Egy alkalommal, amikor én olyan dologgal foglalkoztam, amivel nem kellett volna, azáltal meglopva a Lelket és azokat, akik nekem útitársul adattak, egy barátom alázattal, és istenfélelemben megkeresett, hogy álmot kapott velem. Ráadásul egy elég borzalmas álmot. Én azt mondtam neki, hogy kérlek, bocsáss meg nekem, mert miattam, az én engedetlenségem miatt kaptad azt az álmot. És áldottuk mindketten az Úristent az ő féltő szeretetéért, amivel egyengeti a mi útjainkat, hogy ne térjünk le az élet keskeny ösvényéről.
És eszembe jut még egy alkalom, amikor én kaptam álmot egy kedves bizonyságtevővel, akit Isten feltámasztott a lelki halálból. Engem is istenfélelem fogott el, megszólítottam őt alázattal, és elmondtam, amit láthattam. Tudtam, hogy úgy kell beszéljek vele, hogy azt ő ne vegye kioktatásnak, se azt ne higgye, hogy uralkodni akarok fölötte, hanem Isten féltő szeretetét hallja meg beszédemben.
Azonban az elmúlt években történt olyan, hogy némelyek, akik arról az asztalról ettek, amelyen az Úristen felszolgált az Ő bizonyságtevőinek, úgy kezdtek beszélni rólunk, mintha a seggükből húztak volna ki. És ezzel megbotránkoztattak némelyeket, akik erőtlenek voltak a hitben.
Sajnos néhány alkalommal elkövettem azt a hibát, hogy megpróbáltam megvédeni magam és a bizonyságtevőket a támadók vádjaival szemben, de azt éreztem, nem kell nekem erősebben védekezni, mint amennyire Isten akar megvédeni. Mellesleg miért akarnám megvédeni azt, aminek mindenképp vesznie kell? Amit életre szánt az Isten, azt megvédi Ő maga. És aminek vesznie kell, az vesszen is el.
A kérdés az, hogy miképp kell Isten gyermekeinek szolgálniuk egymást? Fölösleges provokációkkal, beszólásokkal, amelyek olyan belső konfliktusokat gerjeszthetnek, amelyek miatt elveszíthetik azt a világosságot, amely azért adatott, hogy a külső sötétségben tévelygők irányába szolgálhassanak? Vagy pedig istenfélelemben és alázatban, mint akik a legdrágább áron megváltott emberek felé szolgálnak?
Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? (Mt 24:45)
Vajon ezt az eledel adást, hogy csinálják azok, akik az Ő kegyelme által megkapták bűneik bocsánatát, és a mennyei táplálékot? És mit mond az Úr Jézus?
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. (Mt 6:11)
Amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot. (Jn 3:11)
Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek! (Jn 7:24)
Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek. (1Kor 14:26)
…épülésre, és ne meddő provokációra, amivel megingathatják a hitben erőtleneket.
Szükséges ugyan, hogy legyenek botránkozások, de ahogy az Úr Jézus mondja, jaj azoknak, akik által lesznek! És szükséges, hogy legyenek megpróbáltatások is, hogy nyilvánvalóvá legyen, ki épít emberre, és ki az Élő Isten szavára, és azáltal megtörténjen a szétválasztás.
Hogy építhetne bárki is az Úr Jézus szavára és az apostolok bizonyságtételére, aki meg sem ismerte azt? Hogy dönthetné el, hogy amikor megjelenik egy provokáció, az milyen lelkületből jelenik meg, ha nem ismerte meg azt a lelket, amely az Úr Jézusban volt?
