Minden

Jehova a vádlottak padján (írás+videó)

Beperelem Jehovát és szerzeményét, a Bibliát

FŐVÁD: Isten gyermekeinek előre megfontolt szándékkal történő pokolra vezetése.
Na de mire fogok esküdni a bíró előtt, hogy az igazat, csakis az igazat, és a színtiszta igazat mondom. (Legalábbis legjobb tudásom, ill. legrosszabb tudatlanságom szerint) A Védákra? A Koránra?
És ha azokat is a törvény elé idézem, mire fogok esküdni? Benedek Elek: Nagyapó mesefájára?


Mielőtt belekezdenék a vádpontok ismertetésébe, előre jelzem, hogy amit írok, amit mondok, a bibliával ellentétben nem szentírás. De még ha az is lenne, szüksége lenne-e neki arra, hogy azt kiáltozza magáról, hogy szentírás vagyok? Ezek csupán egyszerű emberi gondolatok és kérdések, melyek több évtizedes igazságkeresés, kutakodás és vizsgálódás gyermekeiként láttak napvilágot.
A fővád, mint korábban is említettem, Isten gyermekeinek előre megfontolt szándékkal történő pokolra vezetése. Viszont vannak kisebb vádpontok is, mit pl:

– A szeretet fogalmának hiába vétele.
– A betegekkel szembeni irgalmatlanság, ami a tudatlanok kárhoztatásában nyilvánul meg.
– Az istenszeretet és igazságszeretet helyett az istenfélelem szisztematikus propagálása
– Lelket sanyargató, megismerést akadályozó frusztrációkeltés.
– Az igaz megtérésre, megértésre és megismerésre való szeretetteljes ösztönzés helyett az embereket elgépiesítő törvények előtérbe helyezése.
– A bosszú és a büntetés fogalmak népszerűsítése.
– A lelket megfertőző félelem intenzív bejuttatása az emberi elmébe.
A hazugságok, mint önvédelmi mechanizmus, kikényszerítése az emberekből, stb.

Sorolhatnám tovább is a vádakat, de úgy érzem, hogy már a fentiek alapján is adhat minden lelkiismeretes bíró akár több életfogytiglant is ennek a szó szoros értelmében vett „mű”-nek és szerzőjének. Na de, ha már úgy érezzük, hogy lelepleztük a szentnek mondott könyv alattomosságát, vele ellentétben mi legyünk hozzá könyörületesek, ha már neki nem sikerült könyörületesnek lennie mivelünk!

A rendszeres olvasók tudják, hogy igazságszeretetem révén és igazságkeresésem útján jutottam el Krisztushoz, kit azóta is tisztelek, és szeretek, és kitől már most elnézést kérek, ha vakságomban, tudatlanságomban valótlant állítok a pödört barkójú testvéreim többek között hasznos tanmeséket is tartalmazó történelemkönyvéről, az ószövetségről, amelynek lelkülete átitatja az egész világot. Krisztus tanításaival ismerkedve, azokat korábbi felismeréseimmel egybevetve, arra jutottam, hogy amiket Ő mondott, azok valóban olyan elementáris igazságok, amelyek felismerése és megcselekvése nélkül tényleg képtelenség meglátni a mennyek országát. És mivel a kereszténység emlegeti a leggyakrabban Krisztus nevét, feltettem magamnak a kérdést: Vajon tényleg épp ez a vallás lenne az igazi út, mely elvisz a Teremtő örökkévaló birodalmába. Ezért tovább folytattam a nyomozást, immár a kereszténység berkein belül.
Hát mit is mondhatnék? Annyi megütközéssel, fonáksággal, ellentmondással, erőlködéssel, frusztrációval és félelemmel, mint a kereszténység szellemi börtönében, korábban még egy irdatlanul elrontott szerelmi drámában sem találkoztam.
Aki ezen a ponton megsértődik, azt nyilván „valamiért” kényelmetlenül érinti ez a dolog. Ezért talán nem ártana egy kicsit szabadabban elgondolkodnia, hogy mibe keveredett, amikor az igazság megismerése helyett a keresztény dogmákat választotta. Előre bocsátom azt is, hogy nem az a célom, hogy valakit megbántsak az alábbi írásommal, hanem az, hogy mindenféle színlelés, félelem és óvatosság nélkül őszintén elmondjam, mit látok a Krisztus nevére felépített vallásos mozgalom falai mögött.
Én egy idő után azt éreztem, hogy a szeretet, amiről beszélnek annyira művi, annyira mesterkélt, annyira hazug, hogy már-már vágyódni kezdtem az őszinte gyűlöletre. Meg is fogalmaztam magamnak, hogy

NINCS ANNÁL NAGYOBB GONOSZSÁG, MINT A SZÍNLELT JÓSÁG, ÉS NINCS NAGYOBB HAZUGSÁG, MINT A ROMANTIKUS, SZENTNEK MONDOTT “IGAZSÁG”.

Rá kellett jönnöm, hogy abból, hogy valaki őszintén gyűlöl, sokkal többet tanulhatok, és érthetek meg, mint abból, hogy valaki bizonyos félelemkeltő eszméket követve szeretetet játszik. Valószínűleg már a kedves olvasó is találkozott azzal az érzéssel, hogy bizonyos emberek jóságától legszívesebben kifutna a világból, és hét lakatra zárná maga mögött az ajtót.
Hogy miről is beszélek? Nos. Van két ember. Mindkettő ugyanazt cselekszi. Viszont egyik cselekedete egy belső melegséggel tölt el, míg a másik cselekedetétől, bár látszólag ugyanaz, kiráz a hideg. Akik rabul esnek a mondvacsinált kereszténység varázslatának és bűbájának, többnyire azt mondják, hogy hisznek, de valójában még a vak is látja, és a süket is hallja, hogy amikor azt mondják, hogy hisznek valójában azt mondják, hogy tele vannak félelemmel és frusztrációval:
Félnek a haláltól, félnek a betegségektől, félnek az ördögtől, a pokol tüzétől, és a soha véget nem érő szenvedéstől. De minden félelmük fölött van egy romantikus félelem is. Egy szent félelmem. És ez nem más, mint az istenfélelem.
Hát nem gyönyörű? Istenfélő vagyok, de közben szeretem Őt, és oda vagyok érte. Istenfélelemben imádom azt, ki ha valamit elbaltázok, irdatlanul feldühödik, és behajít az örök tűzre, ahol lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Egyébként nagyon szeret! Imád Ő is engem. Főképp, amikor annyira rettegek, hogy egy zabszem nem férne fel a fenekembe. Minden nap megkérem, hogy ne vigyen engem a kísértésbe, és képzeljétek: néha meghallgat, és nem kísért semmivel! Érdekes módon Jakab apostol meg azt mondja, hogy az Isten gonoszsággal nem kísérthető, Ő maga pedig senkit sem kísért. Na szóval: ha a Biblia szentírás, és az az Isten úgy igaz, ahogy le van írva, innen nézve ő nem más, mint az amnézia, a totális tudathasadás tökéletes megtestesülése.

Sokan azt mondják, hogy a Bibliában benne van minden! És ezzel az egy kijelentéssel én, egyszerű igazságkereső tökéletesen egyetértek! Ugyanis: aki gyilkolni akar, azt megmagyarázhatja a Bibliával. Aki szeretni akar, szintén megmagyarázhatja a Bibliával. Aki bosszút forral, azt magyarázza meg a Bibliával. Aki többnejűségre vágyik, azt magyarázza meg a Bibliával. Akinek nem áll fel a cerka, és képtelen gyermeket nemzeni, azt magyarázza meg a Bibliával. És ezt sorolhatnánk a végtelenségig, mert a Biblia alapján az égadta világon minden egyes szent és szentségtelen dolgot meg lehet magyarázni. …hogy ne mondjam azt, hogy zsidózni. 🙂
Ezt csak a poén kedvéért mondtam a fenti, igencsak szigorú gondolatok enyhítésére! 🙂 Hisz nem haragszom én rájuk! Hogyan is haragudhatnék a világ legelesettebb nemzetére? Hát segítene az rajtuk? Lehetnének ők az én haragomtól okosabbak, szeretetteljesebbek, bölcsebbek, kevésbé kapzsik, kevésbé anyagiasak, kevésbé vérszomjasak, kevésbé hatalomvágyók? Nagy valószínűséggel nem. Mellesleg Krisztus azt mondja, hogy nem az egészséges embernek van szüksége orvosra, hanem a betegnek. Abban az egyben egyetértek minden kereszténnyel, hogy ha a szeretet gyógyít, akkor a zsidókat kell a legeslegjobban szeretni. Persze az Izraelnek gyűjtögetett pénzadományok formájában megnyilvánuló szeretetet megint csak megkérdőjelezem, mert innen nézve ez a balga keresztény szeretet valójában még több gyűlöletet és még több halált szül. Na de ezt, lehet, hogy csak én, balga székely legény látom így.

Nos dióhéjban, röviden és tömören összefoglalva ezt tapasztaltam a kereszténység berkein belül: Totális amnézia. Mély tisztelet a kivétel! És persze, mint tudjuk, minden egyes jelenlévő kivétel! Én pl. ha keresztény lennék, magamat is kivételnek nevezném, amíg ezeket a sorokat rovom. Nem másért, de sokkal nyugodtabban aludhatnék éjszaka. 🙂 Meggyőződésem, hogy mint ahogy létezhet albínó holló, a keresztények között is létezhetnek olyanok, akik az igazságszeretetüket valamiképp a babonás istenfélelmük fölé tudják tornázni; … ami, ha figyelembe vesszük a Biblia szellemi rabságot előidéző zsenialitását, nem kis teljesítmény egy, a zsidókeresztény dogmákkal félrevezetett és meghipnotizált ember számára.

Mivelhogy Krisztus szavairól, amelyek a mai napig lenyűgöznek, a Bibliának nevezett, szentnek mondott olvasmányból szereztem tudomást, úgy döntöttem, hogy megtisztelem bizalmammal a nagy fekete, véletlenül épp 66 kis könyvből álló, szentnek kikiáltott nagy könyvet, és belekezdek az elolvasásába.
Lehetek őszinte? Miért ne lennék? Hisz egyszer él az ember! Legalábbis egy élet van, ami teljesen biztos. Egyszerűen lenyűgözött! Hatalmas intelligenciát és logikát láttam benne. Legjobb tudásom és megértésem szerint egyértelműen kijelenthetem, hogy tartalmazza az élet rendjét, annak törvényeit, az alapigazságokat. De a nyelvezete… hát az valami csapnivaló! A gyengébb idegzetűeknek valószínűleg már az első napon gyomorbántalmakat okoz. Ez, a szinte mindvégig a megfélemlítésre fókuszáló nyelvezet, mondanom sem kell, hogy szöges, 180 fokos ellentétben áll a mű mondanivalójával!

Tudnod kell, hogy szeretlek! Én vagyok a te féltékenyen szerető Jehovád, de ha netán úgy döntenél, hogy nem leszel robot, hogy kérdések nélkül végrehajtsd az utasításaimat, és megtartsd parancsolataimat, ízekre szedlek, felnyársallak, bedoblak a gyehennába, örök szenvedésre ítéllek, és a végtelenségig gyötörlek és kínozlak téged.

Bevallom, hogy mielőtt olvastam volna ezt a mű(vet), nem is igazán gondoltam, hogy létezik ekkora, eget rengető gonoszság az univerzumban.
A legalattomosabb vonása ennek a Jehova nevezetű sakk mesternek épp az, hogy amit mond, az alapvetően mind igaz, tehát az élet működéséből kiolvasható igazságra és törvényekre épít. Viszont oly módon fogalmazza meg mondandóját, hogy még esélyed se legyen az életörömre, és olyan frusztrációt szüljön benned, amely élve megfojt, vagy behajít a másik végletbe, ahol már nevetve hazudsz, lopsz, gyilkolsz és fajtalankodsz.

Egészen pontosan fogalmazva, ő nem tesz mást, mint törvénybe, parancsolatba foglalja a teljesen nyilvánvalót, ezáltal elvéve szerencsétlen rabszolga híveitől a játékos, örömteli megismerés, és felismerés lehetőségét.

Egyszerűen zseniális és lenyűgöző!!! Be kell vallanom, hogy nekem évekbe telt, hogy a kegyelmes Isten segítségével rájöjjek ezekre a cselekre.
Ha ez az igencsak intelligens lényecske, miszter Jehova, kinek követése nem visz sehova, legfeljebb a Sheolba, valóban olyan szeretetteljes apuka lenne, mint amilyennek lefesti magát, akár a következőképpen is fogalmazhatta volna atyai tanácsait:

Drága gyermekeim! Nem tudom, feltűnt-e már, hogy életet adtam nektek… Ezek után azt hiszem, nem is kell mondanom, hogy szeretlek benneteket, mert még egy szellemi fogyatékos is tudja, hogy ha valaki valakinek életet ad, minden bizonnyal szereti őt. És mivel titeket a saját hasonlatosságomra teremtettelek, még ha némiképp tudatlanok is vagytok, teljesen buták nem lehettek.
Szóval! Kérlek titeket, drága gyermekeim, hogy figyeljetek egy picit apukátokra, hogy elmondjon egy-két hasznos tanácsot, ami segíthet nektek boldogulni az úton:
Először is fontos tudnotok, hogy az életnek vannak bizonyos feltételei, úgynevezett törvényei. Van annak egy jól működő receptje, amelyet ha saját szabad akaratotokból megismertek, és betartotok, nagyon boldogok lehettek, életfogytiglan játszadozhattok, ismerkedhettek az általam a rendelkezésetekre bocsátott lehetőségek végtelen tárházával. Ekképp örökön örülhettek az életnek, amit ajándékba kaptatok a fatertől, aki egyben mutter is számotokra! Hogy ezt hogyan csinálta, talán később megtudjátok.
Mivel a magam képmására teremtettelek, már eleve rendelkeztek egy intelligencia kezdőcsomaggal. Ezért logikusan arra következtettek, hogy igencsak hasznos dolog számotokra megismerni az élet rendjét, azaz engemet. És mivel én tökéletes vagyok, és szerény, ti meg az én magvamból vagytok, még arra is rá fogtok jönni, hogy nem jó buli az élet receptjét nem ismerni, mert:
mint ahogy valaki nem ismeri egy süti receptjét, és nem tudja elkészíteni azt, úgy nektek sem fog működni az élet, ha nem ismeritek meg annak pontos tervrajzát.
No mármost, drága gyermekeim…. ha netán kellemetlen élethelyzetekbe kerültök, és fájdalmat éreztek, még véletlenül se gondoljatok arra, hogy én büntetlek titeket. Ilyen szitukban egyszerűen csak arról van szó, hogy ti úgy akartatok életet teremteni, hogy előbb nem vettétek a fáradtságot, hogy megismerjétek annak rendjét és játékszabályait. Na de mivel kedvesek vagytok számomra, lehetővé teszem nektek, hogy nélkülem is próbálkozzatok, csalódjatok, ütközzetek, hogy megtudhassátok, mit jelent életet játszani az élet játékszabályainak ismerete nélkül… Ne féljetek, mert ott leszek mindvégig mögöttetek! Ha a kellemetlen tapasztalatokból okulva netán úgy döntenétek, hogy hozzám fordultok, és megkértek, hogy tanítsam meg nektek az élet hogyanját és mikéntjét, én örömmel teljesítem kívánságotokat. Egyedüli veszélye a játéknak, –ami egyben ajándék is–az, hogy
szabad akaratot kaptatok, amilyen nekem is van. Ez azt jelenti, hogy senkinek sem kötelező hozzám fordulni. Sőt, saját felelősségetekre eltávolodhattok tőlem akár a végtelenségig, de előre szólok, hogy mivel én adtam nektek a szabad akaratot, és ajándékba adtam, nem vehetem vissza azt tőletek. Adok útjelző táblákat, tanácsokat… néha-néha még kissé hangsúlyosabban is rátok szólok, de ha ti mindenképp el akartok engem hagyni, bármikor megtehetitek. Viszont mivel ti nem vagyok teljesen értelem nélkül valók, – mert ha azok lennétek, akkor valószínűleg én is az lennék,– hamar rájöttök, hogy az élet receptje nélkül, nem lehet életet játszani. Sőt, az élet receptje és az ahhoz szükséges energia nélkül, minden bizonnyal az élet hiánya, más szóval a halál érvényesül….

Egy nagyon fontos dolog:
Hogyan maradhattok velem kapcsolatban?
A kapcsolattartás legfontosabb eszközeit belétek helyeztem. Ezek a játék és lelkesedés. Apátok szerelmére! Ki ne öljétek ezeket egymásból, mert ha megteszitek, elvesztitek velem a kapcsolatot; Elhúzzák a függönyötöket, elsötétül minden, és vakságotokban egymást fogjátok hibáztatni és gyilkolni azt remélve, hogy azáltal visszanyeritek a világosságot, amelyet a játékkal és a lelkesedéssel együtt elvesztettetek.
De mivel nagyon fontosak vagytok nekem, küldök hozzátok prófétákat, és elküldöm Krisztust, hogy valamikképp visszalopja belétek a gyermeket, akit ti bután, saját törvényeitekkel és szabályaitokkal kivégeztetek. Sőt, engedni fogom, hogy vakságotokban Krisztust is megöljétek. De csak azért, hogy megérthessétek, hogy amit ő mutat, és mond nektek, abban valóban élet van, mely képes legyőzni a halált. Ő majd ismételten elmondja, hogy ha gáz van, érdemes bemennetek a belső szobátokba, ahol én mindig online vagyok, és ahol ti is rajta lehettek a jelen, amelyet én küldök a számotokra.
Szóval, drága gyermekeim: mehet a játék! Túl messze ne kóvályogjatok a játszótérről, mert mint mondtam, szabad akaratotok van, ami egy kissé veszélyes is lehet. Ha valamelyikőtök úgy döntene, hogy nem kell neki az élet, elfogadom, hogy nem kell neki az élet, és nem fogom ráerőltetni. Én nem veszem el senkitől az életet, mert a szó szoros értelemében is örök életre teremtettelek benneteket.
Az életet igazából mindenki önként, saját szabad akaratából dobja el magától, azáltal, hogy nem ismeri, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyja annak receptjét. Tehát valójában mindenki öngyilkosságot követ el, aki meghal. Na de még ez sem olyan nagy gáz, mert a lélek megy tovább, és ha nem dönt úgy, hogy örökre eltávolodik Tőlem, élni fog. Ha valaki bajban van, és hozzám kiált, mert igazán, igaz módon szeretne élni, egy jó néhány alkalommal kihúzom őt a szarból, de csak addig, amíg annyira büszkévé és gőgössé nem válik, hogy már nem akarja meghallani a hívó szót, és nem fogadja el tőlem a segítséget.

Az ufókban meg egyéb fantazmagóriákban ne nagyon higgyetek, mert még ha léteznének is, nem a ti dolgotok, hogy most velük foglalkozzatok, mert ha elterelitek figyelmeteket a számotokra soron következő tananyagról, sosem fogjátok megérteni az élet tervrajzát, amely egyébként ott van az orrotok előtt, és nem egy másik galaxisban.

A fehér köpenyesek, akiket tudósnak hisztek, amit mondanak, azt illedelemesen meghallgathatjátok, de ne tulajdonítsatok túl nagy figyelmet nekik, mert beetethetnek titeket számotokra jelentéktelen információkkal, amelyek szintén elterelhetik figyelmeteket a lényegről. Ne feledjétek, hogy a belső szobátokban mindig megtaláltok engem, és tőlem mindig megkapjátok a számotokra soron következő infót, ami ahhoz szükséges, hogy továbbmehessetek az úton.
Fontos emlékeznetek arra
, hogy ami egyikőtöknek soron következő, az egy másiknak nem biztos, hogy az! Hagyjátok, hogy mindenki a saját belső szobájában személyes kapcsoltba kerüljön velem.

Ha mindenképp viszket a fületek, és kell nektek a szenzáció, akkor mehettek varázslókhoz, jósokhoz, halott- és szellemidézőkhöz, médiumokhoz, sőt még az ufókhoz is informálódni, na de ha úgy érzitek, hogy átvertek benneteket, ne feledjétek, hogy velem mindig személyes kapcsolatban lehettek, hozzám mindig fordulhattok segítségért. Mivel az én magomból vagytok, ismerlek titeket; Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy épp mire van szükségetek, és megadom azt nektek. Ha hiszitek, ha nem, mindig előbb tudom, hogy mire van igazán szükségetek, mint ahogy ti azt kigondolnátok. Szóval, bízhattok bennem. Segítek nektek! De mint mondtam, segítségemet nem kényszeríthetem rátok; A szenvedést, a fájdalmat és a poklot önként választjátok.

Ja és a pornó… nyugodtan nézzétek és csináljátok! Én amondó vagyok, hogy nem fog tartós örömöt okozni a számotokra. Sőt! Tudnotok kell, hogy a köztünk lévő kapcsolatot fogja meggyengíteni, mert röpke örömökkel eltereli figyelmeteket az igazi, tartós örömökről, függőséget is okozhat, és ezáltal megcsorbul a boldogságotok. De ha nem hisztek nekem, akkor csőre töltött fegyverekkel irány a harcmezőre, és lövöldözzetek szanaszét, míg rá nem jöttök, hogy attól nem lettetek boldogabbak. Apátok szerelmére! Le ne mondjatok róla csak azért, mert én azt mondom, hogy ami kis mértékben gyógyszer, az nagy mennyiségben halálos méreg. Tapasztaljátok meg! Oszt, ha haldokoltok, adjatok egy drótot, és segítek, amilyen mértékben engeditek. Én tényleg azt szeretném, hogy ti saját meggyőződésetekből, saját szabad akaratotokból forduljatok hozzám, válasszátok az örök életet. De ha valaki nem tart rá igény, semmi gond. Döntését szomorúan ugyan, de tudomásul veszem, és elfogadom. Történt már ilyen korábban is.
Akinek a halál kell, a buddhista filozófia által megvilágosodásnak nevezett semmi állapot, megkaphatja azt is. Viszont tudnotok kell, hogy nem mind arany, ami fénylik! És a mesét nem tudjátok, csak félig. Én személyesen még nem teljesen értem, hogy egyesek mit csípnek abban a bizonyos semleges és közömbös állapotban, amikor önfeledten játszadozhatnának. Na de szabad akaratával mindenki azt kezd, amit akar. Ti, ha bíztok bennem, az életet választjátok, mert én azt mondom nektek, hogy megéri, és nagy móka örökön játszani, újabbnál-újabb dolgokat alkotni, szétszedni, összerakni, dalolni és táncolni. Mindenkit támogatok, aki az életet választja. Aki azt elutasítja, engem utasít el. Az ilyent értelemszerűen nem segíthetem, mert tiszteletben kell tartanom a szabadon meghozott döntését.

Fontos hangsúlyoznom, hogy a hazugság minden formája elválaszt bennünket egymástól. Még az is, amelyet egymásnak mondtok. És ha el vagyunk választva egymástól, egyre csak halványulni fog világosságotok, míg vissza nem fordultok hozzám. Fényetek elhalványulása sok fájdalommal jár, sokszor önpusztításba és egymás bántalmazásába torkollik.

