Minden jó, ha a vége jó. – mondja a köznyelv. És van is ebben némi igazság, mert mit ér az ember azzal, hogy minden célját elérte, és minden álmát megvalósította, ha nem békességgel fejezi be a földi pályafutását, hanem félelemben, békétlenségben, nehéz szívvel és nehéz lélekkel?
Jézus úgy fogalmazza, hogy mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? (Mt 16:26)
Teremtőnk szava szerint csak akkor lehet az embernek békessége itt a Földön, ha van garanciája arra, hogy békességgel fog távozni innen, amikor eljön az utolsó óra. De hogyan lehet az embernek garanciája arra, hogy az utolsó órában lesz békessége?
„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” Jn 14:27