Azáltal, hogy megvádolok valakit, vagy feljelentést teszek valaki ellen, azt jelentem ki magamról, hogy rab vagyok. …hogy az én boldogságom, és békességem egy rajtam kívülálló, élő, vagy élettelen létező kezében van. Sőt, a vádaskodással, a feljelentéssel még azt is elárulom magamról, hogy szegény vagyok, nincs oltalmazóm, nincs pártfogóm, nincs mennyei ügyvédem, nincs Gondviselőm, nincs Istenem. Ezért a saját erőmben, intelligenciámban, akaratomban bízok, azt remélve, hogy az nagyobb, mint az ellenségem ereje, intelligenciája, akarata. De mi van, ha tévedek??
A gyermek nem kell megvédje magát. Nem kell feljelentsen senkit, nem kell vádoljon senkit, mert van neki védelmezője, pártfogója, oltalmazója, gondviselője, Élő Istene, aki gondoskodik az ő védelméről…
Jézus szerint csak a gyermekek örökölhetik isten országát.
Gyermek vagy, vagy felnőtt?