Tisztelt tanácsosok!
Mielőtt beollózom a Málnási Hubának címzett nyílt levelet, el kell mondanom, hogy nektek is bocsánatkéréssel tartozom, amiért nem küldtem el minden önkormányzati képviselőnek a polgármesternek címzett leveleket. Túlságosan könnyelműen vettem a dolgot. Azt hittem, bőségesen elég, ha elküldöm Zoltánnak, és megosztom a közösségi médiában, hogy minden gyergyói polgár olvashassa. Pedig a ti vállaitokat is óriási felelősség terheli, tőletek is nagymértékben függ a város sorsa.
Őszintén bánom, hogy nem fordítottam kellő figyelmet arra, hogy a polgármesterhez intézett nyílt levelek eljussanak minden illetékes személyhez a város vezetőségében. De akkor talán még nem is nagyon volt rá okom, mert azzal a reménységgel voltam, hogy Zoltán becsülettel és istenfélelemmel fogja végezni azt a munkát, amivel megbízatott.
Előre bocsájtom, hogy azokat a (meg-)látásokat, amelyekről beszélhetek a nyílt levelekben, én nem kértem. Egyáltalán nem érdekelt a gyergyói közélet. A választások idején az erdőn tartózkodtam, távol a város zajától. Ennek ellenére az Úristen már a választások előtt megmutatta, ki lesz a polgármester. Ekkor született az első nyílt levél. Tehát nem állt szándékomban, és most sem áll szándékomban beleszólni a városvezetésbe. Egyszerűen csak megosztom, amit megláthattam.
Őszintén bízom abban, hogy üzenetem halló fülekre, és látó szemekre talál, ami azt eredményezheti, hogy elkerülhető, illetve kivédhető lesz az egész várost sújtó tragédia, amelyet az Úristen nekem 2024 június 24-én megmutatott.
Tisztában vagyok azzal, hogy némelyek hitetlenkedve fogadják e sorokat, vagy bolondnak néznek. Nem is várom senkitől, hogy vakon elhiggyen mindent. MIndenkit arra bátorítok, hogy vizsgálja meg ezeket az üzeneteket, és kérjen Istentől tisztánlátást szemeire.
Nem jó kedvemből, hanem istenfélelemmel írtam, amit írtam. Kérlek benneteket, hogy ti is úgy fogadjátok.
Maradok jó reménységgel.
Bodó Attila (kialtoszo)
Szia Huba!
Bocsánatkéréssel tartozom neked.
Először azért, amiért annak idején téged is belevittelek a közéleti dolgokba, és azáltal a politikába éppen úgy, mint Zoltánt, a jelenlegi polgármesterünket. Sajnos akkor még nem tudtam, mit csinálok. Amikor még alpolgármester volt, egyszer megköszönte nekem, hogy ott van, ahol van. Akkor valami olyasmit mondhattam neki, hogy ne köszönd, mert még nem tudod, mivel jár.
Másodszor pedig azért szeretném a bocsánatod kérni, hogy nem tudtam kellőképpen átadni neked azt az üzenetet, amelyet, ha megértesz, elkerülhető lett volna a fájdalom. Meggyőződésem, hogy az olyan emberek miatt kell szenvedjenek Gyergyószentmiklóson és a világ minden táján a gyermekek, mint én, akik noha betekintést nyertek az igazságba, a keményszívűségük és az alázat hiánya miatt nem tudják azt kellő módon lekommunikálni embertársaikkal. Természetesen ennek részét képezi a másik fél keményszívűsége is, azonban mindenkinek a saját részével kell elszámolni.
Beszélgetésünk során elmondhattam neked, hogy amit te megláthattál a városvezetésben, azt akaratom ellenére én is megláthattam. A polgármesternek címzett nyílt leveleimben részletesen leírtam, milyen képeket mutatott a Jóságos Isten álomban, amelyek teljes mértékben egyeznek azzal, amit te is megláthattál, leszámítva azt a részt, amelyben a jelenlegi helyzet okairól beszélek. Ha bármikor fellapozod azokat a nyílt leveleket, megláthatod a párhuzamot az általad tapasztaltak és az általam látottak között.
Te is tanúja vagy annak, hogy amikor fiatalok voltunk, hozzád hasonlóan én is tenni szerettem volna azért a településért, amely otthonomul szolgált az elmúlt négy és fél évtizedben. Ezért is kezdtem járni az akkori MPSZ (Magyar Polgári Szövetség) gyűléseire, ahova titeket is elhívtalak. Viszont elég hamar megláttam, hogy a politika, – visszafelé olvasva akitilop –, mindkét oldalát ugyanaz a szellemiség és lelkület irányítja. Arra vonatkozóan, hogy meg lehet-e egy velejéig romlott struktúrát belülről változtatni, eszembe jut id. Bajna Gyuri megjegyzése, miszerint ha egy szűzlány bekerül a hárembe, előbb-utóbb ő is elkurvul.
Ekkor jött a GYFF (Gyergyói Fiatal Fórum) ötlete, ahol fiatalokul, politikamentesen kívántunk volna azon gondolkodni, hogy nekünk fiataloknak, hol van a helyünk a gyergyói közéletben. Viszont az történt, hogy a GYFF sem maradt mentes a politika fertőjétől, mert a szíve mélyén mindenki szimpatizált valamelyik oldallal, ami azt eredményezte, hogy az együtt töltött értékes időnek egy jelentős részét a levegőben röpködő szikrák kioltására kellett fordítani.
Ezt követően én egyre csak távolodtam a közéleti dolgoktól. Ti pedig benne maradtatok. Te azon az oldalon, amelyiken elindultál, míg mások bizonyos okoknál fogva csapatot váltottak.
A ‘civil-gyergyo’ levelező listán is nem kívánatos személy lettem, mert a szemléletem egyre kevésbé egyezett azokkal a sémákkal és értékekkel, amelyek belekövesedtek a gyergyóiak szívébe.
Ezt követően a részemről jött egy újabb merénylet és kísérlet a város hangulatának megjobbításáért. Megjelent a Szabad Gondolat időleges kiadvány, amelynek az első számait Miklós Rékával együtt írtuk és szerkesztettük, az én részemről teljes szakszerűtlenséggel, de annál nagyobb lelkesedéssel. Szórakozásból írtunk, szerkesztettünk, nyomtattunk, és adtunk azzal az őszinte reménységgel, hogy a mi munkánk majd ellensúlyozza a gyergyói szürkeséget. Mivel az alapelv az ingyen adás, az ajándékozás volt, mindenki ingyen vehette kézbe az olvasmányt. Támogatók is kerültek, akik teljesen önzetlenül, és titkon segítettek minket, hogy folytatni tudjuk, amit elkezdtünk. Az RMDSZ (Romániai Demokrata Szövetség) is megkeresett azzal, hogy segítene, de én arra ösztönszerűen akkora nemet mondtam, amekkorát addigi életem során sosem. Azt mondtam, inkább szűnjön meg a Szabad Gondolat, minthogy egy politikai szervezettől függjön annak sorsa és tartalma. Az utolsó előtti számokat Indiában, illetve Nepálban írtam, és szerkesztettem. A ‘vándorfecske’ hazatalálása után megjelent a hatodik, és egyben az utolsó szám. (Csak most esik le a tantusz, hogy ennek mi a jelentősége. A hatos az ember száma. A hatodik számmal részemről a vége felé közeledett az emberi erőlködés. Noha a hetedik számot is előkészítettem, az már nem láthatott napvilágot, mivelhogy a hetes már nem az ember száma, hanem azé, aki az embert teremtette. És akkoriban túlságosan sok volt még bennem az emberi.)
Nem tudnám pontosan meghatározni az okát, de valamiért mindig azt éreztem, hogy ha nem tehetek jót az embertársaimmal, a közösséggel, semmi értelme nincs az életemnek. Talán ez közös kettőnkben. Sőt, meggyőződésem, hogy a legtöbben ezen nemes célok mentén kerültek bele a közélet és a politika útvesztőibe. Azok is, akik most (még) segítség címszó alatt többet ártanak embertársaiknak, mint amennyit használnak.
A Szabad Gondolat után jött az Ajándék Napok, amely egy alulról jövő kezdeményezés volt, és amelynek sikerült bebizonyítania, hogy tulipán és fenyőfa nélkül is lehetne élet ebben a városban. Az Ajándéknapokat felfalta egy ‘felülről jövő’ kezdeményezés, amelynek az első neve, ha jól emlékszem, ‘Mini Unplugged Fest’ volt, és mára ‘Egyfeszt’ lett belőle. Ez egy markáns bizonyítéka annak, hogy ebben a modern európai Bábelben nincs helye jóformán semminek, aminek nem az európai pénzek, és a politikai érdekek a mozgatórugói, hanem azok, az emberi szívben elrejtett, értékek, amelyek nagyszüleink idejében viszonylag könnyen tudtak manifesztálódni. Okos, intelligens felnőttekül képesek voltunk elhinni azt EU-s hazugságot, hogy városunkban nincsen meg minden, amire szüksége van a gyergyói embernek ahhoz, hogy békességben leélhesse földi életét. Az érv természetesen mindig a pénz, az infrastruktúra. De jóformán senki sem gondol arra, hogy mit érünk a sok pénzzel és a fejlett infrastruktúrával, ha közben teljesen elveszítjük azokat az értékeket, amelyek értelmet adnak az életnek. A történelem egyébként is azt igazolja, hogy az infrastruktúra, amelyért mi képesek vagyunk áruba bocsájtani a lelkünket, és szembeköpni egymást, úgy semmisül meg egyik napról a másikra, mintha soha nem is létezett volna. Szerényebb körülmények között élni, békességben Teremtőnkkel és egymással, vagy pedig EU-s gazdagságban élvezkedni lélektelenül? Szülővárosunk vezetősége eddig sajnos az utóbbit választotta.
Az Ajándék Napok mögötti szellemiséget az ‘Új Közösség Projekt’ foglalta össze, ami szintén egy idealisztikus és utópisztikus elképzelés volt arról, hogy hogyan működhetne egy egészséges közösség. A PDF amelyet annak idején a Rubin vendéglőben mutattam be, talán megvan még valahol az interneten. Voltak benne jól hangzó dolgok, de még mindig csak hatos volt. Más szóval emberi. A hatos mint tudjuk, több, mint az átmenő, de még mindig gyenge, távol áll a tízestől, a tökéletestől.
A város ‘megmentése’ érdekében az utolsó merénylet részemről az volt, amikor sok évvel ezelőtt megkerestem ‘politikamentes’ gyergyói emberkéket, akikben, akkor úgy láttam, hogy, van még élet. A cél az volt, hogy indítsunk egy független polgármesterjelöltet, aki nem azok érdekeit képviselné, akik az EU-s pénzekkel hivalkodnak, hanem azokét, akik Gyergyószentmiklóst kapták szülővárosuknak, és otthonuknak. Az összejövetel megtörtént. Jót beszélgettünk. Mosolyogtunk is egymásnak, de a szikra nem volt elég, a tűz nem gyúlt be. Később megértettem, hogy minden úgy volt rendben, ahogy volt.
Miután csalódtam a városban, a polgárok érdektelenségében, a kudarcok pedig egyre csak halmozódtak, már csak az volt hátra, hogy saját magamba is csalódjak. Miután ez megtörtént, hátat fordítottam Gyergyónak, és félrevonultam, hogy zavartalanul sajnálhassam magamat. Ekkor történt az, amiről neked is tudomásod van, hogy nyomorúságomban Istenhez fordultam úgy, hogy nem álltam be semmilyen vallásba. Úgy igazából nem is én fordultam hozzá, hanem Ő hajolt le értem, és látogatott meg nyomorúságomban. Ahogy mondja Jézus: nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Egy ember annyit mondott nekem, hogy olvassam el a Biblia újszövetségi részét, és fogok kapni Szent Lelket, aki vezetni fog életem végéig. Azt gondoltam magamban, hogy igazságkeresőként bejártam a fél világot, és sokféle emberrel találkoztam, gazdagokkal, szegényekkel, értelmesekkel, egyszerűekkel, de ilyent senki sem mondott nekem. Ezért kezdtem imádkozni, és olvasni a Bibliát. És jöttek a megértések, a válaszok a sok megválaszolatlan kérdésre.
