Minden

„ISTENTUGGYA!”

Gondolkodtál már azon, hogy miért ilyen unalmas az ember, miért unatkoznak az emberek egymás társaságában?

Ha Isten él, és az embernek van kapcsolata vele, neki is alkalmasnak kellene lennie arra, hogy bátorítsa, vigasztalja inspirálja embertársait. Viszont ez teljességgel kizárt abban a keresztény társadalomban, amelyben leplezett módon ugyan, de a könyvet, a vezetőket, az emberi szervezeteket és mozgalmakat istenítik az emberek…
Valljuk be, az ilyen helyeken az élet dögunalom! És minden bizonnyal még a mennyek országa is eltűnik a célkeresztből. Még akkor is, ha rongyosra nyálazzuk a bibliát, agyon verjük egymást az idézetekkel, és robot módjára ismételgetjük az olyan tartalmatlan és lassan irritáló szólamokat, mint halleluja, és dicsőség az úrnak. Ennek a szenteskedő képmutatásnak eredményeképpen keresztyén világunk már spirituálisan is annyira meddővé és tartalmatlanná vált, hogy az már fájdalom.

Hogy mi a megoldás? „Istentuggya!” De ha Ő tudja, mi miért keressük még mindig a könyvben, az izmusokban és azokban a vezetőkben akik mosolyogva, magas térdemeléssel, háttal szaladnak a feneketlen szakadék irányába? Ugye, milyen nehéz belátni, hogy már egy jó ideje a skizofréniát nevezzük spiritualitásnak?

ÉbresztŐ! De ki akar ébredni?

jelen.fm

Feliratkozás

Ha szeretnél értesítést kapni a legújabb bejegyzésekről,
írd be a pontos e-mail címed a lenti dobozba,
és kattints a „Feliratkozom!” szóra.

Egy kis türelmet kérünk!

Kérünk, ellenőrizd a postafiókodat
és a spam (levélszemét) könyvtárat.

Hozzászólás küldése: