Skip to content

Krisztus és a művészet


A művészeknek kifinomult érzékük van arra, hogy a világ rideg dolgait valósághűen szemléltessék.
Viszont nekünk, Isten gyermekeinek, ajándékképp megadatott, hogy kifinomult érzékünk legyen a mennyek csodás dolgainak szemléltetésére és megkívántatására.

Ha sokáig nézünk a kővé dermedt világ rabságában megrekedt művészetre, úgy járunk, mint Péter, ki miután a mestert követve megtanult a vízen járni, a hullámokra szegezve tekintetét elkezdett visszasüllyedni a népek, a testi gondolkodás lelket megfullasztó tengerébe.

Drága testvérem, a test lámpása a szem, amely, ha minduntalan a világ hiábavaló műalkotásait világítja meg fényével, úgy veti oda a romlásnak a testet és a lelket, mint a mészáros a hasznavehetetlen húscafatokat a kutyáknak.

Mi, kik személyes meghívást kaptunk az élettel való örök szövetséget megünneplő menyegzőre, nem maradhatunk a lélekgyilkos valóságot minduntalan megkritizáló és megdorgáló művészet rabjai.
Testünk lámpását Krisztus tökéletességre kell irányítanunk, hogy annak képei legyenek úrrá hátralévő földi életünkön. Mert a tökéletessé vált lélek meglátja a mennyek országát, minekutána a tökéletessé vált test feláldozza magát mások szeme világának megtisztulásáért.

Krisztus szeretetében,
“egy Kiáltó Szó a Pusztában”

Kapcsolódó történet: A tengerben élő emberek és a beteg gyermek

[mailerlite_form form_id=1]