Nyílt levél egykori földrajz tanáromnak, Seer Mihálynak
(Megjegyzem, hogy semmit sem tudok róla, de bízom abban, hogy ha nála nem is, valaki másnál célba találnak az alábbi sorok.)
Mint egykori diákod, egy kérdéssel fordulok hozzád. Mégpedig azzal a kérdéssel, hogy szerinted mekkora az esélye egy nyugalmazott tanárnak arra, hogy belássa, hogy tévedett? Tévedett a szakmaválasztásban, tévedett abban, amit megtanult, és tévedett abban is, amit a diákoknak átadott. Még akkor is, ha azt teljesen jó szándékkal, barátságos módszerekkel tette.
Igaz-e, hogy már maga a kérdés is bolonddá teszi a kérdezőt? De még ha bolond is lenne, vagy pedig meg tudnánk győzni magunkat arról, hogy bolond a kérdező, azáltal igazzá válna-e mindaz, amivel a pedagógus egy előre megírt programcsomag szerint felruházta az ő diákjait? Merthogy felruházta, más szóval felöltöztette őket. A felöltöztetés szót a magyar nyelvben nemcsak arra használjuk, amikor az anyuka felöltözteti a gyermekét, hanem arra is, amikor valaki egy rossz minőségű terméket ad el egy embernek jó pénzért.
Előrebocsájtom, hogy levelem célja nem az, hogy egykori kedves tanáromat, vagy bárki mást meggyőzzek a saját igazamról, hanem inkább az, hogy a kedves olvasót gondolkodásra késztessem. Annál is inkább, hogy minekutána engem felöltöztettek, én is ugyanazt tettem: felöltöztettem másokat. Sajnos én sem kerülhettem el azt, hogy olyan ruhát adjak embertársaimra, amely nekem sem vált be. Ráadásul kevés ideig még a pedagógusi szakmába is betekintést nyertem, amikor helyettes angol tanárként élvezhettem a diákok és a diáklányok csodálatát. Bizony mondom, jól lehetett fürdőzni a jóhiszemű gyermekek figyelmében és megbecsülésében. Pláne úgy, hogy akkoriban még különleges dolognak számított, hogy a tanár motorkerékpárral érkezik a suliba. Már csak hivatalosítanom kellett volna a dolgot azáltal, hogy néhány odaszánt évvel és valamennyi pénzzel megszerzem a szükséges iratokat.
Hogy mi az én válaszom az általam feltett kérdésre? Az, hogy zéró, semmi, lehetetlen. Kizárt dolog az, hogy egy nyugdíjas, vagy a nyugdíjhoz közel álló tanár azt mondja, tévedtem, meg voltam tévesztve, és én is megtévesztettem azokat, akiket rám bíztak. Hogy miért lehetetlen? Azért, mert az a sok év, az a sok energia és az abból származó haszonnak nevezett juttatás egy hatalmas befektetés, amit a befektető emberi erőből nem tud elengedni. Főleg nem úgy, hogy nem kap ahelyett valami értékesebbet. Ahogy az Úr Jézus mondja, embernél lehetetlen. És ezen a ponton megszakítom a fenti gondolatmenetet azzal, hogy elárulom, hogy amikor én ezt a nevet említem, nem úgy beszélek róla, mint egy újabb vallási irányzat elkötelezettje, mert engem is katolikusnak kereszteltek, mint a legtöbb gyergyóit, és nem álltam át semmilyen más vallásba., Örülök, ha életem végéig legalább azoktól a károktól, meg fogok tudni szabadulni, amelyeket a rom-katolikus vallás okozott a lelkemben. Egyetlen porcikám sem kívánja, hogy egy újabb vallás tanait és babonáit magamra vegyem.
Szóval, azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy még ha minden kétséget kizáróan kiderülne, és beigazolódna, hogy tévedett a pedagógus nagyjából mindenben, akkor sem tudna kudarcot vallani, és azt mondani, hogy bocs fiúk, de át lettem verve, ezért én is átvertem mindenkit, aki rám hallgatott. Ez volt a szakmám. Sajnos, csak most jöttem rá erre, de talán még nem késő, és lesz az én lelkem számára is kegyelem, hogy az átverést amelyben fürdőztem, és amelyben másokat is megfürösztöttem, ne kelljen magammal vigyem a túlvilágra, ha eljön az utolsó órám. Merthogy keresztény hitünk, és az Úr Jézus szavai szerint egyedül a lélek a tét, semmi más nem számít. Ő azt mondja, a test nem használ semmit. A lélek az, ami megelevenít A beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek, és élet.
