Minden

Kiáltás a pusztában a pusztulás küszöbén

Az ember, ha látná, milyen irányba tart a társadalmi struktúrákat, és a vallási programokat követve, hanyatt-homlok, zokogva szaladna az ellenkező irányba.
Drága embertárs! Tudatában vagyok annak, hogy a legtöbben azt gondolják, hogy meg vagyok zavarodva, hogy ilyen kijelentéseket teszek. Ennek ellenére valamiért mégis vállalom, hogy elmondom, amit az Úristen nap mint nap a szívemre helyez. Teszem ezt azzal a reménységgel, hogy minden tíz olvasóból legalább egy kijön a világ sötétségéből az élet világosságára.
Higgyétek el, hogy nem rosszindulattal használok néha igencsak éles szavakat, hanem azzal a szándékkal, hogy kizökkentsem néhány embertársamat abból a halálos álomból, ébren alvásból, amely lassan, de biztosan teljesen tönkre teszi az ő lelkét!
A legtöbb ember szellemi vakságban él, amely hosszú távon elviselhetetlen testi és lelki fájdalmakat okoz számára.
Honnét tudom ezt? Onnét, drága bajtárs, hogy én magam is ugyanabban a lélekgyilkos ködben, szellemi homályban voltam, amíg embereket követtem, amiben te.
Ha rád nézek, azt az állapotot látom viszont, amelyből engem a Magasságos Isten kimentett. Nem lehetek sem büszke, sem kevély, mert minden igazi értéket, amivel rendelkezem, ajándékba kaptam Tőle. Nem nézek le senkit, nem haragszom senkire. Sőt, ellenkezőleg. Őszinte együttérzéssel és féltő szeretettel kiáltok hozzád, hogy a holnap nem a tiéd, de neked ma még nem késő!
Aki ismer, tudja, hogy nem egy vallási felekezetből szólok, nem vallásról beszélek, hanem az élő Isten kegyelméről, amelyet bárki megkaphat ajándékba, aki gyermeteg szívvel az Örökkévalóhoz kiált látásért, segítségért.
Nem ismerlek, nem tudom, ki vagy. És nem is célom, hogy megismerjelek, netán uralkodjak fölötted, mint ahogy az emberi rendszerek teszik. Az egyedüli szándékom az, hogy elmondjam neked, hogy Isten él, és semmi köze nincs a vallásokhoz. Sem a Katolikus valláshoz, sem a Hit Gyülekezetéhez, sem a Hindu, sem a Buddhista vallásokhoz. Sem a Kelet-Európában újonnan megjelenő karizmatikus-pünkösdista felekezetekhez. Bármilyen furcsán hangzik, jóformán semmilyen emberi, humanista szervezethez nincs köze Neki. Ennek ellenére Ő bárki által megismerhető és megtapasztalható Létező. Ő valóban Jézus Krisztusban jelentette ki a legtisztábban és legérthetőbben Önmagát. Ezért ténylegesen igaz, amit Jézus mondott magáról, miszerint aki Őt megismeri, Istent látja, Istent ismeri meg. Ennek az az oka, hogy Ő volt az a személy, aki annyira lemondott önmagáról, a testi gondolkodásról, kívánságairól, hogy az Ő élete által a Mindenható akadálytalanul megnyilvánulhatott.
Drága embertárs! Fontos tudnod, hogy Isten folyamatosan hallatja a hangját mindenkivel, aki gyermeki szívvel kiált hozzá. Ez az Ő szeretete, ez az Ő mindenhatóságának jele. Ő megteheti, hogy külön-külön mindenkinek megfelel.
Egy régi próféta szavai által ezt mondja neked:
„Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz.”
Ez valóban így van. Aki már megtette, hogy megtört szívvel, alázattal, a megismerés őszinte vágyával hozzá kiáltott, annak bizonyossága van afelől, hogy ez nem hazugság, nem csupán egy emberi filozófia, vallásos mézesmadzag, hanem az élő valóság.
A Mindenhatónak nem az volt velünk a célja, hogy vakon higgyünk benne, hanem az, hogy ismerjük Őt, és örömünket leljük ebben az ismeretségben, ismerkedésben. Ha meg szeretnéd ismerni Istent, ne hozzám fordulj, ne emberekhez, ne vallási felekezetekhez, hanem egyenesen hozzá kiálts, és Ő ígéretéhez híven megfelel neked, és elvezet minden igazságra, amennyiben tiszta a szándékod.
Ezt az ismerkedést akár úgy is elkezdheted, hogy elolvasod Dávid király 139. zsoltárának a 23. és a 24. versszakaszát. Ha alázatos szívvel ki tudod ezt mondani, mint gyermek, teljesen biztos, hogy gyógyírt kapsz Tőle a szemeidre, és meg fogod látni, amit eddigi életed során eltakart előled a világ. Utána meg olvasd János, Máté, Márk, Lukács evangéliumát, és egy olyan világ fog feltárulkozni előtted, amelyet a legmerészebb álmaidban sem reméltél.

„Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!”

Hálás köszönet minden egyes megosztásért!

„egy Kiáltó Szó a Pusztában”

Feliratkozás

Ha szeretnél értesítést kapni a legújabb bejegyzésekről,
írd be a pontos e-mail címed a lenti dobozba,
és kattints a „Feliratkozom!” szóra.

Egy kis türelmet kérünk!

Kérünk, ellenőrizd a postafiókodat
és a spam (levélszemét) könyvtárat.

Hozzászólás küldése: