Az Úristen, noha folyamatosan figyelmeztet, és szembesít, ha kéred, nem kényszerít arra, hogy megvalld bűneidet. Sőt, engedni fogja, hogy életed végéig háríts, másokat vádolj és hibáztass. Viszont, amit nem mondasz ki, az bent marad. Aki nem vallja meg bűneit, meg sem szabadulhat azoktól, és a mélyen elrejtett bűnök addig gyilkolják a lelket, amíg teljesen el nem torzul, és át nem lépi a menthetetlenség küszöbét.
Nem sokkal azután, hogy a lélek átlépte a menthetetlenség küszöbét, a test is elveszíti életét, mert meg van írva:
„A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit…” Jn 6:63
Tehát a léleknek, ha egészséges, van hatalma arra, hogy életben tartsa a testet. Azonban ez fordítva nem igaz: a test képtelen megóvni a lelket. Sőt, Isten szerint a test még csak észre sem veszi, hogy bajban van a lélek, mert nem érti a lélek dolgait. (1Kor 2:14)
Ezért mondja Pál apostol, hogy aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet, és aki vet a léleknek, a lélekből arat örök életet. (Gal 6:8) Más szóval, aki a test kívánságainak él, a testet erősítve, a lelkét taszítja a kárhozatba. Aki pedig a lelkét táplálja az Élő Isten szavának cselekvésével, békességet kap Istentől, és örökkön élni fog.
A léleknek úgy vet az ember, hogy látást kér szemeire, hogy megtudhassa, milyen bűn, milyen életellenesség tapad az ő lelkére, ami elválasztja őt az élettől, és annak forrásától, a Mindenható Istentől. Amennyiben meglátja, kéri Istentől, hogy szabadítsa meg bűneitől, tisztítsa meg, szülje újjá a lelkét. Azután pedig teljes szívével keresi az Ő szavát, és akaratát, ami megakadályozza, hogy a lelke újból beszennyeződjön. Ezt nevezi Jézus újjászületésnek, és erről szól János evangéliumának a 3. fejezete,
Kérjetek (látást szemeitekre), és adatik néktek! Keressetek, és találtok! Zörgessetek, és megnyittatik néktek! Mert aki kér, mind kap, aki keres, az talál, a zörgetőnek pedig ajtót nyitnak! Mt 7:7 Boldogok, akik éhezik, és szomjazzák az igazságot, mert megismerik azt, és az igazság szabaddá teszi őket! (Mt 5:6, Jn 8:32)