A legtöbben úgy veszítik el a hitüket, hogy észre sem veszik. Krisztus szavába vetett élő hitüket fokozatosan, lassan, de biztosan lecseréli egy másik hit. Annak hite, hogy hisznek. Korábban hallották az élet szavát, hittel annak, kimondták azt, bizonyságot tettek embertársaiknak annak lelket szabadító erejéről. És ezáltal fokozottan tapasztalhatták nap mint nap annak vigasztaló, bátorító, gyógyító, életet adó erejét. Viszont mostanra az élő hitet és annak örömét lecserélték a hit foszladozó, és gyorsan tovaröppenő emlékképei, a lelki örömöt a földi lét kívánságai, a test örömei.
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”
Mt 6:19