Az elbukott anyagi világban a szenvedés és a fájdalom elkerülhetetlen. Ekképp előbb vagy utóbb mindenki szenvedni fog. Egyesek a hazugságaik, a tudatlanságuk és a felhalmozott bűneik miatt fognak szenvedni, mások pedig azért, hogy azáltal nyilvánvalóvá váljon Krisztus világossága.
Mielőtt találkozna Isten Krisztusban kinyilvánított világosságával, a gyermekeket leszámítva mindenki a saját hazugságai, bűnei, önzősége és gonoszsága miatt szenved. Viszont vannak személyek, akiknek az életében átminősül a szenvedés. Megszűnnek a saját butaságuk és bűneik miatt szenvedni, és örömmel szenvednek azért, hogy megmutatkozzon Krisztus világossága a világ sötétségébe bebörtönzött lelkek szabadulására.
Őszintén kívánom mindenkinek, hogy megértse mi a két szenvedés közötti különbség, amíg még nem késő. Aki csak a test halála után érti meg, hogy ő kizárólag a saját önzősége, hazugságai és bűnei miatt szenvedett, annak szenvedése a test halála után is folytatódni fog azzal a különbséggel, hogy akkor már nem lesz vigasztalása.
„Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!”
„egy Kiáltó Szó a Pusztában”