Az egymás választottjának csábítgatása nem túl bölcs dolog. És szintén a fényetek elveszítéséhez vezet. Sokszor van olyan, hogy két embernek közös az útja. A közös út, nem fenékig tejfel. Vannak abban megoldásra váró problémák és kihívások, amelyeket, ha alázatosan elfogadtok, és hozzám fordultok segítségért, megértéssé, bölcsességé és szeretetté változtathattok. Tudnotok kell, ha egy kapcsoltban épp problémák vannak, még egy buta csimpánz is azt a hamis illúziót tudja kelteni a szomorkodó felekben, hogy vele sokkal boldogabb lenne az élet. Ne feledjétek, hogy ha belementek ebbe a tudatlanságból származó csapdába, előbb vagy utóbb szembesülnötök kell életellenes döntésetek következményével. A szembesülést és a megértést sokszor az segíti elő, ha ugyanazt veletek is megteszi valaki, amit ti megcselekedtetek embertársatokkal. Ez alól egyedül csak a megértés, az őszinte megbánás és a megbocsátás menthet fel benneteket. Egy percre se felejtsétek el, hogy minden döntésnek következményei vannak.
Ha engemet okoltok életellenes döntéseitek fájdalmas következményei miatt, magatokat csapjátok be, hisz elmondtam nektek már a legelején, hogy bármikor mehettek a belső szobába tanácsért, segítségért. Nem az én hibám, hogy ezt a lehetőséget figyelmen kívül hagyjátok.

Ne feledjétek, hogy ha bármit is birtokolni akartok, elveszítitek azt. Mert minden mulandó, minden változik, ekképp minden csak kölcsön van. Ha elvesztetek valamit, amihez nagyon ragaszkodtatok, minden bizonnyal az a dolog nagyon elterelte figyelmeteket a lényegről, az életről. Ekképp akadályozott benneteket az úton. Így a ti javatokat szolgálta, hogy elvesztettétek, amit elvesztettetek, mert azáltal a figyelmetek újra a helyére került. Így megláthattátok, hogy miden pillanatban teljes bőségben, gazdagságban, és szabadságban éltek.

Ha valaki nem tudja értékelni a szabadságot, elveszíti azt. Megtapasztalja a rabságot, hogy azáltal majd őszintén tudjon örülni az eljövendő szabadságnak. Mindenki szabadnak születik, mindenkit szabadságra teremtettem, de a szabadság bölcsesség nélkül, mint korábban is említettem, az önpusztítás eszközövé válhat. Ekképp jobb az embernek az ideiglenes rabság, mint a bölcsességhiányos szabadság. Sőt, sokaknak jobb Miszter Jehova rabságában lenni, mint szabadon, alkoholmámorban a sánc szélén hemperegni.

Ha egy mód van rű, azt cselekedjétek embertársaitokkal, amit szeretnétek, hogy embertársaitok veletek cselekedjenek. Amikor kellemetlen dolgok történnek veletek, emlékezzetek arra, hogy azok többnyire azért történnek, hogy megértsétek egykori helytelen döntésetek súlyát és fájdalmas következményeit; Igaz felismerésre jussatok, megbánhassátok életellenes döntéseteket, és visszakanyarodhassatok az élet útjára.

Végezetül, de nem utolsósorban: a Pénznek, a piának, a pinának, a politikának nagyobb az ára, mint az értéke! Minden jó, és minden hasznos, de csak akkor, ha van mértéke! 🙂

És akkor be is fognám a számat, mert tudom, hogy néha unalmas tud lenni a gyermekek számára a bő lére eresztett felnőtt duma. Azt hiszem, nagyjából mindent elmondtam, ami fontos. Az útközben felmerülő kérdésekkel irány a belső szobába! Most pedig irány játszani! Szevasztok & Gudbáj! 😀

Nos, úgy gondolom, sokkal egyszerűbb lett volna ilyen formában megfogalmazni az atyai tanácsokat. De Jehova valami nagyon különlegeset akarhat. Ezért egyfolytában csak követelőzik, fenyegetőzik, bosszúsodik, ijesztget, megszégyenít, versenyeztet, stb. Azt akarja, hogy imádják őt! Hát persze, hogy azt akarja, mert ha valakit imádnak, azt automatikusan megküldik energiával, de vastagon! Nem vagyok egy lángész, de arra rájöttem, hogy annak ellenére, hogy meglehetősen intelligens, elég vézna egy Istenség lehet ez a Jehova bácsi. Követőit elnézve, tényleg rászorul, de nem az imádatra, hanem az őszinte, szívből jövő jókívánságokra, amelyek révén ő is megszabadulhatna frusztrációjától, amelyet valamiképp sikerült rápottyantania a választott népén keresztül az egész világra. Ha soraim alapján valakinek megesne a szíve rajta, kérem, küldjön neki egy zenés üzenetet egy csokor jókívánsággal a Duna Televízió képernyőjén keresztül, mert minden bizonnyal igencsak rászorul a feléje fordított pozitív, jó szívből fakadó, élettel dúsan feltöltött gondolatokra.
Épp ezért én ejsze fel is függeszteném a vádamat ellene és élete nagy műve, a Biblia ellen. Elég nagy nyűg az neki, hogy az élet örökkévaló törvényeit olyan tálalásban osztotta szét hívei között, hogy a Krisztus által hirdetett lelki szabadság helyett a szellemi vakságot és lelki rabságot hozta rájuk.
Ennek módszere felettébb egyszerű: Mivelhogy tudta, hogy az emberi természet szerves részét képezi a gyermeki kíváncsiság, a játékosság és a lelkesedés, megtiltotta azt híveinek. De mivelhogy a gyermeki kíváncsiság, a játékosság és a lelkesedés létfontosságú elemeit képezik az életnek, a megismerési folyamatnak, szinte lehetetlen teljesen kiirtani azt a lélekből. Legfeljebb csak elfojtani lehet, de azt is csak ideig-óráig. Viszont a sok elfojtás egy olyan belső feszültséget, frusztrációt szül a legtöbb emberben, amely, ha elszabadul, letarol mindent, ami az útjába kerül. Minden bizonnyal, ezért tarolnak pödört barkójú, megcsonkított hímvesszejű hívei már évezredek óta.

Mint ahogy a réten illatozó gyöngyvirág magvában már eleve benne volt az ő rendeltetése és életprogramja, minden bizonnyal az emberi fogantatás is tartalmaz minden információt, és minden tudást, az élet receptjét beleértve. Követezésképp minden egyes emberi lélekbe már eleve bele van írva az élet képlete és annak tervrajza, amely elvezeti őt minden létfontosságú felismerésre, meggyőződésre, amely az élet egységének megőrzéséhez szükséges. Ezzel nyilván tisztában volt vádlottunk, a Biblia ószövetségi részének szerzője is, és rájött, hogy ha kiadja parancsolatokba azt, ami teljesen nyilvánvaló, amire egyébként is ráébredne minden emberi lélek, azzal egy olyan frusztrációt ébreszt bennük, amellyel egy életen keresztül irányítani tudja, rabigában, egész pontosan rabbi igában tarthatja őket.
Én, balga székely legény, igazságkereső és igazságszerető vándor, ennél alattomosabb és gonoszabb merényletet el sem tudok képzelni. Ezért ha azt kéri a bíróúr, hogy fogalmazzam meg követelésemet a Biblia ószövetségével és annak szerzőjével, Jehova úrral szemben, valószínűleg, meg sem tudnék szólalni. Milyen büntetést kérhetnék rá? Halált? Szegény eddig is halott volt. Életfogytiglan börtönt? Szegény eddig is börtönben volt. Pénzbírságot? Az neki nem árt meg, hisz van pénze bőven! Épp attól volt szegény a szegény!
Így most a törvényszék előtt állva, bevallom, hogy elfog engem is egy egészséges félelem, ami annak megértéséből adódik, hogy azzal, hogy a vádlott vesztét kívánom, könnyen olyanná válhatok, mint Ő. És kissé megtörök. Megtörök, mert egyik felem fenntartja a vádat, és azt kívánja, hogy a bűnös meglakoljon az emberiség ellen elkövetett bűntettéért. A másik felem meg azt javasolja, hogy egyszerűen csak fordítsam el tekintetemet róla, hogy figyelmemmel ne tápláljam őt tovább, az ő évezredes nyomorúságát, amelyet kiterjesztett az egész emberiségre az ő hívein keresztül. Tudom, hogy a legjobb dolog megbocsátani, és mondanám is, hogy megbocsátok neki, de lehet, hogy azzal csak magamat csapnám be. Ha még nem vagyok megérve a teljes megbocsátásra, és azt mondom, hogy megbocsátottam, azzal ismételten visszakerülök az Ő játszmájába, halálos mókuskerekébe. Csak azt tudom, hogy szeretnék megbocsátani, és a Jóisten segedelmével meg is teszem majd egy szép napon. Addig a bíróúr bölcsességére bízom az ítéletet. Cselekedjen legjobb tudása szerint.

Kedves olvasó, nem tudom, rájöttél-e, hogy akaratodon kívül téged is bevontalak a perbe. A bíró szerepét róttam ki rád. Te döntsd el, hogy mit kezdesz a vádlottal.
Ha engemet kérdezel, én továbbra is csak azt tudom mondani, hogy a Bibliában, főképp az újszövetségnek nevezett részben benne van az igazság, de ha valaki azt a Jehova lelkülete és a vallásos tekintélyek által javasolt istenfélelemmel olvassa, már most menjen el a temetkezési vállalkozóhoz, és rendelje meg a koporsóját, mert azon túl, hogy a sok tiltás, törvény, és parancsolat mögött nem fogja meglátni az élet alapigazságát, olyan frusztrációt fog szülni lelkében, amely szép lassan kikíséri őt a temetőbe még azelőtt, mielőtt megértené, mit is jelent az a szó, hogy
élet.
Viszont ha valaki a Krisztus lelke szerinti isten- és igazságszeretet által fűtve olvassa Jehova programkönyvét, meggyőződésem, hogy meg fogja találni abban (is) az élet legalapvetőbb törvényét és igazságát, amelyet nem árt ismerni ahhoz, hogy megboldogulva végezzük be a földi életet. El kell mondanom, hogy továbbra sem tartom a Bibliát az életet létrehozó ige kizárólagos forgalmazójának. Teljes meggyőződésem, hogy aki igazán meg szeretné ismerni azt, az megtalálja minden egyes embertársában, aki játékosan, lelkesedéssel végzi a dolgát a Föld nevű létsíkon, planétán.

Határozottan kijelentem, hogy az élet igéje igenis jelen van, és kiolvasható, az önfeledten játszadozó gyermek nevetéséből, az anya öleléséből, az apa türelméből, az ég kékjéből, a virágok illatából, a pacsirta dalából, a tenger hullámainak táncából, a patak csobogásából, a vezetők alázatából, a szívből segítők önzetlen szolgálatából, a tévedésüket megbánók önkritikájából és őszinteségéből, a dalolva teremtők leleményességéből, a mén kecses ügetéséből, a tücsök gondtalan zenéjéből, a bölcsek szerénységéből, a szegények tettrekészségéből és a gazdagok bőkezűségéből.

Szeretettel,
egy véletlenül elszabadult gondolat

Feliratkozás

Ha szeretnél értesítést kapni a legújabb bejegyzésekről,
írd be a pontos e-mail címed a lenti dobozba,
és kattints a „Feliratkozom!” szóra.

Egy kis türelmet kérünk!

Kérünk, ellenőrizd a postafiókodat
és a spam (levélszemét) könyvtárat.

1 thought on “Jehova a vádlottak padján (írás+videó)

  1. Nem tudom, hogyan képzelik azok, akik az ószövetségi íratok (39 könyv) eltörlését, megsemmisítését tűzték ki célul).
    1. Állítólag a Talmudot is elégették nyilvánosan/ünnepélyesen a Párizs-i Notre-Dame székesegyház előtt, valamikor a 19. században. Ma a Talmud, a zsidók szent könyve, nincs külön alkotmányuk sem, a Talmud az Alkotmány, az állam alaptörvénye szerepet is betölti, a rabbi képző fő tananyaga, s a jog-rendjük is a Talmudon alapszik. Ezek szerint nem sikerült az elégetés.
    Románia diktátora is a változás előtt nem sokkal szerelvény-számra zúzatott toalett papírt az Isten Szavát tartalmazó Szentírásból.
    Ha a Talmudot sem sikerült megsemmisíteni, mennyivel inkább Istennel való szembeszegülésnek számít, az Ő szavának, az igazságnak a megsemmisítésére való törekvés. Évszázadokon, és évezredeken keresztül átmentette Isten az igéjét. I. e. az 1600-as években kezdődött el a Biblia írása.
    2. Luther Márton nagyra értékelését a Biblia iránt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy lefordította a Bibliát, nem vagyok biztos, hogy teljesen-e, vagy csak egy részét, s amennyiben a német nyelv területén nem talált megfelelő szavakat egyes különleges kifejezések hiteles megjelenítésére, kitalált megfelelő szavakat.
    S a többi biblia-fordítóknak is milyen nagy odaadásuk, értékelésük kellett legyen az isteni ihletettségű íratok iránt.
    A Biblia másolóinak nem kevésbé. Egy vessző, egy pont eltérés sem szabadott megtörténjen.
    A héber íratok fordítását mennyire megnehezítette a csak mássalhangzók használata. A fordítónak kellett kitalálnia, milyen magánhangzó a megfelelő a mássalhangzók közé.
    A masszoréta tudósok, milyen alapos és kimerítő munkát kellett végezzenek, az egymással összefüggésben lévő bibliai szövegek kikeresésében, megjelölésében, az utókor részére megkönnyítve a teljes írás teljes harmóniájának a felismerésén túl, annak kezelését, alkalmazását, gyakorlati értékelését.
    3. Az ó- és újszövetségi íratok elválaszthatatlanságát is szerintem csak a rosszindulat nem ismeri fel. Az ószövetségi írások sem érthetők meg az újszövetségiek nélkül, de az új szövetségi könyvek nélkül sem érthető meg az ószövetség. Ezt Reisinger János irodalomtörténésztől volt lehetőségem meghallgatni.
    Gondoljuk csak el, Krisztus kijelentette: “Nem azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt, hanem, hogy betöltsem.” Születése után a nyolcadik napon megtörtént a körülmetélése, a negyvenedik napon a bemutatása a templomban, tizenkét éves korában a nagykorúsítás, amikor csodálatba ejtette Izrael véneit/tanítóit a felkészültségével. Az unokatestvérét, Jánost felkérte, hogy keresztelje meg a Mózesi törvényszegések megbánását jelképező keresztséggel, amire Krisztusnak egyáltalán szüksége nem volt, de a törvény betöltését vállalta. Az ő keresztsége, a tűzzel való keresztség volt, a szenvedés kelyhének a kiürítése és a gyalázatos, két rabló közötti besorolást vállaló halál önként vállalása. Ez volt a központi dolog, amiért vállalta az emberi természet felvételét, és az emberek közötti létet. “Tulajdonába jött, de övéi Őt nem fogadták be.”- olvashatjuk a János szerinti evangélium 1. fejezetében. Rengetegszer idézett ószövetségi történeteket, szövegeket, személyeket. Ábelt, Ábrahámot, Noét, Mózest, Illést, Jónást, Dávidot, Salamont, Ézsaiás próféta tekercséből olvasott fel a zsinagógában, feltámadása után az emauszi tanítványokhoz csatlakozva, azok nem ismerték fel és felsorolta nekik, hogy ezek voltak megírva róla a prófétáknál és a zsoltárokban. Milyen gondviselés-szerű, hogy a kétezer év utáni nemzedék is hozzáférhet, belelapozhat azokba a Krisztus előtti, az Ő első eljövetelét hírül-adó bejelentésekbe, azokat átböngészheti, összevetheti az újszövetségben leírt beteljesülésekkel. A második eljövetele is jobban megérthető az ószövetségi iratok ismerete fényében.
    Az első eljövetelére kétszáz utalás található a Krisztus előtti iratokban, a második eljövetelére vonatkozólag pedig a teljes írásban négyszáz utalás/hivatkozás van. Az alapelveket, szabályokat, rendeleteket magukba foglaló életmód törvények is felülmúlhatatlan értékűek. Mindezek az egész emberiségnek adattak. Azt volna a legfontosabb megérteni, hogy Isten kiválasztott egy népet, amely képviseli Őt az emberek között, de mivel megszegték a szövetséget, elvette tőlük a választottság kegyelmét, és egy minden népből és nemzetből való hozzá-hű személyek társaságának adta. Összesen hétszer kötött Isten szövetséget az emberrel. A hetedik a Krisztus váltságáldozatán keresztül, a drága vére által kötött szövetség. Krisztus előtt még hat szövetségkötésről értesülhetünk, az ószövetségi írások tanulmányozása igénybe-vételével. Az első szövetség a Noéval kötött, “vízözön szövetségnek” is nevezett szövetség. Isten ígéretet tett, hogy nem fogja többet vízözönnel elpusztítani a Földet. Jele a szivárvány. “Az én ívemet jelenítem meg az égen a szövetségem jeléül” – ez olvasható a megfelelő részben.
    A szivárvány egy nagyon különleges természeti jelenség. Két geometriai-optikai törvényszerűségnek a megjelenítése: a fényvisszaverődés és a fénytörés törvényszerűségének a természetben való alkalmazása. A bölcs, isteni bölcsességgel rendelkező embert a szivárvány arra emlékezteti, hogy Isten természeti törvényeket is adott: fizikai törvényeket, a nehézkedés/gravitáció- a víz felhajtó-erejének a törvénye, a termo-dinamika törvényei, az elektro-sztatika törvényei, az évszakok váltakozásának a törvénye, s hadd ne említsem az összeset. A szivárvány jelenségénél a fehér fény hét alkotó elemére/színeire bomlik. A hét egy szimbolikus szám, a teljesség jelképe. A hét napjai is erre a teljességre emlékeztetnek. A hét teremtési napra, a hét közül hat az aktív teremtési nap, a hetedik a teremtés megszentelése. A zenében a zenei skála hét alaphangja is az isteni teljességre utaló jel, az alaphangok között pedig a “félhangoknak” nevezett további öt hang kiegészíti tizenkettőre a zenei skálát, ezt a zenében kromatikus skálának nevezik, a tizenkettes szám pedig a tökéletes szervezettség száma a számszimbolikában. A Bibliára vonatkoztatva Izrael tizenkét törzse, tizenkét kispróféta, tizenkét apostol a tizenkettes szám megjelenései.
    A sorrendet felcseréltem, ugyanis az első szövetségkötés az ember teremtésekor történt, amikor Isten a legelső parancsát közölte az emberrel: a. Szaporodjatok és sokasodjatok, b. Töltsétek meg a föld színét, c. Hajtsátok uralmatok alá a tenger halait, az ég madarait, és a szárazföldi állatokat. Ezután csak több ezer évre, amikor nagyon elromlott az emberiség a föld színén, és Isten elhatározta, hogy vízözönnel pusztítja el a föld élőlényeit, Noét szíve szerint valónak találta, és a családjával együtt megmentette őket. A vízözön megszűnésével pedig szövetséget kötött Noéval.
    A következő szövetséget Ábrahámmal kötötte Isten. “A te magodban lesz megáldva, a föld összes nemzetsége.” Ez volt az ígéret.
    Az éles vita az Úr Jézus és a farizeusok között is Ábrahám körül bontakozott ki, amit a János szerint való evangélium 8. fejezetében olvasunk, amikor a farizeusok azt mondták az Úr Jézusnak, hogy Ábrahám az ősatyjuk, s itt még egy Isten Fiára nézve egy sértő kifejezést is tettek: “Mi nem paráznaságból születtünk”, a mi Atyánk Isten, a vita pedig abban csúcsosodott ki, hogy Jézus azt mondta az írástudóknak: “Ti az ördög atyátoktól valók vagytok, az ő kívánságait óhajtjátok tenni, ő hazug és emberölő volt, és amit szól, a sajátjából szólja”.
    A negyedik szövetség a Mózessel kötött “Törvényszövetségnek” nevezett szövetség volt.
    Az ötödikben nem vagyok biztos, mert csak emlékezetből írom: Áldozati szövetség?
    A hatodik a Dáviddal kötött, “Királyi szövetségnek” nevezett szövetség.
    A hetedik szövetséget az Úr Jézus Krisztus az utolsó vacsorán kötötte az apostolokkal: “Igyatok ebből mindnyájan
    Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.” (Máté 26/b, 27)
    4.Az ős vallások felelevenítői említenek ilyeneket, hogy Védák, s még nem tudom mik…Egyelőre úgy döntöttem, hogy amikor meggyőznek, hogy olyan rendszeresség, rendszerűség, harmónia, ihletettség van az ős vallások irataiban is, mint a Szent Bibliának nevezett könyvek könyvében, akkor “beszélgetünk.”
    5. Az ószövetségi írások ellenzőit olyan embereknek ismerem, akik tisztában vannak a Római Birodalomból ránk maradt “a múltat végképp eltörölni” nem éppen ember-szabású elvvel, és elítélően nyilatkoznak ezzel az elvvel kapcsolatban, de nem veszik észre, hogy amikor a Biblia, hát ószövetségi részének a megsemmisítését harsogják, akkor a “bagoly mondja verébnek” helyzetbe kerülnek. Legalább arra nem gondolnak, hogy ha szerintük a Biblia a gyűlölet könyve is, akkor is mutassák meg legalább olyan értelemben az utókornak, hogy: nézzétek megőriztük nektek, hogy lássátok, miért volt olyan rossz, olyan tűrhetetlen az a világ, amiben éltünk. Mi nem töröltük el a múltat, itt van kedves unokák, dédunokák utódok.
    6. A katolikus egyház általában csak az újszövetség könyveit adja a hívei kezébe, de az az elenyésző néhány, aki még kezébe is veszi, gondolom szeretne behatóbban megismerkedni a Krisztus utáni iratokban szereplő személyek azonosságával, az üdvtörténetben betöltött szerepükkel, az Isten Fiával való kapcsolatukkal, ha belekerültek az Írásokba, annak valami oka kell legyen, s bizonyára a bölcsességünk számlájára írandó, ha kutakodunk a “régieknek megírt dolgok” után.
    7. Azon tűnődöm, milyen is lenne az újszövetségi iratoknak nevezett szentírási rész, ha nem volna benne, Illés, Mózes, Noé, Ábel, Ábrahám, ami a csúcs, hát ez ki nem maradhat: “Ti az ördög atyátoktól valók vagytok”, Salamon, “Nagyobb van itt Salamonnál”, Dávid, “Hogyan mondhatja Urának Dávid, amikor az Írásban úgy jelenik meg mint fia, idézte Jézus az illető zsoltárt. Jónás, “Miként Jónás a hal gyomrában, úgy lesz az Ember Fia is három nap és három éjjel a föld gyomrában. Az ószövetségi iratok ellen tiltakozók szeretnék, hogy ezek az ószövetségi részek tűnnének el a Krisztus utáni, újszövetségi iratokból. Hát nem is tudom, milyen hasonlattal éljek: Szomorúbb volna, mint a lakodalom muzsikaszó nélkül.
    Petőfinek a Palota és kunyhó című verse utolsó gondolatai jutnak eszembe, ezzel az ószövetségi Írások eltüntetésével kapcsolatosan: “S nem ismersz Isten munkájára, oly nyomorúság marad ott.
    Szeretném, ha elolvashatnák mindazok, akik illetékesek az itt leírt fejtegetésekkel kapcsolatban, vagy élő szóban is szóba állhatnék velük.
    Annak is tudatában vagyok, hogy olyan diktatúra következik, hogy ezeket az ellenzőket is a “csoda megöli”, hogy az ő áhított Budhájuk, Bendegúzuk, s Nimródjuk is el lesz feledtetve. Azoknak a kérdéseknek a feltevése fog következni, amelyek a Jelenések könyvében le vannak írva: ‘Hol van a nagy Babilon, hol a nagy város, hol van a nagy gazdagság???” S utána pedig a nagyon keserű, teljes elkeseredettséget kifejező kívánság: “Omoljatok reánk hegyek, és borítsatok be minket halmok.

Hozzászólás küldése:

%d blogger ezt szereti: