A hathetes misének úgy lenne értelme, ha a halottat exhumálnák, és őt is bevinnék a templomba, hogy a hozzátartozók meglássák, mi lett belőle.
Ha ez így történne, és a rokonoknak kötelező módon részt kellene venni a hathetes misén, teljesen biztos, hogy sokan kívánnák megismerni a Teremtő Istent, hogy megbékéljenek vele, amíg még van rá lehetőség. A háború, a fogság és az azt kísérő járványok, és döghalálok rendszerint lehetőséget biztosítottak az élőknek erre az élményre. Sajnos már nem állunk túl messze attól, hogy ez a „lehetőség” újból visszatérjen.
A legtöbb ember képtelen felfogni, hogy mivel egész életében a testért élt, a test halála után a lélek képtelen elhagyni a testet. Ezért végig kell szenvednie a test rothadását. És ez maga a pokol.
„És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára.
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.” Mk 9:43-48
„Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.” Pred 7:2
„Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” Zsolt 16:10