Nem akarom a húgomat felmenteni a felelősség terhe alól, mert megvolt az ő része is azokban a fájdalmas dolgokban, amiket el kellett szenvednie. De, mint írhattam a Családi tragédia című történetben is, nem ő volt a beteg, nem ő volt a legbetegebb, hanem azok, akik betegnek ítélték őt azokért a dolgokért, amiket meglátott, és kimondott. Azonban sokkal többen voltak azok, akik úgy gondolták, hogy ő a beteg, mint azok, akik úgy gondolták, hogy inkább azok szorulnak segítségre, akik egyetértésben vannak azzal a lélekgyilkos gépezettel, amely a képernyőkön keresztül teljesen kiszipolyozza az emberek lelkét.
Be kell vallanom, hogy ez az én szégyenem is, mert ha erősebb vagyok annak felvállalásában, amit megláthattam Isten kegyelme által, és amit a húgom is meglátott, talán nem a tömegszellem győzi meg a húgomat arról, hogy beteg, hanem fordítva: az igazság kényszerít térdre némelyeket, akiket az amerikai álom a lélek vesztőhelyére visz.
Azt, hogy a többség lelkileg sokkal súlyosabb állapotban van, mint a húgom, egyelőre még nagyon jól tudják leplezni a gyergyói mintapolgárok, mert most még nagyon sok lehetőség van a leplezésre. De már nem sokáig. Emlékezzetek vissza, hogy a COVID-ban milyen hirtelen csaptak össze a hullámok sok mintapolgár feje fölött, és mi lett annak következménye.
A modern embernek ebben a minutában még rengeteg lehetőség áll a rendelkezésére, amellyel még maga elől is elrejtheti lelke valódi állapotát. Internet, pénz után való futkorászás, különböző hobbik, szórakozás, nagyon fontos pótcselekvések, szerepjátékok, emberi jóságból fakadó humanista cselekedetek, youtube videók szerinti kreatívkodás, gasztronómia, testedzés, egészségmánia stb.
Csak azért fohászkodom, hogy a villanyt ne egyszerre kapcsolják le mindenütt, mert abból egy olyan zombi apokalipszis kerekedne, amilyent még Hollywood legvakmerőbb forgatókönyvei sem láttak. És nincs semmi új a nap alatt. Teljesen biztos, hogy amiről ír Pál apostol, már sok ízben megtörtént a Föld kerekén. Amikor ezt mondják, békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint szülési fájdalom a terhes asszonyra, és semmikképp meg nem menekednek. (1Thess 5.3) És ennek legfőbb oka az, hogy az úgynevezett ördög, mindent, aminek a szívben és a lélekben lenne a helye, átpakolt az agyba, az elmébe. Így hát az emberek továbbra is jók, de nem szívből, hanem elméletileg, továbbra is szeretik egymást, de nem szívből és lélekből, hanem agyból, éppen úgy, ahogy a képernyő tanította.
Szóval ugyanaz történik ma is, mint kétezer évvel ezelőtt. A többség egyöntetűen megszavazza, hogy az a beteg, aki nem tud azonosulni azzal az értékrenddel, amely a rothadás szeretetében tartja emberek sokaságát, és kezdődhet a gyógyítási procedúra, más szóval a kivégzés.
Amikor egyetlen ember is kilóg a sorból, azt megpróbálják visszagyógyítani oda, ahol a tömeg van.
Ha csak a saját feje szerint lóg ki valaki a vágóhíd felé vezető sorból, azt gyorsan meggyőzik, hogy beteg, és azonnal bedrogozzák, hogy vissza tudjon állni a sorba, és lelkesedve nézze, ahogy az emberek bekísérik egymást a temető kapuján.
Ebből az a tanulság, hogy ha az ember megérzi, hogy valami nincs rendben abban az amerikai valóság show-ban, amelyben a legtöbb polgártársa önkénteskedik, nem mindegy, hogyan próbál kilógni a sorból. A saját értelmére és erejére támaszkodva, vagy pedig arra az emberfeletti bölcsességre és erőre támaszkodva, amelyet az Úristen ad azoknak, akik emberek helyett Hozzá fordulnak nyomorúságukkal, szomorúságukkal és minden panaszukkal.
Jézus is kilógott a sorból. Egy adott pillanatban még a saját családja is azt hitte, hogy megőrült. (Mk 3:21) Ha lett volna pszichiátriai intézet, és Isten engedte volna, a rokonok valószínűleg összefogtak volna annak érdekében, hogy visszagyógyítsák őt a vágóhíd felé menetelők hosszú és széles sorába. De mivelhogy akkor nem voltak pszichiátriai intézetek, és Ő nem a saját erejében és értelmében bízott, mint az emberek többsége, hanem az Atyáéban, a végsőkig kitartott ama igazság mellett, amelyet végül még Péter maga is megtagadott, és legyőzte a halált. És azt mondta, hogy akik hasonlóképpen cselekednek, ugyanúgy megkapják az élet koronáját, mint Ő.
A húgomnak és minden egyes áldozatnak azt kívánom, hogy ha valaha meglátja, hogyan lett ráolvasva a betegség, és hogyan próbálták a szeretet nevében visszagyógyítani őt a halálsorba, emlékezzen arra, amit Jézus tett a kereszten, amikor az emberek, akik szíve telve volt, titkos, meg nem vallott bűnökkel, kigúnyolták, szembeköpték, megostorozták, végül pedig keresztre feszítették Őt, akiben semmi bűn nem volt.
Utolsó szavaival ezt mondta:
Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek!
Ezért nagyon fontos, hogy ha valaki meglátja az igazságot, Isten jelenlétében lássa meg. Különben úrrá lesz rajta a gyűlölet azon emberek iránt, akik annak érdekében, hogy le ne lepleződjenek a titkos dolgaik, megszavazták, hogy ő az, aki beteg, ő az, aki gyógyulásra szorul, és nem azok akik egyetértésben vannak a modern világ velejéig romlott isten- és igazsággyűlölő értékrendjével.
Mivelhogy velem is megtörtént már, hogy annak érdekében, hogy le ne lepleződjenek a rejtett dolgaim, szembeköptem a kereszten szenvedő ártatlant, de beláttam, mit tettem. és megbocsátást nyertem, kívánom, hogy más is kapjon esélyt a megbocsájtásra, aki időben meglátja, és megbánja, amit tett az ártatlanok ellen.
Azt mindenki hallotta, hogy nem mind arany, ami fénylik. Azonban ennek fordítottja is igaz: nem minden értéktelen, ami nem fénylik!
Vannak dolgok, amelyek noha külsőképpen nem fénylenek, felbecsülhetetlen kincset rejtenek magukban. És a legjobb dolgok nem kívül csillognak, hanem belülről világítanak.
Ez a gondolatcsomag segíthet megérteni, miképp fordulhatnak a legrosszabb dolgok is jóra.