Minden

Kit könnyebb szeretni?

Baby And Dog Laying In Grass Together

Agyoncentralizált és uniósított világunkban a „teremtés koronája” lassan, de biztosan a legprimitívebb állat segge alá kerül. Ez a látvány egyre nagyobb ellenszenvet szül az emberek között, mert ideig-óráig mindenki kivételnek képzeli magát neheztelve azon egyedekre, akik miatt az emberiség eddig soha nem tapasztalt sebességgel süllyed lefelé.

A téma kapcsán felmerül egy érdekes kérdés.
Kit, illetve mit könnyebb „szeretni”?
– Azt, aki ártatlan?
– Azt, aki nem pofázik vissza?
– Azt, aki mindig az ÉN akaratomat teljesíti?
– Azt, aki nem szennyeszi a környezetét,
– Azt, aki harmóniában él a természettel?
– Azt, aki nem rombol, azt aki nem gyilkol?
vagy
– Azt, aki tudatlan, (de ambíciós)?
– Azt, aki gonosz?
– Azt, aki nem ért egyet az ÉN akaratommal?
– Azt, aki szennyezi, és felzabálja a környezetét?
– Azt, aki rombol? Azt, aki gyilkol?
Egyáltalán kinek van nagyobb szüksége a szeretetre? És ki az, aki képes a gonoszt, a tudatlant, a gyilkost, a rablót szeretni?
Nyilván az első csoportba tartozókat könnyebb kedvelni, nemde? És a második csoportot mindannyian halálra ítélnénk, észre sem véve, hogy mindannyian a második csoportba tartozunk, ki-ki a maga féltve őrzött szenvedélyével, földi kincseivel.
Holott épp a második csoport az, akinek igazán szüksége lenne az éltető szerre. Hisz egyetlen embert sem láttunk meggyógyulni sem a kiérdemelt megvetés, sem a kiérdemelt gyűlölet, sem a kiérdemelt ítélet által. Csak, és kizárólag az élet szere által.
Na de ki az, aki szeren van, és aki szert adhatna azoknak, akiknek hiány van abból?
Nyilván, ha senki sem képes ezeket szeretni, nem marad más, csak az ítélet és a golyó.
Viszont, mivel az élet számtalanszor megmutatta, néha a tudatlanok, a tolvajok és a gyilkosok is megváltozhatnak, ha igaz belátásra jutnak, be kell látnunk, ha kimondjuk a halálos ítéletet magunkra, vagy másra, az csak azért van, mert mi vagyunk azok, akik tudatlanul elutasítottuk az életet.
Bizony kényes a szitu, és egyre kényesebb lesz.
Én pl. elkövettem azt a hibát, hogy egy ideig lenéztem azokat, akik felteszik a maszkot, akik hisznek a KV propagandában. De be kellett látnom, azáltal, hogy lenézem, illetve megvetem azokat, akik nem látják, amit én látok, ők nem jutnak jobb belátásra a világban, elsősorban szellemi szinten, végbemenő katasztrófát illetően.
Így hát mit érek én a látással szer nélkül? Mit érek én a szerrel, ha senkinek sem tudom odaadni, mert egyre szűkül az az út, amelyen az eljuthatna egyik embertől a másikig?
Ismerek egy embert, aki tudta azokat is szeretni, akik tudatlanok, gonoszak, hitványak, bűnösek voltak. Az olyanokat, mint én. Ő tudta, nekik van a legnagyobb szükségük az éltető szerre. Azt mondta, nem az EGÉSZséges embernek van szüksége orvosra, hanem a betegnek. (Én még arra sem vagyok méltó, hogy a nevét kimondjam.)
Arról, amit cselekedett, és mutatott az emberek számára, Ő azt mondta, hogy embernél lehetetlen, de ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges.
Ebből az következik, hogy aki nem tudja szeretni még az ellenségét is, az nem Istenben hisz, hanem abban, hogy hisz Istenben: avagy valami emberi elgondolásban, vallási dogmában, amit messziről elkerül Isten jelenléte.
Arra a kérdésre, hogy mi a szeretet, szintén megadta a választ oly módon, hogy sosem mondta senkinek, hogy szeretlek. Cselekedeteivel, jellemével, lelkületével nap mint nap megmutatta, hogy mit jelent a rászorultat szeretni, szerrel táplálni.
Sajnos a vallások rátelepedtek az Ő nevére, és híveikkel elhitették, hogy ismerik Őt. Elhallgatták azt az egyszerű tényt, hogy a vele való ismerkedés, nem egy tömegmozgalom, hanem egy meglehetősen személyes, meghitt folyamat. Nincs az a vallási mozgalom, amely képes lenne megismertetni őt az emberrel, de igenis van az az igazságszeretet, amely révén az Ő élő valósága bárki számára megmutatkozhat.
Ha nem végzett még ki teljesen az asszimiláció, ha még nem olvasztott be teljesen a világ kohója, ha van benned még egy kis igazságszeretet, nagyjából megvan mindened, ami szükséges ahhoz, hogy megértsd, és megéld az Ő szavait. A fentiekhez ha még hozzá tudsz adni egy kis alázatot és gyermetegséget, bizton meg fogod érteni, mit mond Máté, Márk, Lukács és János beszámolója arról a személyről, aki még az ellenségeiért is tudott imádkozni.

Feliratkozás

Ha szeretnél értesítést kapni a legújabb bejegyzésekről,
írd be a pontos e-mail címed a lenti dobozba,
és kattints a „Feliratkozom!” szóra.

Egy kis türelmet kérünk!

Kérünk, ellenőrizd a postafiókodat
és a spam (levélszemét) könyvtárat.