A hajnali álomban esküvőre készültünk. A húgomat láttam menyasszonyi ruhában. Gyönyörű volt.
A következő álomképben pedig azt láthattam, hogy egy másik udvarban is készülnek az esküvőre. Ott a kedves unokatestvéremet láthattam menyasszonyi ruhában. Ő is szépséges volt. A következő képben a húgom bement ebbe az udvarba, és a két menyasszony megölelte egymást.
Megértés:
Pál apostol a leveleiben az Istennel való szövetséget a menyegzőhöz, az esküvőhöz hasonlítja. Jelképesen Krisztus a vőlegény, és Isten gyermekei, akik hallják, és örömmel fogadják az Ő szavát, a menyasszony. Tehát, akik igent mondanak a vőlegénynek, ők a menyasszony, ők a szüzek. Ők azok, akik ártatlanná váltak bűneik bocsánata és Krisztus, életet adó, beszéde által.
A földi párunk, aki képletesen a test, akivel összekötöttük a földi életünket, elvette az ártatlanságunkat, beszennyezte, eltorzította a lelkünket. Az égi párunk, az égi vőlegény pedig visszaadja az ártatlanságunkat. Megtisztítja lelkünket a rátapadó bűnöktől. Jelképesen fehér ruhába öltöztet minket.
Korábban az unokatestvéremmel is kaptam álmokat, amiket megosztottam vele. Tehát ős is megkapta a meghívót a menyegzőre. Ezért láthattam mindkettőjüket menyasszonyi ruhában.
Annak jelentése, hogy a két menyasszony megölelte egymást, az, hogy Isten gyermekei találkoznak egymással, beszélnek az ő vőlegényükről egymásnak. Ahogy Jézus mondja, ha ketten, vagy hárman találkoztok az én nevemben, én is ott vagyok közöttetek. Magyarul Isten azt akarja, hogy az Ő gyermekei beszéljenek az igazságról egymással, mert azáltal tisztul, és válik szabaddá a lélek. Avagy azáltal vesszük fel a menyasszonyi ruhát.
Viszont a földi párunk, a test, vagy a testi gondolkodás megtesz mindent annak érdekében, hogy kerüljük az Istenről és az ő szaváról szóló beszédeket.
Tehát a lenti párunk, a test az, aki elvette az ártatlanságunkat. A fenti párunk, Krisztus az, aki visszaadja azt, ha jobban ragaszkodunk hozzá, mint a lenti párunkhoz, a testhez, a testiekhez. És felkészít a menyegzőre. Viszont ehhez fontos, hogy a menyasszonyok, ne rejtsék el az Istentől kapott ajándékaikat, osszák meg a mindennapi kenyeret, beszéljenek egymással. Hisz az az élet lényege, hogy az ember a jót nem tartja meg magának, hanem megosztja embertársaival.
Azt mondja Jézus, hogy minden elmúlik, amit a testi érzékeinkkel tapasztalunk, de az Ő szava örök. Minden ember azzal azonosul, amiről beszél, mert amivel telve van az ő szíve, azt szólja a szája.
Gondolj bele abba, hogy amikor két ember beszélget egymással, a beszélgetésüknek hány százaléka szól a földiekről, a testiekről, az élettelen és mulandó dolgokról, és hány százaléka az élőről, Isten szaváról? Ha az ember folyton az élettelen, mulandó és rothadó dolgokról beszél, mekkora az esélye, hogy igazi öröme és békessége legyen neki? És mi lesz, amikor elveszít mindent, amivel korábban azonosította magát? Merthogy előbb utóbb mindent elveszítünk, amit magunkénak hittünk.
Ezért mondja az Úr Jézus, hogy ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Ezekről az álmokról és arról, hogy mit jelent hinni Istenben, ebben a felvételben beszélek: