Miféle isten, aki azt kéri, hogy dicsérjék őt?
Ez volt az első kérdések egyike, amit feltettem az ő személye kapcsán. És az ÉN ezt a választ adta:
Egy egós, önimádó istenség lehet csak, aki azt kéri, hogy dicsérjék őt. És ezzel ki is mondtam az ítéletet, de nem őfelette, hanem ÉNmagam felett.
Mit jelent dicsérni Istent? Ha ugyanazt, amit a császár dicsérete jelent, miben különbözik Ő a császártól??
Dicsérni: rá irányítani, és rajta tartani valamin a tekintetet, és abból a forrásból táplálkozni, inspirálódni, és megnyilvánulni.
Az ember lélek és test, de a legtöbb ember a testtel azonosul, ami öregedik, büdösödik, betegedik, és rothad. Ha az ember saját magát dicséri, vagy más embereket dicsér, akik a testtel azonosulnak, merre tart az ő lelke, az ő élete? Az öregedés, a betegség, a torzulás, a rothadás, és a kárhozat felé.
Azonban Isten Lélek. Örökkévaló, örök életű, örök örömű létező. Aki Őt dicséri, annak Őrajta van a tekintete, és olyanná válik mint Ő. Örök életű, örök örömű gyermekké, aki átmegy az idő és a tér fogságából a Mennyei Atya gyönyörűséges és dicsőséges örökkévalóságába.
Ugye, milyen nagy a különbség az istendicséret testi és lelki értelmezése között?
Te kit dicsérsz? Merre változik, mi felé alakul a te lelked, a te életed?
EGY MONDATBAN VAN AZ EGÉSZ ÉLET, DE A TEST FEL NEM FOGHATJA: “DICSÉRLEK URAM TELJES SZÍVEMMEL, HIRDETEM MINDEN CSUDATÉTELEDET.” ZSOLT 9.2
Dicsérni: örömmel szemlélni, csodálni, hálával gyönyörködni Benne, lelkesedni, játszani.
Hirdetni: nem eltitkolni, jókedvvel, ingyen továbbadni, engedni, hogy átmenjen, átfollyon, áramoljon.
E két dolog által nyer a lélek teljes szabadulást, feloldozást a test rabságából, a testi gondolkodás börtönéből.