Gondolj arra, hogy ki voltál ezelőtt néhány évvel, és ki vagy most. Vagy arra, hogy ki voltál gyerekkorodban, és ki vagy most. Vagy ha nem megy, gondolj egy közeli ismerősre, családtagra, barátra: milyen volt ő régebb, és milyen most?
Tisztán láthatod, hogy az a személy, aki ő volt valamikor, már nem létezik. Az ő helyét átvette egy másik ember. Más szóval teljesen megváltozott az ő jelleme. Úgy is mondhatjuk, hogy az a régi jó ismerős, barát, rokon eltűnt, és talán nem jön vissza többé soha. Sosem lesz olyan, amilyen egykor volt. És te sem leszel többé olyan, amilyen gyerekkorodban voltál.
Most pedig tedd fel azt a kérdést, hogy mikor volt jobb. Amikor gyermekként önfeledten tudtál játszani, vagy pedig most, amikor öntudatos vagy, és a kezedben tartod az életed felett a kontrollt? Ha visszaemlékszel a gyermekre, aki egykor voltál, és szembenézel azzal az személlyel, akivé lettél, mit látsz, milyen az irány? Örömmel telítődsz, vagy keserűséggel? Egészségesebb vagy, vagy betegebb? Fiatalodsz, vagy öregedsz? Az élet irányába haladsz, vagy pedig a halál irányába?
Amennyiben azt látod, hogy teljesen eltűnt az az önfeledt, játékos kedvű gyermek, aki valamikor voltál, felteheted azt a kérdést, hogy ő most hol van. Ha eltűnt, és az életed irányvonala nem azt mutatja, hogy valaha visszajön, fogalmazhatunk-e úgy, hogy nincs már, megsemmisült, kárba veszett, avagy elkárhozott? Amennyiben annak a gyermeknek a lelkében voltak igazi értékek, mint például a játékosság, az önfeledtség, a bizalom, az aggodalommentesség, a gondtalanság, az életöröm, mondhatjuk-e azt, hogy nagy kár, hogy már nincsenek meg, kárba vesztek azok a tulajdonságok, értékek? Minden bizonnyal igen.
És most gondolj arra, hogy mint ahogy eltűnt az a gyermek, és az ő helyét átvette egy teljesen más személy, mint például egy sikerorientált cégvezető, úgy egyszer az új személy is eltűnik majd. Ha másképp nem, az öregség vagy pedig a betegség által.
Tehát szemmel láthatóan, minden ember életében megtörténik az, hogy eltűnnek azok a személyek, akik ők valaha voltak, és újabb személyek, újabb személyazonosságok veszik át az ő helyüket, és végül azok is eltűnnek. De hogyha az ember sosem változott volna, a test halálával mindenképp megszűnik annak lenni, aminek magát ismerte.
Kérdés: Mi értelme volt gyermek lenni, ha nem maradhattál gyermek? Mi értelme volt sikerorientált cégvezető lenni, ha nem maradhattál az? Mi értelme volt férj, illetve feleség lenni, ha nem maradhattál az? Mi értelme volt bármi és bárki lenni, ha nem maradhattunk azok, akik voltunk? És mi lett ezekkel a személyekkel, személyazonosságokkal? Elmúltak, meghaltak, kárba vesztek, elkárhoztak. És már nincsenek.
Hogy hol van a régi Attila, akit többen ismertek? Elmúlt, meghalt, kárba veszett, elkárhozott. Már nincs. Minden, ami és aki valaha voltam, eltűnt, megszűnt, meghalt, kárba veszett. Elkárhozott. Hogy miért? Azért, mert nem volt életképes. Sőt mi több, ezután is el fog tűnni, kárba fog veszni az összes személy, és személyazonosság, amit magamra öltök, hacsak nem választok magamnak egy olyan személyazonosságot, amely nem fog megszűnni, amely örök érvényű, örök életű.
A kérdés az, hogy egyáltalán létezik-e olyan személy, személyazonosság, amely nem szűnik meg, és nem vész kárba. A válasz pedig az, hogy létezik, és bárki megismerheti azt a személyt, személyazonosságot, amely sosem múlik el, nem vész kárba, nem kárhozik el. És ez a személyózonosság nem más, mint az istengyermeki személyazonosság, amelyet a Mindenható Isten megmutatott Jézus Krisztus személye által. És ezt a személyazonosságot bárki megkaphatja Istentől ajándékba, ha képes belátni, hogy az összes személyazonosság, amit eddig magára öltött, életképtelen és hiábavaló volt, Ezért kárba veszett.
Pál apostol így vall azokról a személyazonosságokról, amelyeket korábban magára öltött:
„… amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem…” Fil 3:7-8
Tehát ahhoz, hogy az ember megnyerje, és magára ölthesse azt a személyazonosságot, azt az identitást, amely sosem múlik el, – az istengyermeki identitást –, nincs szükség másra, mint tisztán meglátni, hogy minden, amit korábban értéknek hitt, kárba veszett, mint ahogy egy napon az is kárba fog veszni, amit most értéknek hisz. Ha korábban nem is, a test halálával mindenképp elkárhozik az a személyazonosság, amelyhez most még ragaszkodik, és amellyel azonosítja magát.
Kérdés: mi történik azzal a lélekkel, amelytől a halál által elvétetik az a személyazonosság, amellyel azonosítja magát, amelyhez ragaszkodik, és többé már nem lesz lehetősége arra, hogy egy újabb személyazonosságot öltsön magára? Kitaláltad. A legutóbbi személyazonossággal együtt, amelyet a test által kapott, kárba vész, avagy elkárhozik a lélek. Ugyanis a test halálakor elveszíti az összes személyazonosságot, amelyet a test és a testiség által magára öltött. Ekképp nem lesz többé cégvezető, nem lesz többé férj, nem lesz többé édesapa, nem lesz többé betegnyugdíjas, nem lesz többé zsörtölődő öregember, fösvény, magának való, embereket gyűlölő vénasszony stb)
Az az emberi lélek, aki nem találta meg, és nem öltötte magára azt a személyazonosságot, amelyet az Úristen kínál az embereknek az Ő szava és az Ő lelke által, amelyet meg is mutatott az Ő egyszülött fia személyében, kárba vész, avagy elkárhozik.
Ezért mondja Jézus:
„…úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében (szavában, személyében).” Jn 3:16-18
„Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát… Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába… A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.”
„Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.” 1Kor 15:50
„Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.” Jn 8:51
Ingyen kaptátok. Ingyen adjátok!