Újabb figyelmeztető álmot kaptam az éjszaka a jóságos Atyánk kegyelméből, amelyhez azt a megértést is kaptam, hogy hamarosan itt az idő, amelyről a Jelenések könyve ír, miszerint az emberiség egyharmada el fog pusztulni. Azt, hogy ez milyen módon fog megtörténni, és azt, hogy kik lesznek ezek az emberek, nem tudom, mert az álomból ilyen részletek nem derülnek ki, de ha a Jelenések könyvének ezt a részét elolvassuk, akkor az derül ki, hogy nagyjából a világ minden része érintett lesz ebben.
Az álom arról szólt, hogy én egy varrodában dolgoztam, és a munkaidő vége közeledett, már csak néhány perc volt hátra. Ekkor a főnöknő visszahozott valami javítanivaló ruhadarabokat, amelyek már készre voltak varrva, hogy bizonyos helyeken varrjam újra, mert nem varrtuk meg szépen, és letette az asztalomra, a varrógéphez.
Nem örültem neki, mert tudtam, hogy már kevés idő van hátra, mentem volna már haza. Odajött hozzám egy férfi kolléga, aki az egyik javítanivaló darabot elvette önként, és mondta, hogy ő azt az egyet megvarrja, mert még pont annyi idő van hátra, hogy azt még meg tudja csinálni, és azzal mehetünk is hazafelé.
Aztán közben rájöttem, hogy az a másik két javítandó darab, amit nekem odahozott a főnöknő, az nem az én munkám volt, mert én nem varrtam ezekből egyet sem. Úgyhogy, nem is javítottam meg őket, hanem megfogtam és visszavittem annak a kolléganőmnek, akinek a műve volt, hogy varrja meg ő.
Persze, tudtam, hogy aznap már nem fér bele az időbe neki megjavítani, mint ahogy nekem sem lett volna lehetséges. Eközben a férfikolléga megvarrta, amit elvett, és pont akkor végzett annak az egy darabnak a javításával, amikor egészet ütött az óra, és indulhattuk hazafelé. Mondtam neki csodálkozva, hogy nahát, ezt jól kiszámolta, másodpercre pontosan!
Ezután készülődtünk, hogy induljunk hazafelé. Az egyik kolléganőmön – akivel készültem együtt menni hazafelé – öltözködés közben észrevettem, hogy sebhelyek borítják a testét itt-ott-amott, és ezek mind be vannak kötözve, ragasztva. Kérdeztem, hogy mi történt vele, hogy ennyi sérülést szerzett, és azt mondta, hogy régebben azok a varrógépek, amelyekkel dolgozott, még veszélyesek voltak, nem volt ennyi biztonsági, munkavédelmi funkció kiépítve rajtuk, sokkal könnyebb volt sérüléseket szerezni munka közben, mint manapság, a mostani gépekkel.
Ennyi volt az álom körülbelül, vagy legalábbis ennyire emlékszem belőle.
A megértés pedig, amelyet kaptam, Isten jóvoltából, a következőképpen nézett ki: emlékeztem, hogy a Jelenések könyvében írt valamit, hogy a világ egyharmadával történni fog valami, de nem emlékeztem pontosan arra, hogy hogyan is van ez, mert már régebben olvastam a Bibliában ezt a részt. Késztetést éreztem Lélek által, hogy erre rákeressek a Bibliában, és pontosabban utánanézzek ennek. A következő megértésekre vezetett rá a Lélek:
A három javítandó ruhadarab az emberek összességét jelenti (volna rajtunk is javítanivaló, mert elbukott, bűnös, gyarló emberek vagyunk mindannyian), és az az egy ruhadarab, amit a férfikolléga elvitt és megvarrt, az az egyharmada volt ennek a háromnak… A többire meg már nem jutott idő aznap, hogy megvarrja senki közülünk, ezért ez a két darab, a kétharmad ott maradt a varrógép asztalánál, a következő munkanapra, javítani.
