HA HISZÜNK ABBAN, HOGY AZ ÉLET ÖRÖK, ÉS MINDENKÉPP MEGHALUNK, MIÉRT SZÓLALUNK FEL A VILÁGBAN VÉGBEMENŐ TÖMEGGYILKOSSÁG ELLEN?

Kiáltó Szó a Pusztában
Kiáltó Szó a Pusztában
HA HISZÜNK ABBAN, HOGY AZ ÉLET ÖRÖK, ÉS MINDENKÉPP MEGHALUNK, MIÉRT SZÓLALUNK FEL A VILÁGBAN VÉGBEMENŐ TÖMEGGYILKOSSÁG ELLEN?
/

Az idős generációnak bőségesen volt esélye felismerni, megérteni és belátni bizonyos dolgokat. Az idősebbek a saját szemeikkel láthatták, mit ér az emberi akarat, az emberi ambíció, és megérthették, hogy az életnek többről kell szólnia, mint ez a hazugságokon alapuló földi élet. Így saját meggyőződésükből, szabad akaratukból dönthettek úgy, hogy emberek helyett az Élet Teremtőjéhez fordulnak válaszokért, és igazságért. Így esélyt kaptak az örök életre, még ha nem is éltek vele.

De mi lesz a fiatal generációval, akik csak most kezdtek hinni a világ hazugságaiban, akiknek még nem vált meggyőződésükké, hogy egy elbukott világban élünk, és még nincs is semmi okuk arra, hogy keressék az igazságot? Mi lesz velük, akiknek az életét már azelőtt kioltják a halálos méreggel, mielőtt megfogalmazódna bennük az első kétely, és az első kérdés arra vonatkozóan, hogy szólhat-e többről az élet annál, amit a televízió mutat?

Ezért válik gyilkossá mindenki, aki elhiszi, hogy az oltás a megoldás, és még abban az istentelenségben is képes hinni, hogy a gyermekek a felelősek a járvány terjedéséért, és őket is be kell oltani.