A Noé bárkája a mi lelkünk. A benne lévő tiszta és tisztátalan állatok pedig a bennünk lévő rejtett, tiszta és tisztátalan jellemek. Azért gyakorol nyomást ránk az Úristen, hogy a lelkünkben lévő tisztátalan állatok, magyarul bűnök a felszínre kerüljenek, lelepleződjenek, és elveszítsék az uralmukat a lelkünk felett.
❗️Istennek ezen munkáját az akadályozza a legjobban, ha mi a saját erőnkből, saját elképzelésünk, vagy pedig emberi elvárások szerint akarunk jók, igazak és szeretetteljesek lenni.❗️
Az emberi jóság képes a leginkább elrejteni a lelkünkben élősködő tisztátalan állatokat, jellemeket, amelyeket, ha nem leplez le az Élő Isten beszéde, Krisztus kétélű kardja, bennünk maradnak, és a test halála után örökkön gyötörni fognak.
Ezért mondja magáról Jézus, hogy dicséretet emberektől nem fogadok el… és azt is, hogy azok, akik egymástól fogadnak el dicséretet, dicsőséget, és azt a dicsőséget, amit Isten ad, nem keresik, nem hihetnek Istenben, (csak a ‘jóistenben’, ami a saját elméjük szüleménye). Jn 5:41
Ezért mondja Pál apostol, hogy ha embereknek akarna megfelelni, a Krisztusé nem lehetne. Gal 1:10
Ha emberektől várjuk a vigasztalást, a jótanácsokat, a dicséretet még azok után is, hogy Isten elhívott az élet keskeny útjára, Krisztushoz csak annyi közünk lehet, hogy néha beszélünk róla, hogy becsapjuk magunkat. Viszont, amikor baj van, azonnal gyarló és bűnös emberekhez fordulunk segítségért, akik a saját gyarlóságuk szerint segítenek bennünket.
Azért hív minket az Úristen az Ő szavával való ismerkedésre, hogy, amikor hirtelen összeomlik az életünk, amit saját elképzelésünk szerint felépítettünk, legyen mibe kapaszkodjunk. Ideig-óráig azt is megengedte, hogy egymásba kapaszkodjunk, hogy meglássuk, hova vezet, de azt mondja, hogy ha mi továbbra is gyarló emberekben akarunk bízni, akkor úgy fogunk járni, mint a példázatban, amikor a vak vezeti a világtalant, és mindketten a szakadékba esnek.
Bele mersz-e gondolni, mi lenne akkor, ha Isten megengedné, hogy Csabi is abba az állapotba kerüljön, amiben te voltál, úgy, hogy még te sem szabadultál meg, és nem gyógyultál meg teljesen. Akkor ki fog segíteni kinek? Vagy meddig fogja engedni az Úristen, hogy nyugtatózzuk magunkat, és úgy tegyünk, hogy minden rendben, mert már nem kell teljes adagot bevenni, csak ritkán, amikor nem tudunk aludni?
Az Úristen téged és Júliát is teljes gyógyulásra hív. Ezért sem engedte meg, hogy saját erőtökből elhagyjátok a nyugtatókat. Ha megengedné, azzal arra adna áldását, hogy a lelketek teljesen eltorzuljon, és kárba vesszen.
Abban a felvételben, amit meghallgattál, az volt a kérdés, hogy melyiket választod: a pokolig tartó önsajnálatot, vagy pedig a bűnbánatot, és te döntöttél az utóbbi mellett, és kaptál is lelki békét. Szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy neked ilyen dolgokról rajtam kívül senki sem beszél, mert mindenki jó akar lenni hozzád (a maga módján).
Arra kérlek, hogy úgy szívleld meg ezeket a szavakat, hogy megtörténhet, hogy egyszer csak már én sem foglak zavarni téged ilyen dolgokkal. Most még egy ideig Isten megengedi, hogy írjak neked, vagy küldjek valamit, de ha leállít, én sem foglak keresni ilyen üzenetekkel. És akkor majd visszajöhetnek az emberi jó tanácsok, dicséretek, vigasztalások, és az úgynevezett ‘jóisten’, aki tavaly februárban megkísérelte elvenni az életedet.
A jó hír az, hogy miután meglátjuk, milyen tisztátalan állatok vannak a bárkánkban, és őszintén kívánunk azoktól megszabadulni, az Úristen ki is veszi azokat belőlünk, azáltal felszabadítva a helyet a tiszta állatok (jellemek) számára.
Tisztátalan állatok: két-szívűség, hűtlenség, langyosság, gyávaság, hitetlenség, érzelgés, hamis (emberi) jóság, önbizalom, önigazultság, emberek véleményéhez való ragaszkodás stb.
Tiszta állatok: egy-enesség, egy-szerűség, bátorság, hit, józanság, igazságosság, Szentlélek általi jóság, szolgálatkészség, Isten szavába vetett bizalom, az Ő szavához való ragaszkodás, hűség stb.
Tehát miután leleplezi, és kiveszi belőlünk a tisztátalan állatokat, jellemeket, adja a lelki békét, amit Rajta kívül semmi és senki más nem adhat meg nekünk.
Mert meg van írva: összetör, de be is kötöz, megdorgál, de meg is vigasztal.
Ilyen az Úristen igazságos szeretete. Egymás szeretetét már ismerjük, és azt is tudjuk, hova visz. A kérdés az, hogy mostantól melyiket választjuk. Kitől fogadunk el véleményt, kitől fogadunk el dorgálást, kitől fogadunk el dicséretet? Emberektől, vagy a Magasságos Istentől, Aki, ha ragaszkodunk az Ő szavához, olyan kincsekkel halmoz el, amelyeket örökre megtarthatunk?
„Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.” Zsolt 119:2