A hajnali álomban Gy. Laci jött hozzánk. Hozott egy rakás két és fél literes Coca Cola-t, aminek örültem, mert szeretem a Cola-t.
Később te is megjelentél egy ráccsal a kezedben. A rácsban kicsi üveges Colak vagy Pepsik voltak. A legtöbb üveg üres volt. Néhány félig, néhány pedig tele volt.
Gondoltam, hogy adjak mindenkinek belőle hazavitelre, de úgy döntöttem, hogy nem adok, jó lesz tartaléknak.
Később megjelent M. Huba. Vele is sok álmot kaptam korábban, de a valóságban őt sem érdekelte, amit mondhattam neki. Ebben az álomban mondott valamiket, aminek a lényege az volt, hogy egyetértésben van Gy. Lacival és Júliával. (Ez valószínűleg a valóságban is így van. A múltkor találkoztam vele, és említette, hogy beszélt Júliával. A beszédéből úgy jött ki, hogy Júlia amiatt van abban az állapotban, amit én mondtam neki.)
Ennyi volt az álom.
A Cola finom, és jólesik a testnek, mert jó cukros. A tiszta víz, ha netán olvastad az írást, tudod, az élet beszédét jelképezi. ‘Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.’ Jn 4:14
A Cola, a fekete cukros víz ebben az álomban, az emberi jóságot, az emberi szeretetet, az emberi igazságot jelképezi, amit mi, Isten szavát kihagyva, megegyezünk egymás között, és ami oda visz, ahova senki sem szeretne menni.
Az, hogy Laci sok Cola-t hozott, azt jelenti, hogy sok van nála ebből a fajta emberi okoskodásból, ami visszavisz a bajba.
Azt, hogy a rácsban, amit te hoztál, kevés üvegben volt Cola, nem értem teljesen. Remélhetőleg azt jelenti, hogy nálad nincs már sok cukros víz, te nem veszed be az emberi okoskodásokat, és nem a látszatnak, az emberek által mutatott képeknek hiszel. Rosszabb esetben jelentheti azt, hogy apránként már megittad, és inkább az Isten szavának hátat fordító embereknek hiszel, mint az igazságnak. Az, hogy a rácsban kicsi Colas üvegek voltak, amelyek közül sok üres volt, azt is jelentheti, hogy kisebb adagokban, apránként fogyasztottad a Cola-t, a cukros vizet, az emberek szavát, ‘pozitív gondolatait’, mint a tragédia előtti időszakban. Kívánom, hogy inkább az előbbi változat legyen igaz, miszerint már nem hiszel a látszatnak, az emberek által mutatott külső képeknek.
Az, hogy Huba egyetértésben volt Lacival és Júliával, azt jelenti, ami a valóságban is történt: nem kíváncsi ő sem az Úristen szavára. Ezért inkább hajlik az emberi verzió felé, ami ellene megy annak.
Jézus azt mondja, ne látszat szerint ítéljetek, hanem igaz ítélettel ítéljetek. A látszat az, amit az emberek a saját gondolataik és érzéseik szerint mondanak és mutatnak. Hogyan ítélhetné meg bárki is igazságosan azt, ami van, ha Isten minden féltő figyelmeztetése ellenére figyelmen kívül hagyja az Ő életre hívó szavát, és nem kívánja hallani azt?
Az, hogy senkinek nem adtam Cola-t, hogy haza vigye, azt jelenti, hogy nem adtam cukros vizet, nem azt mondtam, ami kedves a fülnek, hanem, amit Isten mulatott. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a legtöbben megutáltak, és a külvilág, amelyet ebben az álomban Huba jelképez, azt hiszi, hogy én vagyok az okozója annak, ami történik.
‘…lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.’
Pedig tudja Huba is, hogy nem magamtól szólok, mert amit ő mondott a városvezetésről, azt nekem Isten korábban megmutatta, és én azt nyilvánvalóvá tettem, jóval azelőtt, hogy beszéltem volna vele.
Hogy mennyire igaz, hogy nem adtam vissza a Cola-t nektek? Ti tudjátok, hogy az én beszédem mennyire volt cukros.
Az öngyilkossági kísérleted előtti napon én is megittam a cukros vizet Júliától. Ennek az lett a következménye, hogy bevakultam. Nem azt hittem, amit Isten korábban mutatott, hanem azt, amit Júlia mutatott. Ennek az lett a következménye, hogy nem hallottam meg a te segélykiáltásodat, és te másnap szinte meghaltál. Ezért többé nem szeretnék cukros vizet adni senkinek a szavaim által.
Lacinak elmondtam, hogy annak, amit két éve álmodtam, akkor nem volt semmi értelme, mert ő házasságban élt. De most, hogy összejöttek Júliával, megtörténhet, amit láttam, ha továbbra is a saját fejük szerint akarják megoldani a dolgokat, teljesen hátat fordítva Istennek, mint eddig.
Ennek az lett a következménye, hogy megutált engem, és letiltott a whatsappon, hogy ne lássa, amit küldök neki.
Ezek vannak, Annamária. Én elmondom, amit látok, de mást nem tehetek. És Isten sem erőlteti az Ő szavát rátok. Figyelmeztetni azért próbált, hogy ne kelljen újból megtörténjen, ami korábban történt.
Uram, irgalmazz!
Hiszem, hogy előbb-utóbb mindenki meglátja, hogy én voltam-e a valódi ellenség, vagy ‘valaki’ más. Kívánom, hogy amikor meglátja, ne legyen késő senki számára.
Isten könyörüljön rajtam, amiért van bennem neheztelés, hogy azok után, hogy szinte mindketten meghaltatok, most is inkább a Cola-t fogyasztanátok, mint a tiszta vizet, inkább az emberek szavának akartok hinni, ami bajba juttatott, mintsem Isten szavának, amely képes megmenteni, és megtartani az ember életét. Mindazonáltal tudatában vagyok annak, hogy nekem nem emberek ellen van harcom, hanem azon szellemiségek ellen, amelyek leuralják, és tönkre teszik az ő életüket.
‘…nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.’
Hiszem, hogy Isten nem rosszindulattal, hanem féltő szeretettel figyelmeztet. És tudom, hogy azért történnek bajok, mert noha ingyen felkínálja a segítségét, nem erőlteti ránk az akaratát. Ekképp a legtöbben az emberek beszédét választják az Ő szava helyett.
Nemrég édesanyám kapott egy álmot, amelyben Isten megmutatta Júlia valódi állapotát. A látszat csal, a cukros víz pedig megöli a lelket. Ha nem kérünk Istentől látást, és kegyelmet, hogy segítsen nekünk azt cselekedni, ami helyes, asszisztálni fogunk egymás lelki és testi halálában.
Bárcsak ne így lenne!
‘A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.’
Amikor a zsidók királyt akartak maguk fölé, Isten ezt mondta a prófétának: ‘Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök.’
Ha gondoljátok, keressetek meg!