Elég kellemetlen dolog még csak belegondolni is annak lehetőségébe, hogy egy életen keresztül át lettünk verve, és mi is átvertünk másokat, és gyakorlatilag zéró az esélye annak, hogy belássuk, és megbánjuk, amit tettünk, hogy megszabadulhassunk annak terhétől. Hisz ahogy az üzletember védi az ő befektetését, úgy mindenki védi a saját befektetéseit. Az idő, a pénz, az energia, amit arra fordítottunk, hogy megerősödjünk egy hiedelemben, legyen az vallási vagy éppenséggel tudományos hiedelem, egy olyan befektetés, amit nem tud csak úgy elengedni az ember. A nyereségről, amit a befektetés hozott, nem is beszélve. Az emberek elismerése, dicsérete, a státusz, a nyugdíj, és mindenféle más fizetség, amit elfogadtunk a szolgálatunkért cserében, szintén olyan kincsek, amelyeket legszívesebben még a sírba is magával vinne az ember, ha megtehetné. És ez az a szó, amely megpróbálna szembesíteni azzal az egyszerű ténnyel, hogy semmit sem tarthatunk meg mindabból, amiért eddig robotoltunk, és amit értéknek hittünk. Hát akkor meg minek kínlódni? Pláne, ha nagy a valószínűsége annak, hogy nem valódi, és semmikképp sem maradandó érték az, amit mi egy életen át értéknek hittünk.
Mielőtt tovább folytatnám ezt a levelet, elmondom annak apropóját. Ma hajnalban az Úristen ezt a volt tanáromat helyezte bele az egyik álomba. Amikor találkoztam vele, feltűnt hogy baj van a jobb kezével. Össze volt roncsolódva, vagy le volt bénulva. Már nem emlékszem pontosan. De ennek ellenére ez az ember teljesen boldog volt. Olyan volt, mint egy gyermek. És én teljes szívemből kívánom neki, hogy a valóságban is úgy legyen. Mármint azt, hogy legyen boldog, és legyen igazi békessége még akkor is, ha azt az egyik tagja bánja. Zárójelben megjegyzem, hogy évtizedek óta nem tudok semmit erről az emberről. Számításaim szerint már ő is elérhette a nyugdíjkorhatárt, ha valami közbe nem jött. De nem is az a lényeg, hogy vele mi a helyzet, hanem inkább az, amit ezzel az álommal szeretne közölni a Jóságos Isten, aki a Biblia bizonyságai szerint azért adja nekünk az álmokat, hogy egyengesse földi útjainkat. (Jób könyve 33:14, Apostolok 2:17)
Közben elmondanám egy kedves barátom történetét, aki matek és rajz szakos tanárként kereste kenyerét, és akinek a betegségek miatt nem túl sok öröme volt a nyugdíjas években. Elmondása szerint igencsak gyakran száguldozott vele a mentő a hirtelen változó vérnyomása miatt, ami az orvosok szerint az agyát is károsíthatta volna.
