Amikor az ember tudomást szerez arról, hogy nemcsak ez a létsík létezik, és nemcsak ez az élet, hanem létezik mindaz, amiről Jézus beszélt, megjelenik benne a kívánság, hogy mielőbb meglássa azt. Viszont sokszor még a türelmetlenség is felüti a fejét, mert nem érti, hogy ha már létezik a tökéletesség, minek kell itt maradni, és még meddig.
Nincs megtisztulás, sem átalakulás hűség és engedelmesség nélkül. Ugyanis, amit az Úristen mutat külsőleg, az belül is zajlik. Ha nem vállaljuk fel mindazt, amit Teremtőnk mutat, azt öltjük magunkra, amit ez a rothadásra ítélt világ a szemeinkkel láttat. És így a rothadó világ formálja személyazonosságunkat, nem pedig az Örökkévaló Isten.
Ha nem azt cselekedjük, amit a Lélek kér, azt cselekedjük, amit a test kíván. A test a rothadóban és a mulandóban tart minket, mert ő maga is a rothadás útján jár. Isten lelke pedig az örökkévalót, a múlhatatlant ismerteti meg velünk, ha rá figyelünk, mert Ő maga is Örökkévaló.
Ahogy Pál apostol mondja, a test gondolata halál. A lélek gondolata örök élet.
Mi formálja a te egyéniségedet, lelkedet? A mulandó és rothadó test gondolata? Vagy pedig az Örökkévaló Isten lelke, életre hívó szava?