Miért nem döntheti el a szülő, hogy beadatja-e az oltást gyermekének, vagy sem? Azért, mert a gyermek nem az övé, hanem az államé. A szülő azért hiszi, hogy az övé a gyermek, mert az állam kölcsön adja neki a gyermeket finanszírozásra. Valójában a szülő maga is az állam tulajdona mindaddig, amíg valaki, Aki nagyobb mint az állam, ki nem váltja őt az állam tulajdonából. Az ószövetségi időkben is történt olyan, hogy az egyik ember pénzen kiváltotta a másikat a rabszolga sorsból, majd szabadon engedte.
Következésképp a szülő csak akkor dönthetne a gyermeke sorsáról, ha ő maga nem lenne az állam tulajdona. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a szülő Isten tulajdona. Isten tulajdona pedig csak úgy lehet, ha Isten kiváltja őt az állam tulajdonából.
Fontos megérteni, hogy az államot a szülő bűnei jogosítják fel arra, hogy rendelkezzen a szülő és a gyermekek élete felett. Tehát mindaddig, amíg a szülő ragaszkodik bűneihez, ő és az ő utódai az állam tulajdonát képezik, akikkel az állam azt tesz, amit akar. Beoltja, idomítja, képezi, versenyezteti, elviszi katonának stb. És teszi ezt oly módon, hogy közben meggyőzi a szülőt arról, hogy ő szabad csak azáltal, hogy szabadon dönthet arról, hogy milyen pénzből adózik.
„Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” Jn 8:34
Tehát a szülő és a gyermekei csak akkor lehetnek szabadok, ha Isten visszavásárolja őket az államtól, azáltal, hogy kifizeti értük a váltságdíjat, amely nem más, mint az ártatlan Jézus vére, amely kiontatott a kereszten.
Ahhoz, hogy Isten kifizesse értük a váltságdíjat, a szülőnek fel kell ismernie, hogy mennyi adósságot halmozott bűneivel, hogy minden egyes elkövetett bűnnel megerősítette az állam hatalmát az élete és a gyermekei élete felett. Jézus szavai szerint a bűn következménye a rabság és a halál. A lélekre tapadó bűnöktől pedig csak akkor szabadulhat meg az ember, ha Isten törvényesen megszabadítja őt. Ez azt jelenti, hogy az elkövetett bűnökért valakinek bűnhődnie, vagy fizetnie kell. Ez örök érvényű, felbonthatatlan törvény.
Kétezer évvel ezelőtt Isten testté lett Jézus Krisztusban, és önként vállalta, hogy ártatlanul bűnhődik a kereszten azok helyet, akik hajlandók belátni, hogy a bűneik révén az élet ellenségeivé váltak, és hatalmas adósságot halmoztak. Teremtőnk Jézus bűnhődése által kifizette a váltságdíjat mindenkiért, aki őszintén megbánja bűneit, és elhagyja azokat. Az általa kifizetett váltságdíj által az ilyenek megkapják az újjászületés ajándékát, amikortól kezdve már nem az állam tulajdonai, hanem az Ég és a Föld Teremtője, a Mindenható Isten gyermekei. Ez pedig azt jelenti, hogy nem azt cselekszik, amit az emberek mondanak nekik, hanem azt, amit a Mindenható Isten mond. Aki útközben meggondolja magát, és nem cselekszi azt, amit Isten mond, ismételten az állam tulajdonává, a földi törvények rabjává válik. Középút nincsen.
Te kinek a tulajdona vagy? Az állam tulajdona, vagy Isten gyermeke?
Kérjétek, és megadatik néktek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és megnyittatik néktek! Mert aki kér, mind kap; aki keres, az talál; a zörgetőnek pedig megnittatik. Boldogok, akik éhezik, és szomjazzák az igazságot, mert megismerik azt, és az igazság szabaddá teszi őket!
„Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.” 1Kor 7:23
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” Mt 6:24
Bővebben arról, hogy mi tesz egy embert az állam tulajdonává:
https://kialtoszo.hu/miert-beteg-a-gyermeked/
Hanganyag: Haszon Ákos