Ha rabságodért mások a felelősek, és nem te, azt jelenti, hogy másoktól függ a te szabadságod. Ha pedig csak te vagy a felelős, akkor csak tőled függ, és Istentől, aki elveszi tőled rabságod okát, amennyiben hajlandó vagy meg- és belátni, őszintén megbánni azt.
Aki meglátja rabságát, és másokat hibáztatva, magát akarja megszabadítani, beljebb és beljebb kerül a rabságba. Aki Istenhez fohászkodik nyomorúságában, annak Ő ajándékba adja a szabadságot azáltal, hogy kiveszi lelkéből a bűnt és a tévelygést, a rabság valódi okát, és olyan messzire hajítja, amilyen távol van kelet nyugattól.
Úgy gondolod, te szabad vagy? Ha igen, miért olvasod e sorokat, és miért nem mutatod meg a te szabadságod? Ha pedig nem, ki a felelős a te rabságodért? Te, vagy mások?
És kitől várod a szabadulást? Saját magadtól, vagy Attól, Akinek valós hatalma van megszabadítani téged?
Azt mondja Jézus, hogy aki cselekszi az Ő beszédeit, megismeri az igazságot, és az igazság szabaddá teszi őt. Az igazság pedig nem egy hangzatos teória, nem egy filozófia, hanem az Istennel való személyes kapcsolat, amelyben Ő megmutatja az Ő élő jelenlétét. Az igazság az, hogy szabadok vagyunk a saját hiábavaló gondolatainktól, hallhatjuk, és cselekedhetjük azt, amit Ő mond nekünk, mert az Ő szava feltámadás, szabadság és élet.
„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” Mt 7:7