Pál apostol nem volt kiegyensúlyozott, hanem azt mondta, hogy két ember lakozik benne, akik harcolnak egymás ellen. A testi és a lelki. Ezért várva várta az Úrral való találkozást, mint ahogy Károlyi Gáspár is.
„Kicsoda szabadít meg e halálnak testéből?” Ezt kérdezte.
„Aki a testnek vet, a testből arat veszedelmet, és aki a léleknek vet, a lélekből arat örök életet.”
„És amikor már közel volt számára az Úr eljövetele, ezt mondta: „Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr…”
Jézusnak pedig a szenvedés kertjében szintén meg kellett vívnia a harcot a testtel, a testi, földi énjével. És Péternek, aki testből szólt, és nem lélekből, azt mondta, hogy távoz tőlem, Sátán.
A new age misztika és az azáltal megfertőzött modern kereszténység, valamint az életmód tanácsadók test-lélek-szellem harmóniáról, egyensúlyról beszélnek, ami nagyon veszélyes megtévesztés. Az ördög tana, ami a testiségben és a földhözragadtságban tartja az embereket.
Mert Jézus azért jött, hogy megszabadítson bennünket (bensőnket) a bűn testének rabságából, engedte megfeszíteni az Ő testét, és azt mondta, hogy mi is feszítsük meg azt a Lélek cselekedetei által, vegyük fel a keresztünket. És ehhez Ő adja a békességet… mert az Ő terhe könnyű, az ő igája gyönyörűséges, ugyanis az Atya végzi ezt mibennünk, amennyiben nem a földön akarunk mennyet, hanem Hozzá kívánkozunk.
A kérdés, hogy hol akarunk mi mennyet? Az édenen kívül, ahova kerültünk a bűn következtében, vagy az édenen belül, ahova Jézus felvétetett, hogy nekünk helyet készítsen?