Azt mondja Isten az Ő gyermekeinek, hogy nem hallgathatnak, mert az ő eledelük, a lelkük tápláléka nem más, mint Krisztus beszéde, amelyet a szívükre, és az ajkaikra helyez nap mint nap. Az Istentől kapott mindennapi kenyér pedig csak akkor táplál, ha megtörjük, és megosztjuk azt embertársainkkal. A Jézus által adatott élő víz pedig csak akkor tisztítja a szívünket, ha átengedjük magunkon.
Az élet kenyerének, Jézus beszédének az állandó fogyasztása, és megosztására nekünk van a legnagyobb szükségünk ahhoz, hogy megerősödhessünk a hitben, abban az új látásban, amelyet Teremtőnk bocsát a szemeinkre. Az élet vizének a fogyasztására és megosztására szintén nekünk van a legnagyobb szükségünk ahhoz, hogy átmossa a bensőnket.
Csak az ajándékba kapott kenyér és az élő víz megosztása által lehetünk mi a világ világossága. Hisz milyen gyertya az, amely, elrejti a fényét a sötét szobában lévők elől?
„Az én eledelem azt, hogy annak akaratát cselekedjem, aki engem elküldött, és az Ő dolgait elvégezzem.”
Ez ha érvényes volt Jézusra, aki bűntelenül élt ebben a világban, mennyivel inkább érvényes ránk, akik hosszú időn keresztül a sötétséget világosságnak hittük.
Forrás: Egy Talentum