Valójában semmi sincs, amire az ember mondja, hogy van. Csak az van, amire Isten mondta, hogy legyen, amire Isten mondja, hogy van. Amire az ember mondta, hogy van, az az ember teremtménye. Az ember teremtménye pedig a földből jött fel, és vissza is megy a földbe. Az ember teremtménye, az emberi kéz csinálmánya a földből feljövő fenevad. (Jel 13:11)
Minden, ami a földből jött fel, vissza akar menni a földbe. Csak akkor marad a föld felszínén. ha az ember megállítja a lelke erejével. Magyarul benne tartja, és bele öli a lelkét.
Tehát minél több dologra mondja az ember, hogy van, amire Isten nem mondta, hogy van, annál több dolog tapad az ő lelkére, és húzza őt lefelé. Végül pedig a sok van, amire Isten nem mondta, hogy van felülkerekedik az ember lelkén és végleg lehúzza őt a földbe, a seolba, a pokolba.
„A többi emberek pedig, a kik meg nem ölettek e csapásokkal, nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz lelkeket, és az arany és ezüst és ércz és kő és fa bálványokat, a melyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak; És nem tértek meg az ő gyilkosságaikból, sem az ő ördöngösségeikből, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból.” Jel 9:20-21
Érted már, miért mondta Jézus, hogy boldogok a szegények, és boldogok a lelki szegények? Azért, mert neki kevés olyan dolguk van, amire Isten nem mondta, hogy van. Mivel nem gyűjtögettek a hamis vanból, a mammonból, ők szabadok. Mert nem halmoztak sem materiális, sem pedig szellemi kincseket, amelyekre csak az ember mondta, hogy van, és amelyekre Isten nem mondta, hogy van, tehermentesek ők, a lelküket semmi sem húzza lefelé.
Így számukra abból van több, amire Isten mondta, hogy van. és nem abból, amire a földi mennyországot építő emberek mondják azt, hogy van. Ezért nagyobb az esélyük is arra, hogy megszabadulva a halott dolgoktól, emberi eszméktől, vissza tudjanak menni abba az állapotra, ahol csak az van, amire Isten maga mondta, hogy legyen, és amit az ember nem a lelke árán kell fenntartson. Ez a hely és ez az állapot a mennyek országa, ahol az embernek nem kell erőlködnie semmiért, mert minden van, amire szüksége van anélkül, hogy ő mondaná valamire azt, hogy van.
Nézd meg, mi vesz körül, mi az, amiből sok van neked. Abból-e, amire Isten mondta, hogy van, vagy pedig abból, amire az Istentől eltávolodott emberek mondták, hogy van, és ami vissza akar menni, és téged is magával húz a földbe.
„A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.” Jn 6:63
„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.” Mt 24:35
Akik nem születnek újjá Jézus beszéde és Isten ereje által, nem láthatják Isten országát. Azokat megeszi az, amire az emberek azt mondják, hogy van, ami a földből feljövő fenevad, és amire Isten nem mondta, hogy van.
„A fenevad, a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van.” (Tehát csak ideig-óráig van.) Jel 17:8
„…Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi.” Jel 14:9
„…a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.” Jel 20:4
Akinek füle van, hallja, mit mond a Lélek.
Bővebben: