kisgyerekek kóvályogtak?! Egy újabb kérdés, amit ki-ki önmagában tegyen fel. Mert ez az egyik módja a Teremtővel, és a fia Jézus Krisztussal való kommunikációjának. Igaz szívvel rácsodálkozva kérdezni, és fogadni a lélek által érkező választ.
Ki az én anyám, kik az én testvéreim?
Kérdezi Krisztus, amikor beküldtek valakit, aki kihívja őt, mondván, neki, hogy a te anyád és a te testvéreid várnak odakint.
Mekkora tanulság és példázat, hogy ez a 4 gyermek, akik között volt kicsi, és még kisebb, egészen a csecsemőig, testvérek voltak mind. És csupán ők 4-en menekültek meg.
Így lesz ez az utolsó órában is, hogy csak azok, akik lélekben testvérek, mert mind hallják az Ő szavát, hallják a hívást, csak ők menekedhetnek meg. És a történetben is azért menekültek meg a gyermekek, hogy láthassuk, csak akkor menekedhetünk meg, ha gyermekké leszünk mi is, és a mi Atyánk nem más lesz, mint a Teremtő Isten. Ami csak és kizárólag Krisztus által lehetséges.
És az zord valóság
Eddig írhattam az igazságról, ám a lélek megmutatta számomra a zord valóságot is. Hogy a rendszer, hogyan fordítja az oldalára Isten üzeneteit, és próbálja ellopni, magáénak hazudni a gondviselést, és próbálja magára ölteni a megváltó szerepét, mindezt teszi úgy, hogy közben le akarja téríteni arról az útról a gyermekeket, amelyet a Teremtő jelölt ki.
a kereső repülők, nagy hangszórókról közvetítették nagymamájuk hangján azt az üzenete, hogy maradjanak ott ahol vannak, ne mozduljanak semerre.
Ezt nyújtja a rendszer, megálljt parancsol, és azt mondja, hogy ne mozdulj egy tappotat se. Ha tettél is egy lépést Isten felé, többet egyet se lépj. Ne Isten segítségét fogadd el, hanem az enyémet, majd én mutatom az utat. Senki nem gondolt bele abba, hogy ha a gyermekek nem mozdulnak, mozdul a leopárd, vagy az óriáskígyó?! Isten gondviselése volt, és van azokon a gyermekeken. Hisz a gép zuhant, de a gyermekek nem. A géppel együtt zuhantak a felnőttek, de a gyermekek, nem.
Viszont a fenevad mindent megtett azért, hogy a rendszerbe visszahúzza őket.
Továbbá a rendszer úgy állítja be ezt a történetet, hogy a gyermekek azért élhették túl, mert repülőről, túlélő csomagokat dobtak le. Egy olyan helyen, ahol elmondásuk szerint terrorszervezetek banditacsoportjai is állomásoztak. Ám érdekes módon, sem a terroristák, sem a vadállatok útját nem keresztezték a gyermekek.
Ám a mentőcsomagokat, minden bizonnyal az amúgy is őrszolgálatot teljesítő figyelmes terroristák, akik a mentőegységek repülőire is felfigyelhettek, összeszedhették ezeket a csomagokat.
És a legdurvább még csak most jön. A megtalált gyermekeket, azonnal mesterségesen kezdték el táplálni, úgy, hogy még az orvosok is elmondták, hogy a megtalált gyerekek sértetlenek, és mind jól vannak. Nem voltak legyengülve.
Hogy lehet az, hogy nem voltak legyengülve ezek a gyermekek. Hát úgy, hogy volt nekik táplálékuk Istentől.
A jó hír az, hogy Isten mindenkinek ad ebből a táplálékból, aki kéri, és fogadja tőle.
A rendszer pedig a tiszta táplálékot, amit 40 napon keresztül kaphattak Istentől, minden erejével meg akarja fertőzni, mérgezni.
Remélem mindenki megértette ennek a pici történetek a valódi mondanivalóját, ami egyszerre mutatja be Isten, és a rendszer gondviselését. Hogy mire képes Isten, és mire képes az antikrisztus, a báránybőrbe bújt farkas. A magát megváltónak hazudó fenevad.
Forrás: