Félreértettük Teremtőnket. Ő nem szívességet kért tőlünk, amikor azt mondta, hogy tegyünk bizonyságot az Ő cselekedeteiről, hanem szívességet tett nekünk azáltal, hogy lehetőséget biztosított arra, hogy mi is részese legyünk az Ő dicsőséges tervének. E lehetőség nélkül nem folyhat át rajtunk az élet vize, és nem is tisztíthatja meg a lelkünket.
Vannak ép egészséges emberek, akik sok ajándékot és mennyei kincset kaptak a Mindenható Istentől. Sok talentumot, amit könnyűszerrel, megoszthatnának, de valamiért nem teszik. Elfelejtik, hogy azok is hangosan szóltak, akik hitben előttük jártak, hogy ők hallhassanak Krisztus életet adó szaváról. És úgy volt kedves az Atyának, hogy másoknak is megadja, hogy az Ő nevében szóljanak az Ő dicsőségéről, de ezt sokan nem akarják megtenni.
Ahogy én nem kényszeríthetek senkit arra, hogy nyíltan beszéljen Isten dicsőséges dolgairól, úgy az Atya sem fog kényszeríteni senkit.
Bevallom, nekem rosszul esik, hogy még azok sem tartják érdemesnek beszélni Isten szaváról, akik megtapasztalták annak szabadító erejét. Bizonyára Istent is megszomorítja ez a dolog, mert Ő nem azt adta, hogy rejtsük el bizonyságainkat, hanem azt, hogy amit sötétségben, fülbe súgva hallunk, a világosságban a háztetőkről hirdessük. Ezek nem az én szavaim, hanem az Úr Jézus szavai.
A minap szó szerint kibuktam egy élő adásban a fájdalomtól, hogy ezeket a dolgokat bár sokan értik, mégsem tesznek bizonyságot. Egy kedves barátom is hallgatott mostanig, akit leukémiából gyógyított meg Isten. Azt mondogatta, ő majd élőben tesz bizonyságot, de azt kezdte érezni, hogy ha arra vár, hogy élőben tehessen bizonyságot, ki fog száradni. Ezért nekilátott írni, és beszélni, amire meg is kapta a békességet Istentől.
Azzal, hogy bizonyságot tehetünk, nem mi teszünk szívességet Istennek, hanem Ő tesz nekünk szívességet, mert a bizonyságtétel által átmos bennünket az Ő lelke. Tehát azáltal, hogy beszélhetünk az ő dicsőségéről, Ő lehetőséget biztosít számunkra, hogy legyünk az Ő munkásai a szőlőben, és békességünk legyen azáltal, de sajnos, csak kevesen élnek ezzel a lehetőséggel.
Nekem fájdalom látni, hogy sokan elrejtik az Istentől kapott ajándékaikat. És emiatt nehezteltem is azokra, akik noha használják a közösségi médiát, nem osztják meg bizonyságaikat, a mindennapi kenyeret. De fohászkodtam Istenhez, hogy vegye el tőlem a neheztelést, különben én sem tudom békességgel végezni a dolgomat. Kívánom, hogy leljük örömünket és békességünket a bizonyságtételben! Krisztus beszéde és Atyánk öröme lakozzon bennünk gazdagon!
https://kialtoszo.hu/szellemi-harcok-a-gyakorlatban-3-resz-lufi-hasonlat/