A modern, meggazdagodott, testi jólétnek és kényelemnek örvendő ember anélkül, hogy tudna róla, azon dolgokra mondja azt, hogy élet, amelyek eltávolítják őt az élettől. Az élettelen dolgokkal való foglalatosság, a múlt miatti bánkódás, a jövőre mutató tervek mind elszakítják őt az élettől. Amikor a múltja miatt búslakodik, amikor a jövő miatt aggódik, valójában az életet gyalázza. Ugyanis az élet nem tegnap volt, és nem holnap lesz, hanem most van. De csak azok számára, akik a lelkiismeretükben hallják az Úristen életet adó szavát, és örömmel meg is cselekszik azt.
„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.” Mt 7:24