Annak bizonyságául, hogy ez nem az én elmém képzelgése, sok jelet és csodát kaptam, amelyekről, neked is tettem említést, ha jól emlékszem. Némelyek, akik alázattal hallgatták beszédemet, orvosok által gyógyíthatatlannak diagnosztizált betegségekből gyógyultak meg. Mások az öngyilkosság küszöbéről menekültek meg stb. De nem szeretnélek untatni annak elbeszélésével, hogy mik történtek ezen az úton, mert nem biztos, hogy téged érdekel. Ezért csak a lényeget mondom, ami az egész várost érinti.
Több éve minden éjjel kapom az álmokat, amelyeket az elején elég nehezen értettem. Hangsúlyozom, hogy nem kértem. Isten kérés nélkül adja, mint ahogy meg is van írva. Ez az oka annak, hogy azokat a dolgokat, amiket te elmondtál a városvezetéssel kapcsolatosan, én már tudtam úgy, hogy engem egyáltalán nem foglalkoztat a gyergyói közélet. A Mi Atyánk előre megmutatta nekem, ki lesz a polgármester, és már a választások előtt írtam neki egy nyílt levelet. Nagyon sok gyergyói polgártársunkkal kaptam álmokat a polgármestertől kezdve, a gyergyói zenészeken, tanárokon, közszereplőkön keresztül egész a szomszédokig. És én igyekeztem mindenkit személyesen megkeresni, és elmondani neki, amit láthattam. Volt, aki hálával és köszönettel fogadta megkeresésemet, mint ahogy Zoltán is az elején, és volt, aki ellenszenvvel. Ettől függetlenül én szinte mindent megosztottam a kialtoszoPONThu oldalon, és a közösségi médiában írott, illetve hangos formátumban. Veled is sok álmot adott az Úristen. Az omladozó gyergyói tömbházak című írásban te voltál az az ember, aki próbáltad megjavítani az ‘omladozó tömbházat’. Megláthattam, hogy ugyanúgy, ahogy én, te is a saját erődből próbálsz jót tenni a közösségért, de kudarcba fullad az igyekezeted.
Többször is próbáltam veled beszélni, ezekről a dolgokról, de valamiért nem sikerült. Sajnos ebben a városban óriási botrány, ha valaki vallástól függetlenül próbál beszélni azokról a dolgokról, amiket Isten megmutat neki. Pedig teljesen nyilvánvalóvá tettem, hogy nincs nekem semmilyen felekezetem, ahova át akarnám állítani az embereket. Egyszerűen csak megosztom, amiket Isten kegyelme által láthatok, mert Krisztus Urunk tanítása szerint ez a kötelessége minden, magát kereszténynek, illetve Krisztus-követőnek nevező embernek.
„A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.”
Én pedig több, mint tíz éve igyekszem az Úristen szava szerint látni, és láttatni világunk helyzetét. És teszem ezt azzal az őszinte reménységgel, hogy aki hallja szavaimat, és már épp eleget csalódott az emberi összefogásokon alapuló megjobbítási kísérletekben, megszívleli, hogy személyesen Istenhez fordul szemei megnyitásáért, hogy megláthassa, mi képezi a mindennapos problémák gyökerét a közösség és az ő személyes életében, és valódi szabadulást nyerjen attól.
Arról, hogy mi a közösségünket érintő legfontosabb probléma forrása, és Gyergyószentmiklóson miért lehetetlen bármit is megjavítani, a polgármesternek címzett nyílt levélben írok, amit alább mellékelek.
A fent leírtak alapján bárki megérthette, hogy a járvány időszakkal kezdődően én nem a saját akaratomból foglalkozok szülővárosom dolgaival, hanem Isten akaratából, aki nemcsak Gyergyóban, hanem a világ minden pontján próbálja figyelmeztetni az embereket arra, hogy olyan idők jönnek, hogy kő kövön nem marad, és aki nem fordul személyesen Hozzá, az általa kijelölt módon, látásért és megoldásért, kénytelen lesz azokat a vezetőket követni, akik a COVID időszakban a feneketlen szakadék felé terelték emberek sokaságát.
