Gyerekkoromban örültem volna, ha találkozhattam volna vele. Most pedig úgy sikerült találkoznom vele, hogy nem is akartam.
NEM ÖKRÖT TEMETÜNK, HANEM EMBERT!
Egy szarházi, semmirevaló ember meghalt, és a hozzátartozók hívták a papot, hogy eltemesse. A néphagyomány szerint a halottról nem szabad rosszat mondani. „Halottról vagy jót, vagy semmit.”
A temetésen, mint tudjuk, a pap megtesz minden tőle telhetőt, hogy mondjon valami szépet az elhunyt személyről. Hisz azért van megfizetve. Ez alkalommal is pontosan így történt. A lelkész próbált valami jót mondani az elhunyt személyről, de nem talált semmit.
„A mi drága halottunk… őőőő… a mi drága halottunk…” Többször is nekilendült, de semmi jó nem jutott eszébe. Végül pedig kinyögte: „A mi drága halottunk sokat dolgozott.” Erre hangosan megszólalt a lelkésztársa:
„Kolléga, nem ökröt temetünk, hanem embert!”
Kérlek, ne feledd: Ebbe az univerzumba még nem született meg az a pap, aki egy szarházi, semmirevaló, Isten szavát gyűlölő embert be tudna prédikálni a mennyországba. Amiért egy pap szép szavakkal búcsúztatja az elhunytat, attól még lehet, hogy az ő lelke ott fog rothadni a testben, miközben a pap az érzelgős prédikációval szédíti a népet.
Egyszer eljön a te temetésed napja is, és a pap megpróbál majd téged is beprédikálni a mennybe. Azonban, ha te éltedben nem kerested Isten szavát, nem tetted le bűneidet, és nem békültél meg Teremtőddel, be leszel zárva egy merev, rothadó testbe. Tudd, hogy a pokol akkor is létezik, ha nem hiszünk benne. Éppen úgy, mint ahogy a nap akkor is felkel, ha nem mindenkinek adatott meg, hogy lássa. Ezért óriási a tétje a földi létnek. Egyáltalán nem mindegy, hogy az ember a földiekért és az anyagiakért, vagy pedig a mennyeiekért, a lelki kincsekért éli az életét.
Amiről nap mint nap beszél az ember, azzal azonosul. Aki az élettelen dolgokról beszél, annak lelke az élet nélküli dolgokkal azonosul. Aki pedig az Élőről beszél, annak lelke az élettel azonosul. Mire irányul a te figyelmed? Miről beszélsz? Mit vállalsz fel az emberek előtt? Az élőt, vagy az élettelent?
„Ne tévelyegjetek, Istent nem lehet megcsúfolni; mert a mit vet az ember, azt le is aratja. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” Gal 6:7
„… a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi. Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája. Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak; Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak; Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök! Zsolt 115:3-8”
Te pedig, embernek fia, mondjad a magyaroknak: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennök mi megrothadunk, mimódon éljünk azért? (Ezékiel 33:10)
Ember vigyázz, mert a pokol a sírban van, ahol, ha nem tisztult meg a lelked, végig kell szenvedje a test rothadását!
https://kialtoszo.hu/a-haboru-elkerulhetetlen/
https://kialtoszo.hu/nem-igaz-hogy-isten-lathatatlan/