Képzeld el, hogy újra gyermek vagy, és valaki felkínálja számodra, hogy ad neked egy belépőt a vidámparkba, ahol egész nap az ő költségére szórakozhatsz. Tételezzük fel, hogy te csak autóbusszal juthatsz el a vidámparkba, és csak két autóbusz áll a rendelkezésedre. Az egyik reggel 7 órakor, a másik pedig délután hatkor. Mit gondolsz, a gyermek melyik járatot választaná, hogy eljusson a vidámparkba az ingyenes szórakozásra? A reggelit, vagy pedig a késő délutánit?
Isten országa egy olyan vidámpark, ahol az öröm, a lelkesedés és a játék sosem ér véget. És aki őszintén vágyik oda, minél hamarabb szeretne menni. Ennek ellenére a mai keresztény vezetők elhitették a követőikkel, hogy ez a vidámpark ebben a világban van. Ezért a legtöbb kereszténynek esze ágában sincs levetni az itteni ruhát, megmosakodni, és felvenni azt a ruhát, amelyben elmehet abba a vidámparkba, ahol az öröm, a lelkesedés és a játék sosem ér véget. Az a vidámpark, amit a mai kereszténység hirdet, csak némelyeknek létezik, akiknek sikerül mások kárán jól meggazdagodni, de nekik is csak ideig óráig, záróráig.
Ha a keresztények valóban hinnének Abban, Aki által a vidámpark tulajdonosa meghívta őket erre az ingyenes szórakozásra, nem itt a Földön akarnának vidámparkot létrehozni maguknak, hanem levetnék a régi ruháikat, megmosakodnának, és felvennék az újat, amellyel bemehetnének abba a vidámparkba, ahonnét nem kellene sosem visszamenni arra a helyre, amelyet korábban otthonnak, esetleg vidámparknak hittek.
Vigyázzatok, mert a vallások és az emberek követése nem abba a vidámparkba visz, ahova bármelyik gyermek is szeretne menni, hanem abba, ahol kezdetben nagy a vidámság, de záróra előtt és záróra után sírás és fogcsikorgatás lesz a sorsrészük, és ahol örökre el lesznek zárva annak lehetőségétől, hogy bejussanak abba a vidámparkba, amelyet maga a Mindenható Isten tervezett az ő gyermekeinek.