![Kiáltó Szó a Pusztában Kiáltó Szó a Pusztában](https://kialtoszo.hu/wp-content/uploads/2024/11/5f2740b7-1626-4528-b6ed-634df9a668fa_f968_48d40337-166a-43f4-8add-97b4fbdbb83b_blob-2-150x150.jpg)
/
Ha megkérdik, ki vagy, mit mondasz? Azt, ami voltál, vagy azt, ami vagy? Beláthatjuk, hogy a legtöbb ember erre a kérdésre azokat a jellemvonásokat, tulajdonságokat és eseményeket sorolja fel, amelyek a múltból származnak, a múlthoz kötik őt. A múlt tehát meghatározza az embert. Úgy is fogalmazhatunk, hogy határokat szab az embernek, valósággal megkötözi, leláncolja őt.
Akinek jó a múltja, folyton nosztalgiázik, és nincs jelen. Akinek rossz a múltja, azt folyton kísérti a múltja, és ugyanúgy meg van kötözve, mint az, aki a múltjában gyönyörködik.
Gondolkodtál már azon, hogy mit válaszolhatnál arra a kérdésre, hogy ki vagy, ha nem lenne múltad, vagy ha nem lenne emlékezeted a múltadról? Ki lennél a múltad nélkül?