Tehát, annak az egyharmadnak, akiknek távozniuk kell a Földön élők sorából, lejárt a kegyelem ideje, bevégeztetett.
Az emberiség kétharmad részének, akik itt maradnak a Földön, életben maradnak még, nekik van egy kis kegyelmi idő még hátra, amelyet azért kapnak a kegyelmes Istentől, hogy megtérhessenek. De nem túl sok idő van már nekik sem hátra, mert a „következő munkanapon” rájuk kerül a sor, és akkor ők is be kell, hogy fejezzék a földi pályafutásukat. Ha addig nem térnek meg Istenhez, akkor lejár számukra is a kegyelmi idő, és már nem lesz arra lehetőségük, hogy a lelkük megmeneküljön.
De nézzük csak meg, hogy egészen pontosan mit találhatunk a Jelenések könyvének 8. fejezetében (8:1-13), erre az egyharmadra vonatkozóan:
„És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, lőn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig.
És látám azt a hét angyalt, a ki az Isten előtt álla; és adaték nékik hét trombita.
És jöve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, arany tömjénezőt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, a mely a királyiszék előtt vala.
És felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe.
Azután vevé az angyal a tömjénezőt; és megtölté azt az oltárnak tüzével, és leveté a földre; és lőnek mennydörgések és szózatok és villámlások és földindulás.
És a hét angyal, a kinél a hét trombita vala, készüle a trombitáláshoz.
Az első angyal azért trombitála, és lőn jégeső és tűz, vérrel elegy, és vetteték a földre: és a földnek harmadrésze megége, és az élőfáknak harmadrésze megége, és minden zöldelő fű megége.
A második angyal is trombitált, és mint egy tűzzel égő nagy hegy vetteték a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré lőn;
És meghala a tengerben lévő teremtett állatoknak harmadrésze, a melyekben élet vala; és a hajóknak harmadrésze elvesze.
A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égről egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira:
A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektől, mivel keserűkké lőnek.
A negyedik angyal is trombitált, és megvereték a napnak harmadrésze, és a holdnak harmadrésze, és a csillagoknak harmadrésze; hogy meghomályosodjék azoknak harmadrésze, és a nap az ő harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka hasonlóképen.
És láték és hallék az égnek közepette egy angyalt repülni, a ki ezt mondja vala nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a három angyal trombitájának többi szavai miatt, a kik még trombitálni fognak.”
Ha megfigyeljük, annyira ki van részletesen hangsúlyozva az, hogy mindenből harmadrész elpusztul valamilyen módon, hogy szinte biztosan állíthatjuk azt, hogy a világ minden részét érinteni fogja ez a nagy veszteség.
Azt adta a Lélek, hogy ekkor lesznek Isten gyermekei (lásd: az élő fák és a zöldellő fű a fenti idézetben, illetve lentebb, Lukács evangéliumából idézve) közül is sokan, akiket az Atya magához szólít, és a tengerből, vagyis a tömegből is amely a széles úton jár! Ám azokat, akik Isten gyermekeinek számláltattak, nem kell félteni, sem siratni nem kell, mert számukra ez áldást jelent majd, ha az Atya hamarabb magához szólítja őket. Nekik így nem kell megélniük azokat a borzalmakat, amelyek még ezután várnak majd a világra:
„Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt.
Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.
Mert ímé jőnek a napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!
Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!
Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?” (Lukács 23:27-31)
Továbbá, találhatunk még utalásokat erre az egyharmadra, a Jelenések könyvének 9. fejezetében, és a 12. fejezetében is. Nézzük először a 9. fejezetben írtakat:
„A hatodik angyal is trombitált, és hallék egy szózatot az arany oltárnak négy szarvától, a mely az Isten előtt van,
Mondván a hatodik angyalnak, a kinél a trombita vala: Oldd el azt a négy angyalt, a ki a nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél van megkötve.