Úgy adatott, hogy ez a nyugalmazott tanárnő rátalált azokra a hanganyagokra, amelyeket feltöltöttem a Kiáltó Szó youtube csatornára, és kezdte hallgatni azokat. Ezen hanganyagok által ő nem csupán az igazságról hallott, hanem azzal is szembesülnie kellett, hogy tanárként, mit tett a diákokkal. Mivel nem lázadt fel a hallottak miatt, megérthette, és beláthatta, hogy tanárként, amikor ő azt gondolta, jót tesz a gyerekekkel, valójában ártott nekik. Mindezt úgy, hogy ő maga sem tudta, mit cselekszik. Amikor megérthette, mit tett, nem gyűlölte meg a beszélőt, és nem is hárított, hanem inkább megszomorodott, bánatos lett cselekedetei miatt. Ezt az Úristen azzal jutalmazta, hogy miközben hallgatta a Kiáltó Szó-ra feltöltött hanganyagokat, minden betegségéből meggyógyította, a vallásosság betegségét beleértve. Ekképp 74 éves korára letehette az összes gyógyszert, amelyek nélkül addig elképzelhetetlen volt számára az élet. Mára ő külsőképpen egy 79 évesen vidáman szaladgáló öregasszony, és belsőképpen egy aranyos gyermek, aki megszabadult a felnőttiség hatalmas terhétől, amely a temető felé taszigálta őt 74 éves koráig. Amennyiben hűséges marad Ahhoz, Aki a testét és a lelkét meggyógyította, szabadon, vallásmentesen élvezheti az Élő Isten gondviselését és oltalmazó szeretetét egész addig az óráig, amikor az Úr Jézus érte jön, hogy elvigye őt az örök hazába. A kérdés az, hogy amennyiben neki is ugyanakkora volt a befektetése, mint a többi pedagógusnak, hogyan sikerülhetett neki elengedni azokat a kincseket, amelyeket ebben a világban összegyűjtögetett.
A választ nem mondom el, mert nem biztos, hogy mindenkit érdekel. Azt viszont elárulom, hogy hol található: Máté 13:44.
A kérdés az, hogy az álomban miért láthattam azt, hogy ennek az embernek a jobb keze szét van roncsolódva? Az Úr Jézus, akinek nevét és szavait szégyelli a modern ember, azt mondja, hogy „ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.” Mk 9:43
Ugyanezt mondja a szemre és a lábra is. Amennyiben a szemed megbotránkoztat, vájd ki, amennyiben a lábad botránkoztat meg, vágd le, mert jobb neked csonkán bemenned az életre, mint ép testtel a gyehennára kerülni, amiről Isten szava szerint tudhatjuk, hogy a temetőben van. Ugyanis azon lelkek, akik nem tisztulnak meg bűneikből, a test halálakor nem tudnak kijönni a testből, más szóval nem tudnak elvonatkoztatni a testtől, hisz egész életüket a test kívánságának kielégítésével töltötték. Ezért végig kell szenvedniük a test rothadását. Erre mondja Jézus, hol az ő férgök meg nem hal, tüzök el nem aluszik.
A fentiek jelentése az, hogy az embert az ő szemei és kezei, azaz az ő cselekedetei juttatják a bűnbe, ami súlyos teherként tapad az ő lelkére, és ami belülről kifelé rombolja az ő életét egész addig a pontig, amíg teljesen megbetegszik, eltorzul, és kárba vész a lélek. Az eltorzult lélek pedig képtelen a testet életben tartani. Hisz Jézus szava szerint a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Tehát, amennyiben az ember lelke, lelki táplálék (mindennapi kenyér) hiányában megbetegszik, a test is elveszíti egészségét, és meghal.
Aki olvasta a Bibliát, tudja, hogy az Úr Jézus a Jelenések könyvében beszél a fenevad bélyegéről, amelyet, akik felvesznek a homlokukra és a kezükre, elutasítják Isten kegyelmét. Mivel ez a fogalom túlságosan el van misztifikálva, jóformán senki sem érti, hogy a fenevad bélyege nem más, mint azok a hazugságok és bűnök, amelyeket a felnőtté válás útján minden egyes gyermek felvesz a homlokára, azaz az ő gondolkodására, majd a kezére, más szóval az ő cselekedeteire. Tehát ebben, a rothadásra ítélt, elbukott világban az ember hallja, látja, majd cselekszi a bűnt. Minden hazugság, életellenes cselekedet, ami megfertőzi a gyermekek lelkét, a szemeiken keresztül kerül be az ő fejükbe, majd az ő szokásaikba, cselekedeteikbe. Azt mondja Jézus, hogy a fenevad bélyegének felvétele a fenevad képén, és a fenevad száján keresztól történik. Na de mi a fenevad képe és a fenevad szája? A média. A hamis vallások, a modern közoktatási rendszer, annak szereplői és eszközei, amelyeken keresztül e rothadó világ ura a gyermekek elméjébe ülteti azokat a programcsomagokat, amelyek elindítják őket a felnőtté válás, és a sikerorientált haldoklás útján.
A fenevad bélyege tehát nem más, mint a földhözragadt, materialista, testorientált gondolkodás, annak minden bűnös örömeivel együtt, amelyet a gyermekek a média eszközei által vesznek a homlokukra, és a kezükre. Tehát a hamis társadalmi programokat megtanulják, beveszik a fejükbe, majd addig cselekszik azokat, amíg teljesen eltorzul, megbetegszik, kárba vész az ő lelkük. A fenevad bélyege az élet pecsétjének az ellentéte. Az élet pecsétje pedig nem más, mint az Élő Isten szava, az Úr Jézus beszéde, amelyet az ember ugyanúgy felvehet a homlokára, és a kezére, mint a fenevad bélyegét. És minden egyes ember szabadon dönthet arról, hogy az élet pecsétjét, vagy pedig a fenevad bélyegét veszi fel a homlokára, (a gondolkodására), és a kezére (a cselekedeteire).
Annak jelentése, hogy a volt tanárom kezét csonkán láttam, az, hogy ebben az álomban ő megtagadta a fenevad bélyegét, azt a hatalmas befektetést, amit a rothadásra ítélt világ értékrendje szerint halmozott. Meglátta, és megtagadta a bűnöket, amiket eddigi élete során gyűjtött, és kívánt megszabadulni azoktól, hogy a lelke szabaddá váljon. Pontosan úgy, mint Pál apostol, aki azt mondja, hogy mindent, amit korábban értéknek hitt, kárnak és szemétnek ítéli a Krisztus ismeretének gazdagságáért. Azonban, ahogy fentebb említettem, ez az embernek teljességgel lehetetlen. Hiába is mondanám bárkinek, hogy szembesüljön a lelkére tapadó mocsokkal, a hamis kincsekkel, amiket eddigi élete során halmozott, és tagadja meg azokat, mert nem fogja. Ugyanis az ember képtelen saját magától belátásra, őszinte bűnbánatra jutni.
Úgy a látás, mint a bűnbánat, és a lélek megtisztulása ajándék Istentől az Ég és a Föld Teremtőjétől azok számára, akiknek a szívükben valamiképp megfogan az a kérdés, hogy mi értelme az egésznek, merről jöttünk, merre tartunk, és miért. Ezért is mondja az Úr Jézus, hogy kérjetek, és adatik néktek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik néktek, mert aki kér, mind kap, aki keres, az talál, és az zörgetőnek megnyittatik. A pokol létezésének egyszerű magyarázata az, hogy az Úristen noha teljesen ingyen felkínálja úgy a látás, mint a bűnbánat, és a lélek teljes megtisztulásának lehetőségét, nem kényszeríti rá senkire. Mindenki szabadon eldöntheti, hogy, amikor egy ilyen tartalommal találkozik, megszívleli ezeket a szavakat, és Istenhez fordul további információért, vagy pedig letudja az egészet azzal, hogy bolondnak nevezi a tartalom szerzőjét.
A jó hír pedig az, hogy mindenki, aki éhezi és szomjazza az igazságot, és személyesen Istenhez fordul segítségért, meg fog kapni minden eszközt ahhoz, hogy megértse, miről szól a földi élet, hogyan kerültünk bele ebbe a csapdába, és hogyan lehet megszabadulni abból. Szokták mondani, hogy Isten hívószáma Jeremiás 33:3.
„Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz.”
Az általunk ismert precedensek is igazolják, hogy nem mindenki hal meg, aki erre a Földre megszületett. Ugyanis vannak, akik megboldogulnak, boldogan távoznak ebből a fehérre meszelt, de belsejében rothadó gazdag világból. Ez az, ami nem mindegy. És ez az, amiért az Úristen azt adja nekem, hogy írjak, és beszéljek ezekről a dolgokról azzal az őszinte reménységgel, hogy amikor eljön az utolsó óra, lesznek majd néhányan, akik nem félelemben és rettegésben fogják itt hagyni ezt a hazug földi mennyországot, hanem boldogan, teljes békességgel, tudva azt, hogy az élet csak ezután következik, és amit eddig életnek hittek, az csupán a felkészítő volt.
Isten e sorok által téged is megkeresett, de csak te dönthetsz arról, hogy meg fognak-e nyílni a szemeid, vagy visszamész a rothadó test, és az ideig-óráig tartó jólét álbiztonságába.