Az elmúlt tíz évben sokat láttak szemeim, és sokszor volt alkalmam megszomorodni egyrészt a saját bűnöm és nyomorúságom miatt, másrészt pedig amiatt, hogy amit az Úristen felépített némelyekben, rövid időn belül összeomlott annak köszönhetően, hogy az illető személy félvállról vette az ő elhívását, és nem végezte hűségesen az ő dolgát, azáltal helyet engedve a kívülről jövő kísértésnek, provokációnak. A kívülről jövő provokációk pedig azon személyek által adattak, akik mivel elmulasztották megosztani, amit az Atya lelki eledelül adott nekik, arra adták fejüket, hogy azok munkáját mérlegeljék, és kritizálják, akik kívánnak hűségesek maradni ahhoz, aki kifizette értük a váltságdíjat. És ezt annak tudatában mondom, hogy rám is ugyanez a szerepkör vár, ha elmulasztom megosztani szolgatársaimmal azt az eledelt, amelyet nekem adott az Úristen.
Emlékezzetek arra, hogy amikor megszületett az internet elhagyásának vallása, milyen hirtelenséggel estek némelyek hitetlenségbe, és engedtek azoknak a lelkeknek, akik arra építették a népszerűségüket, hogy elkezdték mocskolni a bizonyságtevőket. Viszont, akik akkor hűségesen végezték dolgukat az aratásban, megmaradtak, mert az a Lélek, aki a mindennapi kenyeret adta, figyelmeztette, és meg is tartotta őket a megpróbáltatásban. Aki pedig túl lazán vette a dolgokat, és a mindennapi kenyeret hagyta megszáradni, könnyebben meginogott a hitében. Némelyek annak ellenére, hogy ők is kaptak lelki ajándékokat Istentől, amit megoszthattak volna embertársaikkal, azt az utat választották, amelyet a provokátorok kínáltak számukra. Ugyanez történik most, és ezután is ez fog történni annak érdekében, hogy mindenki eldönthesse, hideg akar lenni, vagy forró, és senki se maradjon langyosságban. Ezért nem neheztelhetünk azokra, akik provokálnak, mert miattunk és értünk engedte meg nekik Isten, hogy megkérdőjelezzék a mi elhívásunkat. Mindezt annak érdekében, hogy megláthassuk, hogy milyen a kapcsolatunk vele. Merthogy, aki nem engedi magát megvizsgálni, és megigazítani Isten lelke által, az kénytelen lesz az emberek véleményére figyelni, ami rendszerint oda vezet, ahova senki sem szeretne menni.
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján! Zsolt 139:23
A Duduman oregoni álmában, amikor az ellenség Isten bizonyságtevői ellen támadt, egy szózat hallatszott az égből: Vegyétek elő kardjaitokat, és védjétek magatokat.
Jézus azt mondja, hogy Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek. (Jn 14:26)
A kérdés az, ha Isten engedelmével újból jönni fog a provokáció, neked mit fog eszedbe juttatni a Szent Lélek? Avagy eszedbe juttathatja-e azokat a szavakat, amiket nem ismertél meg, és nem vettél be a szívedbe? Milyen fegyverrel fogsz védekezni? Mi szerint fogod megítélni, hogy az illető személy, aki megkérdőjelezi a te elhívásodat, milyen lélekből beszél?
Én igyekszem végezni a dolgom, amíg megtehetem, és amíg békességem van erre a munkára, de egy napon én már nem leszek. Sőt, lehet, hogy semmilyen külső kapaszkodó nem lesz, amibe megkapaszkodhatnál.
Megismerted-e az Úr Jézus szavait, az apostolok bizonyságtételét? Megosztottad-e a mindennapi kenyeret a szolgatársaiddal, amit te személyesen kaptál Istentől? Mit fog eszedbe juttatni a Szent Lélek a harcban? Milyen fegyverrel fogsz küzdeni, és mi szerint fogod megítélni, hogy milyen lelkületből szól hozzád az, aki felülbírálja, kritizálja a te elhívásodat? Egyáltalán ki a te bírád, akinek Lelke és szavai szerint megítélheted, hogy helyes-e az út, amin jársz? Kire irányul a te figyelmed? Azokra, akik gúnyolnak, és provokálnak téged, vagy pedig Arra, Aki kenyeret, lelki táplálékot ad neked minden nap, amelyet te örömmel megoszthatsz az éhezőkkel?