Minden

Régebb és most

Régebb lenéztem azokat a személyeket, akiknek több földi dologra volt szükségük a boldogsághoz, mint nekem. A világ rabjainak homályos tükrében már-már gyönyörködtem hiú szabadságomban.
És az igazat megvallva, test szerint most is ugyanazt tenném, mint akkor. Lenéznék mindenkit, akit csak a földi jó tesz boldoggá. De a lélek szerint, amit Krisztus ismeretében kaptam, már nem tehetem meg, hogy megvetem a „földi javak rabjait”. Épp ezért imádkozom mindenkiért, aki földi kincsei halmozásával arról tesz tanúságot, hogy nem ismerte meg azt az Istent, aki a nincsben is eleget ad azoknak, akik szeretik őt.
Isten irgalmazzon neked, drága embertárs, aki a ruhanemük és a frizurák cserélgetésében, a „LIEkok” gyűjtögetésében, emberek elismerésében és dicséretében leled, gyorsan tovaröppenő örömöd, és azután bemész a titkos magányba, és gyötrődsz, mert a szíved mélyén érzed, hogy minden kincs, amit a világtól kaptál, hiábavaló, és csak még jobban megnehezíti szomorú lelkedet.
A Krisztus szeretete öleljen át tégedet, és a feltámadás ereje vezessen el arra az örömre, amit eddig saját erőd, intelligenciád és ideig-óráig tartó dicsőséged nem tudott megadni neked!

Feliratkozás

Ha szeretnél értesítést kapni a legújabb bejegyzésekről,
írd be a pontos e-mail címed a lenti dobozba,
és kattints a „Feliratkozom!” szóra.

Egy kis türelmet kérünk!

Kérünk, ellenőrizd a postafiókodat
és a spam (levélszemét) könyvtárat.

Hozzászólás küldése: