Akik gyűlölik az igazságot, mivel megütköznek az általunk tett kijelentésekben, nem tehetnek mást, mint hogy megmagyarázzák elsősorban saját maguknak, hogy tévelygünk azzal, hogy nem a tömeg széles útját választjuk, hanem Jézus szavát próbáljuk rávetíteni a jelenlegi helyzetre, hogy akinek még helyén van a szíve, megértse, mi történik a világban.
Ezek az emberek mindenféle kifogást találnak ellenünk annak bizonyítására, hogy velünk van a baj, és nem azokkal, akik a főáramú álláspontot képviselve magyar lelkek millióit viszik a veszedelemre, mint ahogy korábban is tették az ő elődjeik.
Ennek ellenére mi senkit sem ítélünk el, hisz azért beszélünk, hogy aki hall bennünket, esélyt kapjon arra, hogy megmeneküljön. Viszont azok a szavak, amelyeket szólunk, mindenkit meg fognak ítélni az utolsó napon (még minket is), mert bár tökéletesek nem vagyunk, nem magunktól szólunk, hanem Isten, Jézus Krisztusban megjelentetett kegyelme által. Ezért bizonyságot teszünk, hogy aki bennünket meggyűlöl a féltő figyelmeztetésért, amelyet hall tőlünk, nem minket gyűlöl meg, hanem azt, aki e szavakat a szívünkre helyezi, és aki önként vállalta a kínokat azért, hogy aki megismeri az Ő beszédét, megtartassék azáltal.
Wass Albert a Hagyatékban leírja ugyanazt, amiről a Biblia is számtalanszor tanúságot tesz. Elborult az ember elméje, és megvakult a lelke. Ezért már képtelen meghallani az igaz szót. Sőt az igazat hazugnak, és a hazugot igaznak látja, és állítja.
Isten legyen könyörületes a mi ellenségeinkkel!
„- Bizony, erre teremtette volt Isten az embert s nem egyébre – szólalt meg újra. – Hogy Isten képében járva eleget tegyen a parancsnak, s végezze a jót ezen a földön. Csakhogy az ember elméje elborult, akár a rozsdás balta éle, s lelke is megvakult, mint az ócska tükör, mely nem tud fényt tükrözni többé.
Vergődik vakságában, egymást pusztítja. Ijedelmében kitalálta a
gonoszságot, s egymásra szabadította saját kitalálását. Mert Isten nem teremtett rosszat, s amit Isten nem teremtett, az nincs. Érted? Nincs. Emberi elképzelés mindössze, mint a köd, ami nincs, és mégis elrejti szemed elől az erdőt. De amíg az ember maga meg nem tagadja a rosszat, amit kitalált, addig hiába várja, hogy elmenjen, mert nem mehet el, ami nincs, igaz?”
(Részlet a Hagyaték című könyvből)
Hangjegyzet: https://bit.ly/3wd7KDI