A főváros zajából vidékre költözni olyan, mint lecserélni az okos telefont egy vezetékes telefonra, vagy a két méter átmérőjű lapos képernyőjű televíziót egy régi, fekete-fehér televízióra. Mára majdhogynem vallássá nőtte ki magát a vidékre költözés. Olyan mozgalmak jelentek meg, amelyek elhitetik az emberekkel, hogy azért egészségtelenek, mert nincs saját udvaruk, és nem elég nagy az intim szférájuk. Azonban ez hazugság. Az ember azért egészségtelen, mert kiesett az Egészből, Teremtője jelenlétéből, és már nem hallja az Ő szavát. Saját kívánságának és akaratának érvényesítéséért megtagadta Isten akaratát.
Amíg ezt a hibát nem orvosolja, akkor sem lesz boldog, ha városról vidékre költözik, és akkor sem, ha vidékről Pestre menekül. Akkor sem lesz békessége, ha rendszeresen jár gyülekezetbe, vagy templomba, és akkor sem, ha fejállásban meditál, miközben azt mantrázza, hogy szereti magát, és megbocsájt önmagának. A rossz hír az, hogy az ember csak elrontani tudja a dolgokat, megjavítani nem. Így az Istennel való kapcsolatát sem tudja helyrehozni semmilyen, emberek által kitalált, eszközzel. De nem is azt várja Isten, hogy helyrehozzuk, amit embernek lehetetlen helyrehozni. Ő csak annyit, és arra vár, hogy belátásra jussunk, és őszintén megvalljuk, hogy amit lehetett, mindent elrontottunk, helyrehozni semmit sem tudunk, és nélküle a vesztünkbe rohanunk. Ha ezt meglátjuk, és megvalljuk Isten és ember előtt, Ő megkönyörül rajtunk. Nemcsak szembesít bűneinkkel, hanem meg is bocsátja azokat, és segít megismerni az utat, az igazságot és az életet, amelyet Jézus Krisztus által előkészített azok számára, akik fájdalmukban és nyomorúságukban úgy döntenek, hogy többé nem emberekre és emberi megoldásokra bízzák a sorsukat, hanem személyesen Teremtőjükhöz fordulnak, és visszaadják a életük felett az irányítást az Ő kezébe, hogy Ő megújíthassa azt.
Ehhez nincs szükség semmilyen vallásra, emberi szerveződésre, csupán egy alázatos szívre és két hajlékony térdre, amely meg tud hajolni Isten előtt. Ha ez megvan az Úristen megad minden eszközt az embernek, ami ahhoz szükséges, hogy elkezdődjön, és végbemenjen az ő lelkében az, amit Jézus Krisztus úgy nevezett, hogy újjászületés.
Aki nem kér, nem kap, aki nem keres, nem talál, aki nem zörget, annak nem nyitnak ajtót. Viszont boldogok, akik keresik, kérik, éhezik, és szomjazzák az igazságot, mert megismerik azt, és az igazság szabadokká teszi őket.
Az igazság pedig nem egy emberi teória, nem filozófia, nem teológia, hanem az Istennel való személyes kapcsolat, amelyen keresztül Ő meggyógyítja, és minden nap táplálja a lelkünket. Azt, hogy mit jelent ez a személyes kapcsolat, hogyan valósítható meg, az Úr Jézus megmutatja mindenkinek, aki segítségül hívja az Ő nevét.
Isten hívó száma pedig: Jeremiás 33:3
https://youtu.be/m9L6iFrhjfk
https://is.gd/P00sY8