A legtöbben miután meggyógyulnak, és elmúlik a veszély, már nem igazán érzik szükségét Isten jelenlétének az ő életükben. Az ilyeneknek csak addig van szükségük rá, amíg megoldja az ő földi gondjaikat, testi problémáikat, ami után ők szépen visszamennek a testi örömökbe, a földi jólétbe, kényelembe, azáltal teljesen elutasítva azt a lelki békét, amit az Ő életet adó szava kínál számukra.
Ekképp a legtöbben csak „egyszer” fordulnak Istenhez: akkor, ha baj van, amikor a bűneik által okozott fájdalom arra kényszeríti őket, hogy Teremtőjükhöz fohászkodjanak segítségért.
Viszont azok, akik igazán éhezik az igazságot, egymásután „kétszer” is Istenhez fordulnak. Először a bajban, másodszor pedig jó dolgukban, amikor mindenük megvan. És teszik ezt azért mert ragaszkodnak a legértékesebb kincshez, Jézus Krisztus életet adó szavához, amely békességet ad az ő lelküknek, és amelyet örömmel megosztanak azokkal, akiknek ugyanúgy mint nekik, igazi gyógyulásra van szükségük.
Te melyik csoportba tartozol? Azok csoportjába, akiknek csupán testi problémáik, földi gondjaik megoldására kell Isten ereje, vagy pedig azok csoportjába, akik lelkük gyógyulását és újjászületését kérik Tőle?
„…hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.” Mt 13:44
„Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” Jn 3:3
https://kialtoszo.hu/az-emberiseg-utolso-vacsoraja/