Elhitették veled, hogy jó kell lenned, és azóta kínlódsz eredménytelenül, mert ha az egyik irányban jó vagy, a másik irányból panaszok érkeznek, hogy nem vagy elég jó.
A baj akkor kezdődött, amikor az ember nekifogott jót csinálni. Amíg nem akart jót csinálni, csak azt csinálta, ami volt. Egészen pontosan csak a ‘van’- t csinálta. Ezért nem voltak neki fölösleges gondolatai, gondjai. És mivel nem voltak fölösleges gondolatai, gondtalan volt. Isten volt az ő gondviselője, gondolat viselője. Erre mondja János apostol, hogy kezdetben az ige, avagy a gondolat Istennél volt. Ekképp az ember nem volt gondterhelt, hanem gondtalan.
Aztán az ember gondolt egyet, és úgy döntött, hogy mostantól a kezébe veszi az irányítást, és megvalósítja önmagát. Persze csak jót akart, mert a kígyó szerint semmi rossz nincsen abban, hogy valaki elkezd gondolkodni annak érdekében, hogy megvalósítsa önmagát, Isten akarata helyett a saját akaratát.
Ez a bibliai történet meglehetősen elvont, és érthetetlen, de csak addig, amíg az ember meg nem érti, hogy az édenkert nem más, mint a gyermekkor, a kígyó pedig a felnőtti társadalom, amely folyamatosan azt sulykolja a gyermek agyába, hogy tanulni kell, hogy úri ember lehessen. Pontosan ez áll a Bibliában is: ha eszel a tudás fájának gyümölcséből, olyan leszel, mint Isten. Miért, Isten milyen? Isten Úr. És te is olyan leszel, mint Ő: úr leszel mindenek felett. Minél többet tanulsz, annál több ember felett uralkodhatsz, és azáltal boldog leszel. Ez a hamis ígéret.
Hogyan veszi kezdetét az uralkodás? A gyermek a felnőttektől, avagy a kígyótól eltanulja a versengést, és a hatalmaskodást, amelyet hamar gyakorlatba ültet. Ez megtörténik úgy a kislányok, mint a kisfiúk között. És amikor már kellőképpen be van gyakorolva a versengés és a hatalmaskodás, kezdődhet a paráznaság, aminek lényege röviden: elvenni valakit, magamévá tenni, és azáltal elvenni az ártatlanságát.
Ugyanis mindenki, aki Isten lelke szerint, avagy a rendeltetésének megfelelően éli az életét, ártatlan és szabad. Viszont ha valaki elveszi, kiveszi őt Isten kezéből, és kontrollálni kezdi az ő életét, elveszíti az ártatlanságát. És ha már nem ártatlan, ártalmas, avagy fenevad, amely képes elvenni az ártatlanok ártatlanságát. Mivel őt kontrollálják, ő is igyekszik kontrollálni másokat. Ekképp, ahogy a férfi kontrollálja a nőt, a nő úgy kontrollálja a gyermeket, és a munkaadó, a polgármester, a miniszterelnök kontrollálja a férfit. ‘Ha valaki fogságba visz mást, õ is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni.’ – mondja Krisztus.
Így jön létre a Bábel, az emberek alkotta földi hierarchia, a Sátán rendszere. És persze mindenki csak jót akar. Senki sem akar rosszat. Azonban mivel jót akar mindenki, automatikusan megjelenik a rossz, a gonosz.
És minél több jót cselekszik az ember a saját elképzelése szerint, valójában annál több rosszat cselekszik Isten szerint. Teljesen biztos, hogy Hitler is jót akart a maga módján. Csakhogy neki más volt az elképzelése a jóságáról, mint például Jézus Krisztusnak. Épp ezért azt mondja az Úr, az Ég és a Föld Teremtője, hogy minden ember jó a maga szemében, de csak Isten tudja, mi van a szívében. Jézus pedig azt mondja, hogy senki sem jó, csak az Isten. Következésképp az ember nem tud jót cselekedni, csak Isten. Valójában az ember által is Ő cselekszi a jót, feltéve, ha az ember felhagy azon ambíciójával, hogy jót cselekedjen a saját elképzelése szerint, és teljes szívéből vágyik arra, hogy Isten cselekedje a jót őáltala. Ehhez azonban szükséges, hogy szabad akaratából visszaadja az irányítást és a kontrollt, más szóval az uralmat az Isten kezébe. Ekképp megtörténik, hogy az ige és a gondolkodás terhe visszakerül Istenhez, Aki pontosan tudja, mi a jó, és aki meg is cselekszi a jót minden gyermekében, és minden gyermeke által, akik rábízták a gondolkodást és az életük felett az irányítást.
Ehhez szükséges az újjászületés, amiről Jézus egymás után háromszor beszél Nikodémusznak. Az újjászületés lényege röviden az, hogy Isten szava által az ember szembesül a benne lévő bűnökkel, amelyek elválasztják őt Istentől. Aki vállalja a szembesülést, annak lelkét megtisztítja az Atya. És onnantól kezdve már nem a test és az elme fogja irányítani őt, hanem Isten lelke, aki sokszor teljesen másképp gondolkodik a jóságról, mint mi, testben ragadt emberek.
Fontos megjegyezni, hogy noha Isten ezt teljesen ingyen felkínálja mindenki számára, senkire sem kényszeríti. Aki nem kér, annak nem adnak, aki nem keres, az nem talál, aki nem zörget, annak nem nyitnak ajtót. Az ilyen marad a testi gondolkodással és vágyakkal, amelyek a rothadás rabságában tartják őt.
Viszont boldogok, akik kérnek látást szemeikre, éhezik és szomjazzák az igazságot, mert megismerik azt, és az igazság szabaddá teszi őket.
Azt mondja az a Mindenható Isten, a mi Atyánk, hogy kiálts hozzám, és válaszolok. Hatalmas dolgokat mondok és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz. Jer 33:3