Teremtőnk szava szerint azzal veszünk átkot magunkra, hogy az Ő szava és ereje helyett emberi értelemben bízunk, és emberi erőre támaszkodunk. (Jer 17:5) Így voltam én is ‘átkozott’ hosszú éveken keresztül mindaddig, amíg az Ő jósága, bölcsessége és ereje helyett a saját jóságomban, értelmemben és erőmben bíztam.
Arra a kérdésre, hogy mi a megoldás a jelenlegi helyzetben, nem tudok mást mondani, mint amit eddig is mondtam, és ami meg van írva a Szentírásban. Nem egy újabb vallás, és nem egy gyülekezet nyújtotta álnyugalom. Senkinek sem javaslom, hogy kijöjjön a vallásból mindaddig, amíg nem látta meg, hogy hova lehet, és hova érdemes kijönni. Akit nem érdekel az igazság, az Élő Isten szava, amit Ő az Úr Jézus által nyilvánvalóvá tett számunkra, annak jobb is, ha a vallásban marad.
Az egyetlen megoldás, amit láthatok, az, amit az Úr Jézus mond: az újjászületés és az Istennel való személyes kapcsolat. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy kérjük szemeink megnyitását, hogy megláthassuk, minket személyesen mi választ el Istentől, az élettől, mi van bennünk, ami tudtunkon kívül az élet ellenségévé tesz minket. Meg van írva, de egymás homályos tükrében is láthatjuk, hogy mindannyian hajlamosak vagyunk az önámításra. Én például, amíg az Úristen meg nem nyitotta lelki szemeimet, nem láttam, hogy milyen dolgok vannak a szívemben, amiket én rendszerint a saját emberi ambíciómból származó jósággal, segítőkészséggel, humorral stb lepleztem. A beteg, amíg meg nem látja a röntgenképet, nem hajlandó elfogadni az orvos kezéből a megoldást. Azonban, ha az orvos megmutatja neki a röntgenfelvételt, ő maga fogja kérni a kezelést. Én hiszem, hogy van gyógyulás úgy a város, mint a gyergyói polgárok számára, de ahhoz elengedhetetlen, hogy mindenki egyenként kérje az Úristentől a röntgenképet, hogy megláthassa, milyen állapotban van az ő lelke. Van egy régebbi írás, amely mindenkinek, akiben van alázat az Élő Istennel szemben, segíthet meglátni, hogy mi van a saját szívében, ami elválasztja őt az élettől. Címe: Miért beteg a gyermeked?
Őszintén remélem, hogy nem vetted rossz néven megkeresésemet, és kívánom, hogy az Úristen fordítsa javadra, és kedves családod javára ezeket a gondolatokat.
Annak egyszerű oka, amiért némely, közszereplőknek címzett, levelet nyilvánossá teszek, ez:
„Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.” Jn 3:20
„Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne.” Lk 8:17
Hiszem, hogy, amit nekünk emberi összefogással és emberi eszközökkel lehetetlen volt megvalósítani, a Mindenható Istennek lehetséges. Legyen meg az Ő akarata mindenben!
Kapcsolódó tartalmak:
https://kialtoszo.hu/nyilt-level-figyelmeztetes-a-polgarmesternek/
https://kialtoszo.hu/masodik-figyelmeztetes-a-polgarmesternek/
https://kialtoszo.hu/omladozo-gyergyoi-tombhazak/
https://kialtoszo.hu/miert-beteg-a-gyermeked/
https://kialtoszo.hu/autonom-varosok-erdelyben/
Nyílt levél Dezső Lászlónak, a Mark House nyomda igazgatójának:
https://is.gd/GOmCsC
Hogyan kaptam a felhatalmazást arra, hogy ilyen dolgokról beszéljek:
https://is.gd/xKWrLH
Újabb botrány Gyergyószentmiklóson
https://youtu.be/BBHZIe30H1c
Az első nyílt levél/figyelmeztetés
https://kialtoszo.hu/figyelmeztetes-gyergyonak/