Eloldaték azért a négy angyal, a ki el vala készítve az órára és napra és hónapra és esztendőre, hogy megölje az emberek harmadrészét.
És a lovas seregek száma két tízezerszer tízezer vala; hallottam a számukat.
És így látám a lovakat látásban, és a rajtuk ülőket, a kiknek tűzből és jáczintból és kénkőből való mellvértjeik valának; és a lovak feje olyan vala, mint az oroszlánok feje; és szájukból tűz és füst és kénkő jő vala ki.
E háromtól öleték meg az emberek harmadrésze, a tűztől és a füsttől és a kénkőtől, a mely azoknak szájából jő vala ki.
Mert az ő hatalmuk az ő szájukban van, és az ő farkukban; mert az ő farkaik a kígyókhoz hasonlók, a melyeknek fejeik vannak; és azokkal ártanak.
A többi emberek pedig, a kik meg nem ölettek e csapásokkal, nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz lelkeket, és az arany és ezüst és ércz és kő és fa bálványokat, a melyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak;
És nem tértek meg az ő gyilkosságaikból, sem az ő ördöngösségeikből, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból.” (Jelenések 9:13-21)
Következzen a Jelenések könyve 12. fejezetének erre vonatkozó része:
„És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;
A ki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szűlésben.
Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona;
És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szűlő asszony elé, hogy mikor szűl, annak fiát megegye.
És szűle fiú-magzatot, a ki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez.
Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezer kétszáz hatvan napig.” (Jelenések 12:1-6)
Nem állíthatom azt, hogy én már mindent értek a Jelenések könyvéből, és mindent tudok tisztán, hogy mi fog történni. Én csak azt írom le ide, amit kaptam az Atyától kijelentésben, álom által és megértések által.
Azt viszont megérthettem ebből, Isten kegyelme által, hogy valami nagy katasztrófa (akár természeti katasztrófa, akár atombomba, akár biológiai fegyverek – és ezt még sorolhatnám tovább is…) által az emberiség harmadrészének pusztulása napirendre kerül. Sokan feltehetik a kérdést, hogy miért mondom ezt, hogy hamarosan, hiszen attól függetlenül, hogy én ezt most álmodtam, megtörténhet ez évek, sőt évtizedek múlva is, vagy akár „majd egyszer, valamikor”… Erre viszont csak azt tudom válaszolni, hogy lehet, hogy hetek kérdése, lehet, hogy hónapok kérdése csupán az, hogy mikor fog mindez megtörténni, de semmiképpen sem évek kérdése.
Honnan tudhatom ezt? Onnan tudhatom, hogy egy családi probléma miatt kérdeztem meg a jóságos Atyánktól imában, hogy szükséges-e, van-e értelme nekem ezzel a problémával foglalkoznom, vagy már nincs jelentősége? Mert ez egy olyan probléma, amivel hamarosan foglalkoznom kell, ha van még értelme, mert hatással lehet a jövőre nézve. Viszont, egy vagy két év múlva már nem lesz rá lehetőség, hogy foglalkozzak ezzel, mert addig már aktualitását veszíti. És erre a kérdésre adta a Teremtő Atyánk ezt az álmot válaszul, a „harmadrész pusztulásáról”, amely által megérthettem, hogy nem kell, nincs értelme nekem ezzel a családi kérdéssel már foglalkozni, mivel sokkal nagyobb volumenű történések fognak hamarosan bekövetkezni a „harmadrész pusztulása” következtében, ami által ez a kérdés már nem lesz kérdés, sem aktuális nem lesz már. Azt, hogy én benne leszek-e ebben a „harmadrészben”, amelynek hamarosan távoznia kell a Föld színéről, azt nem tudhatom, mert erre nem kaptam még kijelentést. De bármi is történjék, legyen meg mindenben a mennyei Atyánk akarata!